A kormány politikája miatt az ország nemzetközileg elszigetelődött, amit az egyetemes jogelvek alkalmazásának elutasítása, a nacionalista retorika és az agresszív orosz terjeszkedés haszonelvű kiszolgálása idézett elő. A törvénygyárrá züllesztett Országgyűlésben az Orbán-kormány a szinte naponta elfogadott új törvényekkel az alkotmányosság és a jogállamiság maradék garanciáit is felszámolta a parlamenti minősített többség birtokában. A háztartások, a vállalatok, a befektetők – a jogbiztonság hiányában – védtelenné váltak, a nekik kiszámíthatatlan, ám az Orbánhoz közel álló vállalkozók számára nagyon is tervezhető törvényhozás miatt. A törvények ma gyakran egyedi jogviták utólagos eldöntésére szolgálnak, átvéve az igazságszolgáltatás szerepét, máskor pedig egy-egy a kormánytöbbség által megszavazott jogszabályi rendelkezés elfogulatlan hatósági (bizonyítási) eljárások lefolytatását „helyettesíti”.
Mindennek következtében az állam immár nemcsak, hogy nem képes garantálni a tulajdonhoz való jogot, de megtörténhet, hogy ésszerű indok és kártalanítás nélkül törvény vonja el a magántulajdonos megtakarításait. Ez történt a magán-nyugdíjpénztári tagok kötelező befizetéseivel vagy később a hitelszövetkezetek tulajdonának elvonása során. Ennek célja éppúgy lehet a költségvetési hiány – egyébként méltányolható – mérséklése, de célja lehet a kormányhoz közeli csoportok „törvények útján” történő befolyásszerzése vagy mások jogos magántulajdonának megkaparintása is.
A törvénnyel kikényszerített árcsökkentés (rezsicsökkentés) miatt a vállalati irányítói jogot, az állami monopóliumépítés miatt a trafikokat, az államtól bérelt földek elorzása és újra bérbeadása révén földet adnak az Orbán-rendszer híveinek birtokába. Megszűnt az adórendszer semlegessége, normativitása, kiszámíthatósága is, hiszen különadók tömege sújtja a kormány által közvetlenül nem ellenőrzött szektorokat. Az Orbán-kormány alatt Magyarországon csak az folytathat vállalkozói tevékenységet, aki a kormánnyal különalkut köt (külföldi tulajdonú cégek stratégiai partneri szerződései), vagy aki az Orbán-kormány által kialakított rendszerben lemond nyereségéről, birtokáról a kormány által megjelölt, kedvezményezett „alvállalkozó” javára. Az Orbán-kormány Magyarországán nem lehet verseny, nem lehet szabad a vállalkozás, mert a gazdaság legtöbb területén tudatosan hatástalanított versenyszabályozás kiemelt jövedelmet biztosít az Orbán politikai családja által kijelölt új tulajdonosok javára, sőt az a vállalkozás, amelyik árbevételét nem exportból szerzi, kénytelen a vállalkozása feletti ellenőrzés jogát, a nyereséges működés lehetőségét értékesíteni, a politikai hatalom hűbérurainak, a „haveroknak” átutalni.
Az önkényuralmi rendszerré formált „illiberális demokrácia” keretei közt az Orbán-kormány legfontosabb gazdasági célja, hogy hozzájusson az Európai Uniótól érkező Kohéziós Alapokból származó pénzhez, hogy azt hozzáférhetővé tegye a közvetlen vállalkozói támaszai és általuk politikai családja számára. Az uniós pénzek megszerzése és a kormány gazdaságpolitikája feletti külső, szövetségesi ellenőrzés megakadályozása érdekében folytat látszólag fegyelmezett költségvetési politikát, amely az államháztartás hiányát a GDP három százaléka alatt tartja, az államadósság növekedését pedig a központi bank független működésének látszatát felhasználva a devizatartalék értékváltozásából eredő nyereséggel állítja meg. A látszategyensúly érdekében a magánnyugdíjpénztárak tagjait megzsarolva elvette megtakarításaikat, kormányra kerülése óta közel megkétszerezte az adófajták számát, amelyek rendre a nemzetközi vállalatok kiszorítását szolgálják a magyar piacról.
