A magyar őstörténet iránti általános érdeklődés nyomán 2012 elején az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontban az intézmény munkatársaiból, számos hazai egyetemi és múzeumi kutatóhelyről felkért külső szakértőkből megalakult a Magyar Őstörténeti Témacsoport (MŐT). A nyelvészek, történészek, régészek, néprajzkutatók, népzenekutatók, antropológusok és genetikusok munkáját azóta Vásáry István akadémikus fogja össze. A magyar törzsek vándorlásának feltételezett útvonalán talált régészeti leletek feldolgozása nyomán a kutatók új teóriát is megfogalmaztak.

E szerint a korábban széles körben elfogadottnak tartott évszázadok helyett csupán öt-hat évtized alatt érhettek el a magyarok az Urál vidékétől a Kárpátokig. – Az új hipotézis elveti azt a múlt század harmincas éveiben kidolgozott elméletet, amely az V. századi nagy sztyeppei népmozgásban részt vevő, a Kaukázust érintve a délorosz puszták felé vándorló onogurokat a magyarokkal azonosította – emelte ki Vásáry István. Az, hogy az onogur elnevezés (a latin Hungarus stb.) mikortól alkalmazható a magyar törzsekre, egyelőre nem világos, de az biztosnak tűnik, hogy évszázadokkal későbbre datálható a korábban feltételezettnél.

A középiskolai tankönyvekből még azt tanulják a diákok – erre Türk Attila régész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészeti tanszék munkatársa hívta fel lapunk figyelmét –, hogy a magyarok ősei 750 körül költöztek az Urál-hegységtől (Magna Hungaria) Levédiába, majd valamikor 850 környékén érkeztek Etelközbe, ahonnan nem sokkal később elindultak a Kárpátok felé. Ugyanakkor ezt a koncepciót régészeti leletek eddig kellően nem támasztották alá, nyelvészeti érvekkel próbálták magyarázni – konkrétan az ótörök jövevényszavakkal – a magyarok Don-vidéki, levédiai tartózkodását.

Az egyetemi adjunktus szerint az új régészeti eredményekből az következik, hogy valamikor 830 körül indult el egy nép – a magyar? – az Ural-hegységtől nyugat felé. Vásáry István szerint a régészetet a múlt fehér foltjainak feltárásában a természettudományok is segíthetik. Gyors és látványos eredmények azonban ettől sem várhatók.

– Nehéz kérdés például annak eldöntése – mondja –, hogy a genetikai vizsgálatban mit mivel hasonlítunk össze. A honfoglalás kori sírban talált leletet például hiába vetjük össze egy ma a Kárpát-medencében élő ember genetikai mintájával, mert amit magyar népnek nevezünk, az az elmúlt ezer év etnikai keveredésének eredményeként alakult ki.