Meghalt a Sirály, éljen az Auróra!

A kapu zárva, de ilyen apróság nem okozhat gondot. Elvégre mindenki tudja, hogy a Kioszk kávézó 1-es gombját kell megnyomni. Berregés, és már bent is vagyunk. Az udvaron lampionok himbálóznak, alattuk egymásnak támasztott kerékpárok jelzik, hogy a vendégsereg tekintélyes része nem bízza magát a tömegközlekedésre. A tavaszi feltámadásra váró virágágyást esővízzel telt betoncsatorna öleli körül. A zöld élmény illúziójáról egy középre helyezett, karácsonyi díszeitől már megfosztott fenyőfa gondoskodik.

Az Auróra civil bázis, kulturális központ, művészeti és szellemi műhely, közösségi tér egyszerre. Zenei, színházi, hajléktalanügyi, közéleti programok sokaságának ad otthont. Az emeleten bérelnek helyiségeket a civil szervezetek, a földszinten és az alagsorban kisebb-nagyobb, rendezvények megtartására alkalmas termek váltogatják egymást.

Most éppen a Kettős Mérce blog vitafórumának szociológus és aktivista résztvevői (Dósa Mariann, Pellandini-Simányi Léna, Vörös Miklós) beszélgetnek a fogyasztás mibenlétéről. „A fogyasztáskritika a társadalmi csoportok közötti értékkonfliktusok terepe”, továbbá „nem a fogyasztói kultúrával van gond, hanem az egyenlőtlenséggel” – a termet zsúfolásig megtöltő, zömében huszonévesek feszült figyelemmel hallgatják az okosságokat.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

A Marom Egyesületet zsidó fiatalok hozták létre, az egyik beugróban az egyesülettel szimbiózisban működő Dor Hadas nevű zsidó közösség territóriumát találjuk. Bemutatkozása szerint alulról szerveződő, intézményileg független, eszmerendszerében haladó és befogadó, önmagát pozitívan meghatározó közösségről van szó, amely a Masorti Olami irányzat tagja. Bármit jelentsen is ez.

A boltíves, téglákkal kirakott pincébe az udvarról lehet lemenni. Van, aki a hangszigetelésre a legbüszkébb. Amikor a hivatalosságok kijöttek a műszereikkel, hogy zajszintet mérjenek, bosszankodva kérdezgették az udvaron: miért nem akkor hívtak minket, amikor koncert van? Odalent közben egy punkzenekar nyomta ezerrel. Semmi nem hallatszott ki.

A bejárattól jobbra – alighanem ezzel kellett volna kezdeni – a már említett Kioszk nevű kávézóba futunk bele, amelyet ugyanilyen erővel kocsmának vagy önkiszolgáló étteremnek is nevezhetnénk. A kezünkbe akadó étlapon a napi menük kínálatában a „csicsókaleves, hachis parmentier, meggyes-mákos süti” kombináció kelti fel érdeklődésünket. A konyha már bezárt, megkóstolni nincs módunk, ám később, rövid netes kutakodás után rábukkanunk a megfejtésre: a hachis parmentier nem más, mint a franciák húsos-burgonyás étele. Az étlap nem ad tájékoztatást arról, mi mennyibe kerül, de többen esküsznek rá, hogy csupán annyiba, mint egy átlagos kifőzdében. A bort viszont határozottan „romkocsmás” áron – értsd: drágán – mérik. Ezúttal azonban megbocsátunk.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

A civil szervezetektől kapott szerény bérleti díj mellett az Aurórának a Kioszk jelenti a legfőbb bevételét. Valamiből mégiscsak működtetni kell a házat. A Marom Egyesület – miután mennie kellett a Király utcából – hosszú ideig keresgélte új helyét. Az Auróra utca 11. korábban az Observer médiafigyelő cég székháza volt, két éven át üresen állt. Az Auróra tavaly októberben nyílt meg. Az induláshoz szükséges pénzt külföldi pályázatok biztosították, ahogyan a felújítás tetemes költségeit is. Sokan és sokat dolgoztak önkéntesként, de a szakmunkát tanácsosabbnak látszott profikra bízni.

Nem volt olcsó. Máskülönben a Kioszk munkatársain kívül nincsenek fizetett alkalmazottak. A házban hét-nyolc munkacsoport működik, kalauzunk, Lukács Áron például a kommunikációs munkacsoport koordinátora. A múltbéli tapasztalatokból okulva az Auróra kínosan ügyel rá, hogy minden engedély rendben legyen. Lukács közlése szerint a józsefvárosi önkormányzattal korrekt a viszonyuk. Ami akár meglepőnek is tűnhet. A kerületnek a fideszes Kocsis Máté a polgármestere, márpedig több határozott jelből is arra következtetünk, hogy az Auróra törzsközönségét nem a Fidesz szimpatizánsai alkotják.

A Kioszk kávégépén Vida Ildikó NAV-elnök elhíresült motyogása virít: „Tolmácsot szeretnék kérni…” Az udvarra kitett papírlap a Keleti pályaudvarról ismerős. Tiltakozók emelték a magasba a közelmúltban, a menekültek ellen uszító Rogán Antal médiaszereplésekor: „A kivándorlásról mikor tartasz sajtótájékoztatót?” A pincében újabb felirat, angolul: „Üdvözlünk a mi országunkban, ez nem Orbanisztán”. Ha még ennyi sem lenne elég: az ellenzéki győzelmet hozó veszprémi időközi választás után az Auróra külön bulival ünnepelte a kétharmad bukását.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

A jelenlegi pártokból azonban az aurórások akkor sem kérnek, ha baloldaliak. Bármelyik civil szervezetet szívesen fogadják, feltéve, hogy azonosulni tudnak a hely szellemiségével. Csak egy e-mailt kell küldeniük, megírva, hogy mikor és mit akarnak csinálni. A programszervező munkacsoport aztán eldönti, hogy technikailag kivitelezhető-e a kérés. Lukács Áron emlékei szerint eddig egyetlen szervezetet utasítottak el. A társaság egy – meg nem nevezett – párthoz kötődött, és csak azért jött volna, hogy „puhatolózzon”.

Az úgynevezett külső közösségszervező munkacsoport a helybéliekkel tartja a kapcsolatot. Egy olyan hely esetében, ahol naponta több százan megfordulnak, a feladat fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A munkacsoport tagjai kérdőíveket is készítenek, megkérdezik az embereket, kinek mire van igénye. Ennek köszönhetően – mondja Lukács Áron – most már rendszeresen szerveznek játszóházakat kifejezetten a környékbeli gyerekek számára.