A pénzügyi közvetítők, bankok a folyamatos kormányzati sarc miatt eddig mintegy négymilliárd eurós veszteséget (különadók, illetve kikényszerített veszteségleírás) szenvedtek el. A hitelezés leállt, a beruházások növekedés helyett a válság előtti szinten stagnálnak, a munkahelyek száma a versenyszektorban messze elmarad a válság előttitől, az állami szektorban pedig csak a közmunka miatt nő a foglalkoztatás. A munkapiacon is a félelem az úr. Az Orbán-kormány Magyarországán az tarthatja meg az állami szektorban az állását, aki hűségesküt tesz, belép a kötelező hivatásrendbe, tartózkodik a szabad véleménynyilvánítástól, gyülekezési joga gyakorlásától, kivéve, ha állami munkáltatója a kormány melletti tüntetésre kényszeríti. A 2011-től bevezetett adórendszer miatt a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek soha nem látott mértékben nőttek, ennek hatására a fogyasztás a választási 2014-es évet kivéve stagnált. A 2014-es választási évben folytatott rövid ideig tartó osztogatás, az uniós pénzek „kapuzárás előtti” gyorsított felhasználása miatt a gazdasági növekedés egyetlen évre ugrott a nulla környékéről három százalékra. Az Orbán-kormány Magyarországot az euroatlanti, nyugatias fejlődés pályájáról is letérítette azáltal, hogy a paksi atomerőmű bővítésének ürügyén az ország gazdaságát kiszolgáltatta Putyin Oroszországának.
A modern polgári demokrácia alapintézményeit az Orbán-kormány a minősített többsége birtokában korlátozta (pl. az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségét, az Alkotmánybíróság hatáskörét), vagy működésük felett az Orbán-kormány közvetlen ellenőrzése érvényesül. A kormánytöbbségtől elvben független, az ún. „fékek és ellensúlyok” érvényesítéséért felelős intézmények vezetői, mint pl. az Állami Számvevőszék elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és tagjai, a legfőbb ügyész, a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke valójában mind az Orbán-kormány és személyesen a miniszterelnök iránt elkötelezett személy. Az Orbán-kormány uralma a választási törvény egyoldalú módosításával vált megingathatatlanná. A polgári demokrácia és a jogállamiság kirakata mögött az élet minden területére kiterjedő önkény és zsarnokság működik. A „Rule of Law” helyett a „Law of Rule” a rendszer irányító értéke. A véleményszabadság gyakorlását sokoldalúan nehezítik és korlátozzák: a háztartások többségében elérhető média államilag irányított, az ingyenes hírszolgáltatás államilag ellenőrzött híreket közöl, a kereskedelmi televíziók közül extra különadókkal sújtják a kormányt is bírálni merő véleményeket, a kedvezőtlen eseményeket is bemutató médiát.
2014 őszén Orbán-ellenes tüntetéssorozat vette kezdetét, annak ellenére, hogy a 2014-ben rendezett választásokon a választási eljárási törvény módosítása, az ellenzék céltudatos és végzetes meggyengítése, valamint a helyzetüket mind reménytelenebbnek vélő szavazók távolmaradása miatt az Orbán-rendszer háromszor is képes volt elérni, hogy megtartsa a minősített többségét. A tüntetések hatására emelni kívánják a rendőrök fizetését, fontolóra vették a gyülekezési jog szigorítását, további különadókkal sújtanák azokat a médiumokat, ahol a véleményszabadságot a kormány bírálatára is használják. Kapóra jön az Orbán-rendszer önkényuralmi jellegének erősítéséhez az őrült nyugat-európai terrorsorozat, ami látszólag indokolhatja a demokrácia maradékának a felszámolását hazánkban. Európa a terrorizmus ellen összefog, de nem a rendőrállamok összefogása teremti meg az európai szabadság, az európai kultúra védelmét. Ha Kennedy élne – számíthatnánk rá.
A szerző közgazdász
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
