Hozzájuk hasonlóan Dawn sem akart egyedülálló szülő lenni, úgy gondolta, ha gyereket szül, az apának és az anyának is részt kell vennie a pici életében. Több tucat profilt böngészett végig az interneten, de egyik jelölt sem nyerte el a tetszését. Aztán egy nap üzenetet kapott Fabian Blue-tól, egy Melbourne-ben élő meleg amerikai férfitól, aki Dawnhoz hasonlóan gyereket akart. – Olyan volt, mintha megtaláltam volna a rég elveszett testvéremet.
Azonnal vonzalom alakult ki közöttünk. Persze nem romantikus értelemben, csak egyszerűen tudtuk, hogy ebbe együtt kell belevágnunk – emlékezik vissza Dawn az első levélváltásokra, amelyeket Skype-on átbeszélt éjszakák követtek. A rákövetkező öt hónapban mindenről kifaggatták egymást: beszéltek a gyerekkorukról, vallásról, politikai nézetekről, anyagiakról és persze a gyereknevelésről. Amikor mindkettőjük számára világossá vált, hogy hasonló az értékrendjük és azonosak az elképzeléseik, elérkezettnek látták az időt a személyes találkozóra.
|
A Blue család
Mona K. Photography |
Hálaadáskor Fabian egy fehér hintón vonult be Omaha belvárosába, majd egy csokor vörös rózsával a kezében letérdelt Dawn elé, és feltette a nagy kérdést: „Lennél a gyermekem anyja?” Míg a kisvárosban felnőtt egykori pomponlány és a New Yorkban edződött rocker a fellegekben járt, Dawn családja megkongatta a vészharangot. „Tudod te, mit csinálsz? Nem is ismered ezt a férfit!”, mondták.
„Biztosak voltak benne, hogy depressziós vagyok, amiért véget ért a kapcsolatom és elvetéltem. Azt hitték, hogy kétségbeesésemben találni akarok valakit, akinek gyereket szülhetek.” Dawnék azonban nem hallgattak az intelmekre, összeköltöztek, majd két hónappal később megtörtént a mesterséges megtermékenyítés, és 2012. október 3-án megszületett Indigo Blue. Dawn szerint, mint minden kapcsolatban, náluk is voltak nehézségek, de boldogan élnek.
Lányuk születése óta ugyan egyiküknek sem volt párkapcsolata, de nem siettetik a dolgot. Úgy tervezik, hogy ha bekövetkezik, külön háztartásba költöznek, de mindenképp egymás közelében akarnak élni, hogy ez ne befolyásolja Indigo életét. – Az ideális az volna, ha szomszédok lennénk, vagy elég közel élnénk egymáshoz, hogy megmaradjon a családi egység – mondja Dawn, aki egyre kevésbé számít furcsa madárnak környezetében, hiszen az Egyesült Államokban is egyre többen alapítanak ehhez hasonló, alternatív családot.
A co-parenting vagy parenting partnership sokak számára vonzó, hiszen sokféle családmodell tartozik bele. Nemcsak egyedülálló nők vagy férfiak keresnek partnert, hanem leszbikus és meleg párok is, akik szeretnék, ha gyerekük életében a biológiai apa vagy anya is fontos szerepet töltene be. Vannak, akik a mesterséges megtermékenyítést választják, de a természetes „módszernek” is vannak hívei. Sokan a közeli barátok vagy ismerősök közül választanak szülőtársat, mások az interneten kutatnak.
 |
A gyermekvállaláshoz az a legfontosabb, hogy a szülők hasonlóan gondolkodjanak
Éberling András |
Az utóbbi években egyre gyarapodó co-parenting site-ok jelentősen megkönnyítették az ismerkedést. A Dawn és Fabian által használt co-parentmatch.com egyike volt az elsőknek, és az elmúlt nyolc évben több ezer taggal bővült. A Dominikai Köztársaságtól Magyarországig 30 ezer regisztrált felhasználója van az oldalnak. A profilok nyilvánosak, senki nem árul zsákbamacskát.
„Olyan nőt keresek, aki szeretne anya lenni, és vállalna velem gyermeket. Van egy kilencéves kislányom, és nagyszerű lenne, ha lenne egy öccse vagy húga. Csodálatos volt, amikor a lányom született, és szeretnék ismét apa lenni” – írja egy ötvenes éveiben járó budapesti heteroszexuális férfi, a három fővárosi felhasználó egyike. A co-parentmatch.comhoz hasonlóan a Modamily is egy dinamikusan fejlődő oldal, amely egy kompatibilitási teszttel segít az emberhez leginkább illő felhasználót megtalálni.
Az oldal alapítója Ivan Fatovic, aki egy New York-i kocsmában ücsörögve határozta el, hogy belevág a Modamilybe. – A szingli barátaim hozzám hasonlóan akkor már majdnem betöltötték a negyvenet, és egyre inkább nőtt rajtuk a nyomás, hogy családot alapítsanak. Több női barátom is azt mondta, hogy ennek ellenére nem fontolgatja az adoptálást vagy a spermabankot, mert nem akar egyedülálló szülő lenni – mesél lapunknak a kezdetekről Fatovic. Végül 2012-ben indult el az oldal, amelyen a tagok húsz százaléka leszbikus, meleg, biszexuális vagy transzszexuális, nyolcvan százalékuk hetero.
