Endrédi Noémit mindig vonzották a régiségek, az antik bútorok, a hobbiból pedig előbb gyűjtőszenvedély, majd hivatás lett. Régi bútorokat újít fel és forgalmaz, de igazán akkor van elemében, ha egy tárgyat újraértelmezhet.

Rendmániás a szólókarriertől az igazgatói posztig jutott Solymosi Tamás

Az olyan emberekre mondják, hogy a vérükben van az üzlet, mint Petőházi Szilveszter. Gimnazistaként már pizzafutár cége volt, amit közgazdászhallgatóként kicsivel nagyobbra cserélt: belevágott az ékszer-nagykereskedésbe.

Délkelet-Ázsia egyik legnépesebb országa, napfényben fürdő aranyozott templomok, buja zöld növények, egzotikus gyümölcsök, soha nem érzett illatok és feledhetetlen ízek birodalma.

„A sors kegyes hozzám. A sors nem akarja, hogy túl fiatalon legyek híres” – mondta Duke Ellington, amikor 1965-ben jelölése ellenére nem kapta meg a Pulitzer-díjat.

A csúcs, valamikor 1995 körül: „Húszéves koromig voltam élsportoló, romániai bajnok és válogatott tőrvívó. Ekkor elmentem katonának, a Steaua Bucuresti csapatába.

Hátizsákján kabalaként egy csiga fityeg. Két évvel ezelőtt, amikor a figurát kapta ajándékba a linzi kórházban, nem tudta még, hogy képes lesz-e valaha is hátitáskát hordani. Az orvosok nagy többsége akkor azt valószínűsítette, hogy soha többé. A jobb karját elvesztette, a súlyosan roncsolódott bal megmentéséért huszonkét műtéttel küzdöttek eddig az orvosok a budapesti baleseti intézetben, illetve később Ausztriában. A leghosszabb operáció tizenkilenc órát tartott Linzben, és a gimnazista lány még előtte áll néhány beavatkozásnak.

„Soha nem érek majd fel a bokájáig” – mondta a huszonnyolc éves, négyszeres olimpiai és tizenegyszeres világbajnok Emil Hegle Svendsen, amikor a negyvenesztendős Ole Einar Björndalenről (képünkön) kérdezték. Napjaink legnagyszerűbb sílövőinek egyike biztosan nem csupán udvariaskodott, amikor a legendás kollégáról és honfitársról beszélt. Svendsen még általános iskolás volt, amikor édesapja az éjszaka közepén felébresztette, hogy láthassa egy norvég biatlonos ötkarikás győzelmét. A kis Emil a nagy Björndalen 1998-as naganói diadaláért szurkolhatott, hogy aztán 2014-ben, Szocsiban már a bálvány csapattársaként asszisztáljon a sporttörténelem-íráshoz.

A stúdióban próbálgatták az akkordokat – Kállay-Saunders András énekelt, Szakos Krisztián producer a zongoránál ült –, és a dallam hatására Andrást szomorúság töltötte el. Hirtelen eszébe jutott egy New York-i barátnője története: a lányt gyermekkorában a mostohaapja bántalmazta. A 29 éves énekes tudta, hogy a Running című dal róla szól majd – azaz nem csak róla: mindenkiről, akivel hasonló történt. András ismeretségi körében többen is átélték már a családon belüli erőszakot.

Kávé, tea, sütemény, zöldségcsíkok, gyümölcsök. Minden, a wifit is beleértve, teljesen ingyen van. A fűtött szobában beszélgethetünk, dolgozhatunk, olvashatunk, tanulhatunk, és kiszolgálhatjuk magunkat a konyhában.

Citromos borjúragúleves friss tárkonnyal, tavaszi bikatöke (ahogy a séf kacsintva megjegyzi: a hölgyeknek...), vagy tüzesgombás marhapörkölt (lábszárból). Mintha csak egy jobb vendéglő étlapjáról válogatnánk.

Vakságot, sőt halált is okozott az a leggyakrabban nadragulyából, csattanó maszlagból kivont szer, amitől a nők elragadó, tüzes, ragyogó tekintetet reméltek.

Hank Ballard azt hihette, legalább kétszer írta meg The Twist című dalát. Amikor 1959-ben – zenekarával, a Midnightersszel – kislemezre énekelte, nem keltett vele különösebb feltűnést, de nem is nagyon bízhatott a sikerben, mert a korong B oldalán jelentette meg a számot. Alig egy évvel később viszont Chubby Checker globális tánciskolát teremtett ugyanazzal a nótával.

Az érett Kádár-kor legkevésbé rendszerbarát, egyúttal leginkább nonkonform fiataljainak napjait megörökítő fotókollekcióból és az underground művészet reprezentánsainak munkáiból nyitott kiállítást a kArton Galéria.

– Szia, édes! – szól oda köszönésképpen egy rendkívül csinos hölgy Adler Péterhez a Hollán Ernő utca és a Budai Nagy Antal utca sarkán, majd eltűnik az egyik közeli divatüzlet ajtaja mögött. – Kezicsókolom, hölgyem – hajol meg udvariasan a hatvannégy éves férfi a nála nagyjából négy évtizeddel fiatalabb nő előtt, tekintetével követve a távolodó szépséget. 'A nevét nem tudom, de mindennap köszönünk egymásnak' – mondja.

Hatalmas, gyönyörű gesztenyeszemekkel csodálkozik a világra Kovács Olívia. Mostanában éppen a rendszerváltással elmúlt világ képeire, amelyek neki másért érdekesek, mint azoknak, akik éltek is akkor. Ezért is adta festménysorozatának azt a címet: Mások múltja.

Végy 15 dekagrammnyi kelt tésztát, formáld hajó alakúra, szórj rá bőven sajtot – akár 20 dekányit egy adagra –, és tedd be a 350 fokra felfűtött kemencébe! Amikor a tészta megsült, 'körbenőtte' a megolvadt sajtot, üsd rá egy tojás sárgáját, majd fél percre told vissza a sütőbe, és miután kivetted, tégy rá egy kis vajat! Aztán a forrón tálalt tésztából falatnyi darabokat tördelve kell kimártogatni a tojással, vajjal összekevert sajtot.

Apa és anya még kölykök voltak, amikor összeházasodtak. Apa tizennyolc volt, anya tizenhat, én meg három – viccelt saját életével Billie Holiday. De a baltimore-i fekete gettóban, ahol meglátta a napvilágot, nem vicceltek.