Hogy összesen hány az utóbbi években kivándorolt orosz állampolgár él hazáján kívül, arról nincs igazán pontos statisztika. Az orosz számvevőszék akkori elnöke, Szergej Sztyepasin legutóbb négy éve, az Eho Moszkvi rádióadónak adott interjúban említett konkrét számot: szavai szerint abban az időben egymillió 250 ezer orosz állampolgár dolgozott külföldön. Igaz, azt nem pontosította, hogy ők mennyi idő alatt távoztak az országból, ám a szám így is elgondolkodtató. Akad elemző, aki egyenesen az 1917-es bolsevik hatalomátvétel utáni helyzethez hasonlítja a mostanit, az akkori, első emigrációs hullámmal ugyanis mintegy kétmillióan hagyták el Oroszországot.
|
Orosz turisták a luxuskategóriájú felszerelést gusztálják egy francia síparadicsomban
AFP |
Óriási különbség persze, hogy a mostani kitelepülők többnyire megőrzik a visszaút lehetőségét is. Egészen a közelmúltig Oroszország olyan hely volt, ahol gyorsan és könnyen lehetett sok pénzt keresni, de nehéz volt megtartani, és még nehezebb volt kényelmesen élni – magyarázta a Népszabadságnak Valerij Panyuskin újságíró, akinek az orosz elit Moszkva melletti fészkéről, a Rubljovkáról szóló, Luxus orosz módra című könyve nemrég megjelent Magyarországon is.
Képzeljenek el egy aranybányát, ahova le lehet ereszkedni és kincseket lehet találni, de állandó a veszély, hogy bármikor beomolhat, maga alá temethet
– hozott fel egy szemléletes hasonlatot. – Ráadásul ott élni sem lehet, nem lehet virágokat tenni az ablakba, szép bútorokkal berendezkedni. Este fel kell jönni a felszínre, a szabadba, a friss levegőre, a viszonylagos biztonságba.” Szerinte ezt a felszínt jelenti a külföldi bázis az orosz elitnek. És nemcsak az üzletinek, hanem a politikainak is: az orosz politikusok jelentős részének gyermekei is már rég külföldön élnek.
Hogy a gazdasági boldoguláshoz mennyire kell hazai háttér, azt mutatják azok a példák is, amelyeket a minap a Komszomolszkaja Pravda moszkvai napilap idézett fel. Jelena Baturinának, a volt moszkvai polgármester, Jurij Luzskov építési vállalkozó feleségének a leggazdagabb orosz üzletasszonyként hárommilliárd dolláros vagyona volt, amikor férjét 2010-ben leváltották, és külföldre – részben Londonba, részben Ausztriába – költöztek.
Bár üzleti érdekeltségei még mindig érnek vagy egymilliárd dollárt, hiába próbálkozott zöldenergiával a Balkánon, szállodákkal Marokkóban, külföldi befektetései rendre sikerteleneknek bizonyultak. Kimentett vagyonából remekül él ugyan, de mindössze egy borszaküzletet üzemeltet Londonban az a Jevgenyij Csicsvarkin, aki néhány éve még a legkiterjedtebb oroszországi mobiltelefonokat árusító bolthálózat dollármilliárdos tulajdonosa volt.
Üzleti szemináriumokat vezet Kambodzsában Szergej Polonszkij, noha az azóta bedőlt Mirax építési vállalat elnökeként azzal tett szert kétes hírnévre, hogy
egyszer azt mondta, akinek nincs egymilliárdja (persze dollárban), az elmehet a picsába.
Sőt, két éve bekövetkezett haláláig állítólag csaknem a teljes vagyonát elbukta a kegyvesztett milliárdos, Borisz Jelcin elnök környezetének egykori szürke eminenciása, a londoni emigrációba kényszerült Borisz Berezovszkij is – készített korántsem teljes leltárt a lap.
Ennek ellenére a jelek szerint folytatódik az elit elvándorlása. A piaci jelentések arról tanúskodnak, hogy a Rubljovkán nagyobb a kínálat, mint a kereslet, folyamatosan esnek az árak, akár negyven százalékkal is, amin Valerij Panyuskin szerint nincs mit csodálkozni. – Akinek van pénze, arra törekszik, hogy külföldre vigye. A már megkeresett vagyont akarják biztonságba helyezni – fejtegette lapunknak.
A statisztikák szerint a tehetősebbeket Nagy-Britannia, Svájc, Franciaország és Ausztria vonzza a legjobban. A londoni ingatlanpiacon például a rubel gyengülése óta megnőtt az oroszok érdeklődése, 2014 két legnagyobb ügylete a Forbes listáján is szereplő milliárdosok nevéhez kötődik. Merthogy szinte minden magára valamit is adó orosz oligarchának van legalább egy palotája a brit fővárosban.
De mennek a kevésbé tehetősek is, ráadásul az eddigi gyakorlattól eltérően már nemcsak a nagyvárosokból, hanem kisebb vidéki településekről is.
Ők persze korlátozott lehetőségeik, no meg a nyelvi rokonság miatt például Bulgáriát vagy az új sztárt, Montenegrót veszik célba, de a felmérések azt mutatják, hogy továbbra is népszerűek más európai szláv országok, sőt újabban feltűnt a palettán Dubai is.
„Azok, akik eddig a bőröndjeiken ültek, most fel is kerekedtek” – mondta a Népszabadságnak Alekszej Grazsdankin, a Levada közvélemény-kutató központ igazgatóhelyettese. Szerinte sokan az ukrajnai válság, az orosz gazdaság meggyengülése miatt, no meg azért próbálnak máshol szerencsét, mert attól tartanak, hogy az oroszországi rezsim csak keményebbé válik, korlátozzák a vállalkozói szabadságot. A statisztika azt mutatja, hogy 2014 első nyolc hónapjában csaknem 203 ezer ember hagyta el Oroszországot, ami jóval több, mint bármikor volt azóta, hogy 2000-ben Vlagyimir Putyin került az állam élére.