– A nők aránya 65 százalék, többségük 32 év alatti. Ez is mutatja, hogy nem csak a negyven felé közelítő nőket érdekli ez a dolog. A harmincas éveik elején járó felhasználók főként európaiak, mert a tapasztalatok szerint ott hamarabb érzik a „családalapítási nyomást” – mondja a tradicionális katolikus horvát családból származó férfi, aki sok partnert hozott már össze, köztük Rachel Hope-ot és legújabb apajelöltjét, egy német PhD-hallgatót.
 |
| Rachel Hope és a két gyermeke |
A Los Angelesben élő nő a napokban esett túl lombikbébi eljáráson, és reményei szerint ősszel világra hozhatja harmadik gyermekét. Már a negyedik baba is tervbe van véve, de úgy néz ki, csak akkor vág bele, ha a Modamilyn megismert német férfi befejezi a doktori képzést. Hope viccelődve meséli, hogy tulajdonképpen ő találta fel a parenting partnershipet, amikor a legjobb barátjával huszonöt éve úgy döntöttek, hogy gyereket vállalnak. Környezetvédelmi aktivisták voltak, Hawaiin éltek és a családalapítás volt az álmuk. Nem voltak szerelmesek egymásba, de nem akartak egyedülálló szülők lenni, mert mindketten csonka családban nőttek fel.
– Fél éven át fontolgattuk a dolgot, közben mindent átbeszéltünk, és bár bíztunk egymásban, írtunk egy szerződést is. Tudtuk, ha az a legfontosabb célkitűzésünk, hogy a gyerekünk boldog legyen, sosem szakítunk. Úgy éreztük, hogy a dolog kulcsa tulajdonképpen a szerelmi szál hiánya – meséli a Népszabadságnak Hope, aki tapasztalatairól könyvet írt (Family by Choice: Platonic Partnered Parenting), és rendszeresen tart előadásokat is. Első kapcsolatából egy fia, második kapcsolatából pedig két évtizeddel később egy lánya született. Közben ismerkedett, többször is szerelmes volt, de úgy véli, „tisztább”, ha az ember nem keveri a gyerekvállalást a szerelemmel.
– Ha apajelöltet kerestem volna, akkor nagyot kockáztattam volna. Ki tudja, milyen apát találtam volna egy ilyen kapcsolatban, ráadásul folyton azon izgultam volna, hogy ketyeg a biológiai órám. De mivel nem kellett emiatt aggódnom, nagyon jó minőségű kapcsolataim voltak – vallja Hope, aki mindeközben egy telken élt a gyerekek apjaival, de külön háztartást vezettek. Dr. Hardy Júlia szakértő szerint azonban ez némiképp a válás utáni helyzetre emlékeztet. A gyereknek két háztartást, két szokásrendet és stílust kell megtanulnia, ami nehézségeket okozhat.
– Ugyanakkor egyes válás utáni élethelyzetet és fejlődést vizsgáló kutatások szerint, bizonyos értelemben nyernek is a gyerekek, akik rugalmasabbak lesznek egy ilyen helyzetben.Amikor két háztartáshoz, két nevelési stílushoz, két szabályrendszerhez kell alkalmazkodni, megterhelő és zavaró lehet, de ha tiszteletteljes kapcsolat van a szülők között, akkor gazdag élmény lehet a gyerek számára – mondja a Népszabadságnak a család- és pszichodráma pszichoterapeuta, aki úgy véli, azért okozhat némi nehézséget, hogy „az átlagtól eltérő felállású családoknál, a gyerek nem nagyon talál olyan családot, ami megegyezik az övével”.
Első gyermeke születése után Rachel Hope is rettegett ettől. Félt, hogy az akkor még alig ismert családmodellben élő fiát gúnyolni fogják és kiközösítik a kortársai. Abban azonban biztos volt, hogy nem fog titkolózni előtte. – Gyerekkora óta mondogattam neki, hogy már a születése előtt is annyira szerettem, hogy kiválasztottam neki a legtökéletesebb apukát – idézi fel nevetve a régi emlékeket. Mint kiderült, a szülőknek felesleges volt aggódniuk.
– Végül megkérdeztük, hogy a barátai csúfolódnak-e rajta, mire elkerekedett a szeme: „Vicceltek? Ti kedvesek vagytok egymással és tisztelitek a másikat. Itt mindig jó a hangulat, nem véletlenül szeretnek átjönni a barátaim. El sem tudjátok képzelni, hogy náluk milyen a helyzet”, mondta. És valóban, sok osztálytársának már tízéves kora előtt elváltak a szülei, és gyakran időztek nálunk. Néha egy menekülttáborra emlékeztetett az otthonunk – meséli Rachel, aki legalább három gyereket tervez még az elkövetkező években.
Rachel Hope tanácsai szülőjelölteknek
Idegen partner választása előtt érdemes számba venni, hogy ki jöhet szóba az ismeretségi körből. „A legfontosabb az, hogy két ember hasonlóan gondolkodjon a meghatározó dolgokról.”
Időben át kell beszélni az olyan lényeges dolgokat, mint a politikai hovatartozás vagy a hit kérdése.
„Az első partnerem agnosztikus volt, én azonban hívő vagyok. De egyetértettünk abban, hogy jó a gyereknek, ha különböző nézetekkel rendelkező szülei vannak.”
Az ismerkedés után nem árt felkeresni egy ügyvédet és szerződést írni. „A papírt a megtermékenyítés előtt érdemes aláírni, hogy a vállalások már azelőtt tisztán le legyenek fektetve, mielőtt a pár belevágna a dologba.”
Érdemes előre megállapodni, hogy a szülők milyen arányban fedezik a költségeket a jövőben. „Lehet, hogy míg az egyik szülő állami iskolába járatná a gyerekét, a másik magániskolába. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy mi az, amit megengedhetnek maguknak.”
Nem kell egy háztartásban élni, de fontos, hogy közel lakjanak egymáshoz a szülők. „Egy gyereknek folytonosságra és mindkét szülő jelenlétére szüksége van.”
