Idősebb Tárkányi Béla nem felfedező, nem mászta meg a Himaláját, nem nyert olimpiai bajnokságot, nem újította meg a genetika tudományát, és még csak valóságshow-ban sem győzedelmeskedett. Ha úgy vesszük, idősebb Tárkányi Béla az elmúlt ötven esztendőben a becsületesen elvégzett munkáján kívül lényegében egyetlen dolgot csinált. Várt.

Az első virtigli értelmiségiek, a hellén rétorok megjelenése óta fennáll a gyanú, hogy irodalom és filozófia nem egyéb, mint szemfényvesztés, és maguk az írók, filozófusok és rétorok, a szellem emberei nem egyebek ügyes szélhámosoknál, akik értenek az illúziókeltéshez és ahhoz, hogyan ríkassanak meg vagy izgassanak föl „szépre szomjazó” tanárnőket és kietlen életű rendezvénylátogatókat, ahogy egy dühös egyházatya (fragm. Bas. IV Nr. 3) gúnyolja őket a Valentinianus kori Rómában

„Képzeljenek el egy aranybányát, ahova le lehet ereszkedni és kincseket lehet találni, de állandó a veszély, hogy bármikor beomolhat, maga alá temethet” –  Egészen a közelmúltig Oroszország olyan hely volt, ahol gyorsan és könnyen lehetett sok pénzt keresni, de nehéz volt megtartani, és még nehezebb volt kényelmesen élni.

A Marom Egyesület már teremtett egy kultikus helyet, a Király utcai Sirályt. Most itt a második, az Auróra. Úgysem találják ki, hol van: a józsefvárosi Auróra utcában.

Futóbolondnak tartja a Veszprémben győztes Kész Zoltánt, jobb véleménnyel van az MSZP vezetéséről. Pogátsa Zoltán közgazdász azt mondja, a Kelet-Közép-Európában meghonosodott kapitalizmus sehol máshol nem működik, a piacgazdaság pedig csak akkor fenntartható, ha van jóléti állam.

Emlékeznek a mintegy húsz-egynéhány évvel ezelőtti áltudományos slágerre, a Fülöp-szigeteki sebészetre? Arra, amelyben a csodadoktorok úgy szedtek ki mindenféle mócsingnak tűnő cuccot a betegek testéből (mondván, így meggyógyítanak daganatot vagy más nyavalyát), hogy nem maradt utána seb. Nos, ez az őrület mára jobbára lecsengett, ahogy előbb-utóbb mindenféle marhaság felett eljár az idő.

Egy operarendező és a tévézést hátrahagyó újságíró volt a Tandem vendége, a tízéves Művészetek Palotájában beszélgettünk. Káel Csaba és Gyárfás Dorka nem először találkozott, a filmes múlttal rendelkező kulturális menedzser egyszer azt kérte az ifjú hölgytől, hogy nyugodtan színészkedjen.

Svédországban egyre többen vállalkoznak arra, hogy a testükbe beépített mikrochippel tegyék könnyebbé életüket. Bár az eljárás egy csomó bérletet és belépőkártyát megspórol, bioetikai és adatvédelmi kérdések egész sorát veti fel.

„Mi, emberek, vérengző fenevadak vagyunk. Szörnyű állatok. Történelmünk háborúk története. Egy véget nem érő történet. Egy elmebaj meséje.”

Abban nagyon sokáig biztos voltam, hogy soha nem fogok az apámról filmet készíteni – mondja lapunknak egy elegáns párizsi hotelszobában Juliano Ribeiro Salgado filmrendező. Mégis Wim Wendersszel közösen elkészítette A föld sóját, melyben apja vall a művészetéről. A szülő a világhírű fotós, Sebastiao Salgado.

„Több száz embert könnyebb megnevettetni, mint egy beteg gyereket” – vallja Balogh László, a Heim Pál Gyermekkórházban vizitelő dr. Lala bohócdoktor. Aggódó tekintetű szülők telefonálgatnak a fertőtlenítőszagú kórház folyosóján. „Nyugalom, nyugalom. Túl vannak már a műtéten?” – kérdezi dr. Lala az egyik falfehér arcú hölgyet. „Igen” – mondja, majd megjegyzi, a kislánya retteg a bohócoktól. „Sebaj, azért meglátjuk, meg tudom-e nevettetni.”

Nem azért választottunk rákosokat, mert ez egy szörnyű betegség, s nemigen van olyan ember, akinek távoli ismerőse, de jellemzően inkább közeli rokona ne lett volna az. Nem is azért, mert hihetetlen történetek vannak gyógyulásokról, amelyek erőt adhatnak másoknak. Ez nem ilyen orvososdi, hogy jaj szegény betegek, mi lesz velük? Minket az érdekelt, hogy a halál érzetének közelsége milyen változásokat okoz egy emberben.

A férfi kézilabda-világbajnokság házigazdáinak meccseiről szóló tudósításokat akár a gazdasági vagy a humor rovatban is közölhették volna. Vagy hirdetésként. Merthogy a katari válogatott menetelésének annyi köze volt a sport szellemiségéhez, amennyi a lakótelepi kevertvedelő versenynek.

Az Uráltól a Kárpátokig néhány évszázad helyett csupán néhány évtizedig tarthatott a vándorló magyarok útja – vélik újabb régészeti eredmények alapján a magyar őstörténettel foglalkozó kutatók, akiknek eredményéről a Magyar Tudományos Akadémia honlapja számolt be.

A Galamb család utolsó karácsonyát töltötte tavaly decemberben a miskolci Számozott utcák hajdani bányászlakásainak egyikében. Sorstársaikhoz hasonlóan ők is megkapták már az önkormányzat értesítését, hogy felmondták a lakásbérleti szerződésüket, s el kell hagyniuk otthonukat.

Egyre szembetűnőbb a társadalom kettészakadása. A személyi jövedelemadó adatai azt mutatják, hogy a magasabb és az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező polgárok száma egyaránt növekszik, a szakadék folyamatosan mélyül.

Január 18-ra virradóra a Tolna megyei településen leégett egy családi ház. A tüzet az okozhatta, hogy szivárgott a gáz az utca alatt futó vezetékből, amit a ház konvektorából kipattant szikra berobbantott. A háromszobás kockaház lángra kapott, az ott lakó Molnár Sándor és felesége azért tudott kimenekülni az égő épületből, mert az 59 éves férfi ébren volt.