Amikor az MTV elengedi Szijjártó kezét: esküvő mint müllerrózsa
„Müller Rózsa csakis az ön kérdésére vár! Történjen bármi, Müller Rózsa elmondja, mi fog történni. Eddig minden bekövetkezett, amit Müller Rózsa jósolt. A jövő nem válogat” - mondja a nyájas műsorvezető a TV2-n, az EZO TV című szemétben. Amúgy Moncsi is elérhető, sőt Kincső is, de mégiscsak Müller Rózsa a király, amit Müller Rózsa megmond, az úgy van. Afelől semmi kétség. Hosszú percekig csend, csak a mantrázó műsorvezető andalító hangja szól, úgy ismételgeti a jósnő nevét, mintha legalábbis varázsszó volna, hipnotizál, mint Szijjártó Péter az ő jobb napjain a köztévében, ahol nyilván külön hitelkerete van már a büfében, számlára nyomatja a Rigó Jancsit.
A telefon nem csörren meg. Nyilván mindenki a következő programra készül és tesz a jövőre, a hosszú távúra mármint. Kit érdekel a nyomorúságos kis személyes sors, amikor nemsokára kezdődik az évszázad esküvője.
A 39 éves Edit azért mégsem bír magával, felhívja Müller Rózsát, sajját anyagi helyzetéről érdeklődik.
„Megmondom őszintén, nem jó az anyagi helyzet. Úgy érzi, kátyuba került. De ősszel megoldódnak a problémái, sokkal jobb időszak vár önre. Akár bankhoz, akár ismerőshöz fordul, akár új munkahelye lesz. Köszönöm, hogy hozzám fordult.” Azzal bontja a vonalat. Edit, Edit, most meg lett mondva neked a frankó, sanyarú anyagi helyzetedet tovább rontottad percenként 475-ért, amúgy meg Edit, miért nem az évszázad esküvőjére készülsz lélekben, mit jössz ilyen pimf ügyekkel?
Micsoda önzés.
Semmi, semmi, semmi
A „bazmeg tipikus esete”, kommentálta egy igencsak valóságérzékeny kolléga, hogy a héten lényegében minden a királyi esküvőről szólt, Vilmos herceg és Kate Middleton mai menyegzőjéről. És hát nekünk sem azzal volna bajunk, hogy a TV2 és az RTL Klub is élőben kapcsolja Londont, és kommentátorok, valamint változó színvonalon teljesítő szinkrontolmácsok hadát mozgósította a nagy esemény okán, ezt betudnánk a szimplán hülye nézettségi verseny szimplán hülye, egyszersmind semleges fordulójának. Olyan ez, mint a Nagy Húsvéti Tojásfutam: egyéni színszimpátia alapján dönti el az ember, melyiket veszi el a fonott kosárkáról. Belül ugyanaz van. És az sem mozgat különösebben, hogy még az ATV is beszállt a tökéletesen értelmetlen versenybe, ők is live adják ugyanis az évszázad esküvőjét. Kezd ez a szókép müllerrózsává válni, elnézést.
Nem a kertévék egyhangúsága ragadtatta bazmegre tehát az amúgy szelid és túlzásoktól általában mentes kollégát. Nem különösebben mozgatja őt a délutáni tévéműsor, akkor általában dolgozni szok, miként a legtöbben. Hanem hogy: mi közünk nekünk ezekhez az emberekhez? Mi köze a köztársaság közszolgálati televíziójának Vilmos herceg esküvőjéhez? Mi közünk ahhoz, hogy telefonon szakítottak egymással nemrég a most örök hűséget esküdt fiatalok? Nem gáz-e, hogy álló héten át azt nézhettük a bal felső sarokban, ahogy két gyűrű pörög egymásba fonódva, műsorpromó jelleggel?
Semmi, semmi, semmi, és de, nagyon is gáz.
Lehet-e a második Diana hercegnő Katalinból? Látni fogjuk-e, ahogy nyilvánosan csókot váltanak? Mi lesz a monarchia jövője? Jól mondja az újságíró az M1 stúdiójában: olyan valóságshow az egész a médiának, amit nem kell megrendezni.
