Azt mondja a hölgy, Dombóvár önkormányzatának fideszes frakcióvezetője, hogy nem azért nem jelentek meg hétfőn a képviselő-testületi ülésen, mert bojkottálni akarták az eseményt, ezzel ellehetetlenítve a függetlenként győztes polgármestert, hanem mert a fideszes képviselőknek épp az ülés időpontjában akadt egyéb elfoglaltságuk. Jó, valljuk be, kissé csúsztattunk az imént, a frakcióvezető ugyanis nem használta a bojkott szót, ő egyszerűen úgy fogalmazott a megyei hírportál munkatársának, hogy a fideszes képviselők „nem célzottan nem jelentek meg az ülésen”, hanem csak úgy, spontán, teljesen véletlenül.

„Számunkra, a modern jobboldal számára természetes, sőt kívánatos, mert nem vagyunk kommunisták, ha egy vállalat komoly profitot termel.” Ez egy igen szép mondat, függetlenül attól, hogy én még kicsit dolgoztam volna rajta szórendileg, viszont a miniszterelnök szájából hangzott el, tehát fontos, sőt korszakalkotó mondat.

Amint arról a közvéleménynek volt szerencséje értesülnie, csütörtök délután fél négykor Ausztria felől egy helikopter és egy kisrepülő lépett be engedély nélkül Magyarországra, feltehetően azzal a céllal, hogy utasai megtekintsék a devecseri gátszakadás után elöntött vidéket, a magyar légierő azonban észrevette, majd kivezette őket a légterünkből.

Azt mondja Kubatov pártigazgató a legújabb, egész estét betöltő műsorszámában, hogy a ferencvárosi választókerület elnöke, Zombory Miklós, akinek minden házhoz kulcsa van, és a kerület minden lakójáról mindent tud, az adatokat pedig egy szekrény mögé rejtve tárolja, szóval, hogy ez az ember „nem túl szép, nem túl okos”, viszont a fentebb sorolt tetteivel kulcsembere a megújuló Magyar Köztársaságnak.

Csak a napokban tűnt fel egy glosszistának, hogy még a nyáron az új kormány egészségüggyel foglalkozó minisztere Pro Sanitate-díjat adományozott Pócs Alfréd miskolci ortopéd sebésznek és dr. Szabó Gergely terényi háziorvosnak. A közvélemény sajnos feledékeny, pedig emlékeznie illene mindkét orvosra.

Most már egyre több jel utal arra, hogy Gyurcsány Ferenc nagyobb károkat okoz a nemzettesten kötcsei magányába visszahúzódva, mint miniszterelnökként, leghazudósabb korszakában. Legutóbb például azt írta a blogjában, hogy Orbán Viktor nagyon is jól tette, amikor Azerbajdzsánba utazott új gázvezetékről tárgyalni.

Azt mondja Majoros ezredes a 2006-os sajnálatos októberi eseményeket kivizsgáló albizottság ülésén, hogy a tévészékház ostromakor azért nem volt a vidékről fölvezényelt rendőröknek rendes felszerelésük, mert a rendőrlaktanyából hazament a raktáros, és nem volt másik kulcs a raktárhoz.

Amikor a sportcsatorna főszerkesztője a múlt héten külön sajtótájékoztatót hívott össze abból a célból, hogy bejelentse, a péntek esti svéd–magyar Európa-bajnoki selejtezőmérkőzés fölvezetéseként egyórás, exkluzív interjút sugároznak Orbán Viktorral, a Magyar Köztársaság miniszterelnökével, különféle ízetlen megjegyzések és politikai kommentárok kísérték a közlést.

Csoda történt augusztus 20-án este Budapesten, de jellemző, hogy csak egyetlen lap írt róla: a tűzijáték során épp a legfennköltebb pillanatokban egyszercsak nagy, ötágú, vörös csillagok jelentek meg az égen. Vitának helye nincs, föl lehet menni a különféle videomegosztókra, magam is végignéztem a felvételeket egyszer, tízszer, százszor, lelassítva és eredeti sebességgel, sőt kikockázva is, de mindannyiszor csillagokat láttam.