Egy évvel korábban, ugyanebben az időszakban például nem egészen 120 ezren települtek külföldre, és az egész évben is alig haladta meg számuk a 186 ezret. A statisztika látszólag ellentmond azoknak az adatoknak, amelyeket tavaly májusban hozott a Levada központ minden évben elvégzett felmérése. Ezek szerint ugyanis minden korábbinál kevesebben (a megkérdezettek 16,5 százaléka) mutattak valamilyen hajlandóságot a kivándorlásra, ám Alekszej Grazsdankin szerint ebben nincs semmi meglepő. Közvélemény-kutatásuk eredménye a többség véleményét mutatja, a Nyugathoz való viszony tükröződik benne – mondta.
Mivel Oroszország és a Nyugat viszonya feszült, az emberek túlnyomó része, azok, akik amúgy is támogatják a putyini politikát, abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a nyugati országokban nem kedvelik az oroszokat, tehát ott nem lehet jobb életre számítani. Az útnak indulókat viszont gyakran éppen ezek a politikai, társadalmi megfontolások is vezérlik. A Levada emigrálni kész válaszadóinak többsége persze főként a jobb élet és a stabilabb jövő reményében menne, de minden negyedik arra hivatkozott, hogy otthon nem kap védelmet a hatalom és a hivatalnokok önkénye ellen. Más források pedig arról szólnak, hogy akad, aki azért szedi a sátorfáját, mert politikai retorzióktól tart, vagy úgy látja, az oktatásban és a médiában túlteng a propaganda.
Magyarországra is jönnek
Barátságok biztosan, de talán még szerelmek is szövődtek az 1990-es évek közepén a Moszkva–Budapest repülőjáratokon. Az utasok egy része ugyanis rendszeres visszatérő volt, és nemcsak a fedélzeten, hanem a leszállás után valamelyik budapesti bank, főleg az MKB ügyfélszolgálatánál is újra és újra viszontláthatta egymást. A frissen alapított, kisebb-nagyobb orosz cégek ugyanis nem szívesen tartották pénzüket az ingatag hazai bankokban, a rendszerváltáson zökkenőmentesebben átesett volt szocialista országok pénzintézetei – így a magyarok is – viszont magától értetődő lehetőséget kínáltak nekik arra, hogy – többnyire offshore cégeken keresztül – innen bonyolítsák forgalmukat.
Hiszen a gazdaság itt stabilabbnak tűnt, és még a vízummentes beutazási rend is érvényben volt. Aztán ahogy erősödött az orosz bankrendszer, Magyarországon pedig beindult az offshore cégek kiszorítása, majd a vízumkényszer is életbe lépett, Budapest sokat veszített varázsából, főleg a nyelvi szempontból vonzóbb Prágával szemben. Persze valami azért megmaradt a népszerűségből. Legalábbis erre utalnak azok az adatok, amelyeket a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) bocsátott lapunk rendelkezésére.
Ezek szerint tavaly – beleértve a már megadott okmányok meghosszabbítását kérőket is – összesen 5420 orosz állampolgár folyamodott magyarországi tartózkodási vagy letelepedési engedélyért, jó 60 százalékkal többen, mint egy évvel korábban. A BÁH február végi kimutatása szerint valamivel több, mint hat és fél ezer orosz állampolgár él különböző jogcímeken Magyarországon, és 1163 rendelkezik korábban kiadott bevándorlási engedéllyel.
2014-ben 13 orosz állampolgár nyújtott be menedékjogi kérelmet, de abban az évben a magyar hatóságok senkit sem részesítettek nemzetközi védelemben. Honosítást tavaly 1043 orosz állampolgár kért, de csak 180 kapta meg a magyar állampolgárságot, és közöttük lehettek olyanok is, akiknek beadványa még 2013-ból származott.
A kitelepülő oroszok többsége tehát amolyan gazdasági bevándorló, ám nem üres zsebbel érkeznek, jelentős részük rendelkezik a külföldi élet beindításához szükséges pénzzel. Az új emigránshullám ugyanis elsősorban a középrétegeket, a jól képzett szakembereket érinti, azokat, akik konvertálható – például számítástechnikai vagy pénzügyi – ismeretekkel rendelkeznek, és eddig a magas oroszországi fizetések miatt hajlandóak voltak áldozatokat hozni, ám a rubel összeomlása után már ez sem tartja otthon őket. És hiába hivatkoznak kormányzati körökben arra, hogy a bevándorlás még mindig nagyobb az emigrációnál, az érkezők többnyire a volt szovjet köztársaságokból származnak és alacsony képzettségűek.
Persze elképzelhető, hogy a következő hónapokban megerősödik a visszaáramlás is. Oroszországban ugyanis viszonylag sokan élnek a magas ingatlanbérleti díjak kínálta lehetőséggel. Moszkvában például még egy egyszobás panellakásért is el lehet kérni 35 ezer rubelt, ami tavaly ilyenkor még ezer dollárnak felelt meg. Vagyis azok, akik távmunkában is el tudták végezni teendőiket, vagy akár munka nélkül akartak megélni, könnyen megtehették, hogy kiadták lakásukat, és az érte kapott pénzből vígan elvoltak külföldön – többnyire a viszonylag olcsó délkelet-ázsiai országokban. A néhány hónap alatt a felére zuhant rubelárfolyam azonban kihúzta lábuk alól a szőnyeget, ilyen módszerrel egyre kevesebben tudják biztosítani maguknak a külföldi jólétet, így inkább hazaköltöznek.