Készen van, készen kapjuk. De ha már így van, ha már állítólag percre pontos forgatókönyv állt rendelkezésre, a királyi esküvő minden momentumát előre rögzítették, valószínűleg az elhangzó szövegek pontos bibliai és egyéb művekben fellelhető helyét is megjelölték a mindenre figyelő protokollszakemberek, Pál apostol levelétől az elhangzó imákig, és ha már (ismételjük) a köztársaság közszolgálati televíziója szükségesnek gondolja egy királyi esküvő közvetítését, utána lehetett volna nézni a pontos magyar szövegnek, és azt beolvasni.
A királynő nem féltékeny
„Július 29. Szerda A HERCEGI ESKÜVŐ NAPJA!!! Büszke vagyok, hogy angolnak születtem! Most aztán eszi a penész az idegeneket! Ha egyszer pompáról van szó, tényleg mi vagyunk a világklasszis! Őszintén be kell vallanom, könnyek szöktek a szemembe, amikor láttam, hogy a londoniak hajnal óta talpon vannak, csak hogy szívből megéljenezhessék a hintókon és Rolls-Royce-okon elvonuló dúsgazdag, kiöltözött hírességeket. Nagymama és Bert Baxter átjöttek megnézni az esküvőt, mert nekünk huszonnégy colos színes képernyőnk van. Először jól kijöttek egymással, de később Bertnek eszébe jutott, hogy valaha kommunista volt, és elkezdett királyellenes dolgokat mondogatni, mint például „henye gazdagok” meg „élősködők”, úgyhogy végül a nagymama visszaküldte a Singhék hordozható színeséhez. Prince Charles egész stramm volt, a füle ellenére. Az öccse marha jó képű; kár, hogy nem tudtak fejet cserélni legalább egy napra. Lady Dianától elolvadtam. Ahogy ott állt abban a piszkosfehér ruhájában! Még egy öregembert is besegített a templomba. Szerintem nagyon kedves tőle, hogy az esküvője napján is törődik ilyesmivel. Egy csomó marha híres ember is ott volt. Nancy Reagan, Spike Milligan, Mark Phillips satöbbi, satöbbi. A királynő kicsit féltékenynek látszott. Biztosan, mert a változatosság kedvéért most nem őt bámulták az emberek. A herceg nem felejtette el levenni az árcédulát a cipőtalpáról. Nagy kő esett le a szívemről. Amikor a herceg és Lady D. gyűrűt cseréltek, nagymama bőgni kezdett. Nem hozott magával zsebkendőt, és én felmentem a tartalék vécépapírért. Mire lejöttem, már egybekeltek.”
Adrian Mole, Sue Townsend hőse így élte meg Károly herceg és Diana esküvőjét. Most aztán, ha lehet, még jobban eszi az idegeneket a penész. Gyönyörű fontmilliók úsztak el a pompára. A királynő egyébként nem látszott féltékenynek. Sárga ruhája és kalapja tavasziasan decens volt, ő maga pedig nyugodt. Vilmos elegáns, Katalin szexi (tesója, aki cipeli utána az uszályt vagy mit, talán még szexibb, de ez most mindegy). „Olgi szerint be vannak nyugtatózva”, kapom a közvetett hírt, már hogy Vilmos és Katalin, amin nem is csodálkoznék olyan nagyon, én sem bírnám konstans remegés nélkül, hogy kétmilliárd ember bámulja feszülten, ájtatosan, röhögve, tisztelettel, felségsértéseket mormolva, így vagy úgy, ahogy igent mondok (a nem opciója talán fel sem vetődik), a tekintélyes szedálás indokolt volna tehát. Így is az különben, mert előtör belőlem a Bert Baxter.
Mit lehet tudni ezekről a fiatalokról? Egyikük sem írt zseniális regényt, nem fedezték fel a rák ellenszerét, nem nyertek focivébét, az égvilágon nem tettek hozzá semmit a világhoz - legalábbis semmi olyat, ami indokolná, hogy a magyar közszolgálati csapból is ők folyjanak. Csak születtek valahová. Talán király lesz Vilmos. Talán nem. És akkor mi van? Nem hinném, hogy jobban alszunk mostantól, hogy végre láttuk, ahogy a kékvérű Alekosz és közrendi Gigije egybekeltek. Arra meg viszonylag kevés esély mutatkozik, hogy a nyilvános csók mellett a nászéjszakát is élőben adják, mondjuk a Ma Reggel ismétlése helyett. De lehet, hogy erről azért meg kéne kérdezni Müller Rózsát is.