A címbéli mondatot Szikora Róbert hivatásos zenész mondotta egy Heves megyében tartott közösségi napon, és jó, hogy mondotta. Tőmondat, nincsen benne jelző, határozó, nem valami bonyolult alárendelő szerkezet, így feltehetően a hívek is értik, emellett jól kifejezi a nemzeti együttműködési rendszer lényegét; ne legyünk meglepve, ha majd a preambulumba is bekerül.

Ajándék tolltartókat osztogat az elsősöknek Dombóvár kormánypárti polgármestere, ám önmagában ez még nem volna hír.

Vészesen közeleg augusztus huszadika, és az ember nem tudja, elutazzék-e a lehető legmesszebbre vagy pedig Pesten maradjon. Augusztus huszadikán mindenekelőtt tisztavatás van, és azt az ember ki nem hagyná semmi pénzért, különösen most, hogy a honvédelmi miniszter bejelentette, a jogkörénél fogva változtat a ceremónián, s idén Tóth államtitkár intenciói alapján a Szent Korona áll majd a köztársaságra fölesküdő tisztek avatásának középpontjában, némi ludovikás beütéssel.

Csodálkozik Bod Péter Ákos közgazdász, hogy miért nyilvánítanak neki köszönetet a kétszáz oldalas új Széchenyi-terv legvégén vagy száz szerzővel egyetemben, amikor ő egyetlen sort sem írt a műbe, föl se kérték ilyen munkára, engedélyt sem adott rá, hogy korábbi cikkeiből akár egy mondatot is átvegyenek. Ám mesének helye nincs: most már mindörökre az ország gazdaságát virágba borító húszéves terv szerzője marad; egy életre megtanulhatta, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében az is együttműködik, aki nem működik együtt, s egyszer még lehet, hogy hálás lesz ezért.

Most meg a jól dolgozó közmunkások nevét tette közzé Hódmezővásárhely elöljárósága; olyan szép ez a lista, hogy a legszigorúbb ombudsman is kedvét lelheti benne.

Nyilvánosságra hozta Hódmezővásárhely önkormányzata azoknak a polgároknak a nevét, akik visszaéltek a szociális támogatásokkal és segélyekkel, jelentette a távirati iroda; nem kell mindjárt megijedni, alig párszáz emberről van szó. Ám ők se elitták a segélyt vagy eljátékgépezték, amint azt elsőre hinnénk, de még csak arról sincs szó, hogy jogtalanul, csalással kértek volna támogatást, épp ellenkezőleg, nagyon is jogosultak voltak a segélyre, csak épp nem vették fel.

Azt mindig is tudtam, hogy Pelczné Gáll Ildikó kivonulása a hazai politikai életből nem jár majd tartós vákuummal, nem lehetett kétséges, hogy a mögötte támadt súlyos űrt előbb-utóbb kitölti valaki, de hogy ilyen gyorsan, azt nem gondoltam volna.

Eszem ágában sincs a pálinkafőzés rejtelmeibe bonyolódni, amúgy is, amióta a miniszterelnök bejelentette közérzetjavító intézkedésként a szabad pálinkafőzést, percről percre változik a helyzet.

„Empátiával kell hozzájuk közeledni, ugyanakkor tudatosítani kell bennük, hogy rájuk is vonatkozik a törvény.” (Ughy Attila, a fővárosi önkormányzat városfejlesztési és városképvédelmi bizottságának fideszes elnöke a hajléktalanokkal kapcsolatos feladatokról az aluljárókban való dohányzás tilalmának elrendelése után.)

„Mi úgy látjuk, hogy a szervezettség… messzemenőleg megtörtént.” Ezt a mondatot nem én eszkábáltam így össze, hanem az árvízvédelmi biztos száját hagyta el abból az alkalomból, hogy a rendőrök panaszlevelet írtak miniszterüknek, felháborítónak tartva, hogy sok helyen nemhogy aludni nem tudtak a védelemre kivezényelt rendőrök, de enni-inni se kaptak.