Az RTL Klub kimondottan a kedvünkben jár azzal, hogy a júliusi–augusztusi semmiben Bud Spencer- és Terence Hill-filmeket nyomat hétköznap este, főműsoridőben; a piacvezető (kereskedelmi) csatorna újra megkedvelteti velünk a televíziózást, és most tényleg nem győzzük elégszer megköszönni ezt.

Az ilyen napokra azért fel kellene készülni. Nincs is jobb idő a tévézésre, mint a kellemes nyári 19 fok, pláne esővel súlyosbítva. Ilyenkor még a Balaton-parti városkákban sem lehet esténként úgy végigmenni az utcán, hogy a kerthelyiségekből kiszűrődő dajdaj mellett ne villódzna ritmusra a falusi éjszaka. Lágy képernyősurrogásra tangóznak a vacogó szúnyogok, szikkadt lángosok dideregnek a kisbódékban, a fürdőruhát meg vissza lehet tenni jól az utazótáska mélyire. Ősz van. Közben meg nyár persze, de hát ez mostanság csak a tévéújságot böngészve derül ki.

Megszámolni is alig lehet, hány tévéműsor sulykolja a kedves, pufi nézőnek: tessék már belépni a tudatosan táplálkozók táborába. Itt van mindjárt Besenyő Pista bácsi, akivel a múltkorjában is mi történt: édes süteményféleséget majszolva végig tudta, hogy eszik, ráadásul a fogyasztás közben egyszer sem harapott mellé.

Látom, szemben kiürültek a széksorok, kár... – sóhajt felszólalása elején egy kormánypárti politikus, a magam részéről pedig rögvest a L’art pour l’art Társulatért kiáltok: a kevés ellenzéki érdeklődőre panaszkodó T. képviselő mellett-előtt-mögött össze­sen 18 szék ásítozik üresen, miközben egyetlen, vágóképbeli kollégája a laptopjába mélyed.

Évek óta először van, hogy nem zümmögi tele a bérleményt a sok baromság, nincs Szentmihályi Szabó Péter és Vámos György, nincs Frizbi sem, nem mond jövőt és nem húz le rontást se Klarissza, se Zeusz, utóbbi egyébként, jó ha tudjuk, kommunikál az angyalokkal, se pedig Sheila McNorma, aki egyszerre médium, boszorkány, sámán, varázsló és tisztánérző, életrajzát pedig úgy fejezi be: mi ishi emiluum athalanded eli.

Amint azt kormányunk fejétől a minap megtudtuk, Magyarországon nemcsak forradalmi, hanem háborús helyzet is van, s ezt mindenkinek komolyan kell vennie. Jól van, bólintottam, akkor én komolyan veszem, és elolvasom, hogy ezzel kapcsolatban mit mond a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény.

Az N1 Televízió kapott Alföldi Róberttől egy kis ingyenreklámot, amikor orális szexet kívánt a web-, egyben zsebtelevízió munkatársának. Munkatársunk megnézte hát, miről lenne szó. Tévékritika következik.

Szandika hűlt helyén foghúzott lányban hágnak az indulatok, de legalább neki a nevét nem fogjuk megjegyezni. Közben Alekosz szemével vetkőzteti a pálinkás üveget. - Murányi András megnézte, mit kínál a legnépszerűbb magyar csatorna legértékesebb műsorsávjában milliónyi honfitársunknak. Íme.

A közel fél éves műsorfolyam alatt kritikusunk megtalálta a "közös hangsúlyt" a villalakókkal, és most előttük tiszteleg.

Mi közünk nekünk ezekhez az emberekhez? Mi köze a köztársaság közszolgálati televíziójának Vilmos herceg esküvőjéhez? Mi közünk ahhoz, hogy telefonon szakítottak egymással nemrég a most örök hűséget esküdt fiatalok? Nem gáz-e, hogy álló héten át azt nézhetjük a bal felső sarokban, ahogy két gyűrű pörög egymásba fonódva, műsorpromó jelleggel?

Húsvéthétfőn Nyíregyházán, a sóstói múzeumfaluban dogoztam egy riporton, de nem kívántam lemaradni az új alkotmány aláírásáról, ezért a közmédiumok által élőben közvetített aktus idejére bekéredzkedtem a skanzen tévékészülékkel ellátott vendégszobájába.

Kezdő pszichológus-hallgatóknak aligha kínálhatott jobb terepet a vasárnap este, amikor is Deutsch Tamás meglett, bölcs politikusként, egyben magánemberként elmesélte a nyájas tévénézőknek, mi a morális és erkölcsi frankó. Mi honnan ered, mi a mérce, mi a mérték; miként lehet megnyilvánulni, tetteket vállalni, egyáltalán: hogyan is kellene élni nekünk, végtelenül szimplifikált gondolkodású embereknek.

Mit jelent az álmoskönyv szerint, ha a kezdő „tévékritikus” olyan műsorról ír, amelyik – váratlan bejelentés a héten – mindjárt meg is szűnik? Krúdy televízióról még nem írhatott, így erre vonatkozó utalást csak egy online álmoskönyvben találtam: „Olyan dolgokat tudtál meg, amelyekre nem voltál kíváncsi; jelentőségteljesen előadott érdektelen történetek.” Stimmel.

Hajdú Péter már megint - mondta a tévé előtt Murányi András és ezúttal is elismerőleg.

Egyrészt az van, hogy nem kellene már egymás szájába folyatni a tehetségkutatókat, mert így is csak tolulás van csillagfronton, ennyit nem bír el a kicsiny magyar piac, stb. Másrészről meg az a helyzet, hogy ha nem lenne minden második héten három tehetségkutató, akkor honnan tudnánk mink Mr. Joe-ról, Timi Chenről vagy éppen a mérhetetlenül dadogó, ellenben akadás nélkül, lazán rapelő Farkas Gyuriról?

Másról sem szólnak manapság a televíziónézettségi adatok, mint a ValóVilág negyedik szériájának dominanciájáról: az RTL Klub a több mint fél évre kiterjesztett valóságshow-val detronizálta riválisait. Elmélet és gyakorlat, forgatókönyv és történelem, realitás és lehetőség: képünk a VV4-ről.

Mi lenne itt a meghökkenés tárgya? Éppen akkor érezném magam furcsán, ha a Szupersztár szinkronszínésze mellett időnként ott ülne minden idők pártfellépéseinek legjobb Michael Jackson-imitátora, s menne a szkander.

Murányi András megnézte Frizbit és és meglepődött. A végén arra ragadtatja magát, hogy van remény.

Ezek a villabeli fiúk-lányok, akik e projektet egész héten szívvel-lélekkel menedzselték, már most többet értenek a világból, mint maga, kedves Lázár János.

Őrlődtem erősen, hogy a Sándor Iván-portréfilm és az ünnepi Orbán Viktor-show közül mit válasszak ezen írás tárgyául, aztán úgy döntöttem, az lesz a leghasznosabb, ha megnézem mind a kettőt.