Merthogy Björndalen a téli játékok történetének legeredményesebb sportolója lett. A csúcsesemény legemlékezetesebb pillanatainak egyike volt, amikor a sprintverseny befutója után, a célvonaltól pár méterre összeölelkezett Björn Daehlie-vel. A régi barát azért köszöntötte, mert utolérte az örökranglistán: megszerezte tizenkettedik ötkarikás érmét. Az emelkedett hangulatú találkozás után csak néhány napot kellett várni, s Björndalen a vegyes váltó tagjaként – mások mellett Svendsen partnereként – lekörözte a korábbi rekordert.

Minden idők legeredményesebbje csakis sportága zsenije lehet. Ugyanakkor nincs, aki vitatná: Björndalen nem csupán tehetségének, hanem páratlan akaraterejének, állhatatosságának és emberi ésszel szinte felfoghatatlan motiváltságának is köszönheti ragyogó karrierjét. A klasszis nem képes a győzelemre való törekvés nélkül élni. Az sem szegi a kedvét, ha hosszú ideig nem nyer szólóban. Ezt jelzi, hogy a szocsi megméretés előtt majd két évig nem nyert egyéniben világversenyt, ám eszébe sem jutott feladni. Ezért sem meglepő, hogy a Kannibál becenevet viseli: mindig éhes a sikerre.

Igaz, akik ismerik, azt mondják, ő a világ legunalmasabb kannibáljainak egyike. Pedig a legnagyobbak általában különcök. Persze bizonyos értelemben Björndalen is az: a monománia határát súrolva tréningezik a tökéletes teljesítményért, hogy újra és újra a pódiumra állhasson. Botrányok viszont nem fűződnek a nevéhez. A legnagyobb skandalumot talán akkor okozta, amikor ifjoncként berobbant az élvonalba, s absztinenciájával tüntetett. Hamarosan ugyanis több rutinos társa is lemondott egy-két korsóról, hátha akkor végre felülmúlja a csillagot. Merthogy 1999-ben kezdődő uralkodása idején ez volt a célja mindenkinek, aki sílécet csatolt a lábára, s puskát vett a hátára. A norvég zseni összesen kilencvenöt alkalommal állhatott a Világ Kupa-dobogó tetejére. Nyert nyolcszor olimpiát és tizenkilencszer világbajnokságot. És a medálkollekció tulajdonosa elégedetlen...

Örök álma nem valósult meg, mivel sífutószámban nem sikerült felállnia az ötkarikás dobogóra. Hogy nem csupán vágyálom volt a különleges bravúr, azt jelzi: Világ Kupa-futamon azért győzött a szakágban.

Ez éppúgy történelmi tett volt, ahogyan karrierjének megannyi másik mérföldköve. Nem is különösebben meglepő, hogy szülőfalujában, Simostrandában teret neveztek el róla, s már hat éve áll bronzszobra is. Amikor Björndalen megtudta, hogy emlékművet érdemelt ki, csak ennyit mondott: „Még nem haltam meg.”

Mi több, akkor még a csúcstól is messze volt. Sokan még abban sem biztosak, hogy – korábbi kijelentéseinek megfelelően – visszavonul. Ahogyan az oroszországi ötkarikás vetélkedő jelezte, alkalmanként versenyképes a legjobbakkal, s ha szériákat már nem is produkál, emlékezetes produkciókra még mindig képes. Ráadásul 2016-ban Oslóban rendezik a világbajnokságot, s ha azt érzi, hogy hazai pályán győzhet, aligha hagyja abba. Aztán már csak két esztendőt kell várnia a pjongcsangi olimpiáig... Az biztos: sokan örülnének, ha többgenerációnyi biatlonos példaképe a pályán maradna. Az a százhuszonkétezer elkötelezett drukker biztosan, aki a Facebookon rajongója a sportolónak. Ők első kézből értesülhettek arról: kedvencüket Szocsiban beválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportolói grémiumába.

Ez nagy meglepetést nem kelthetett, elvégre két lábon járó történelmet ritkán szoktak kitessékelni onnan, ahol mindenki a sporthistória része szeretne lenni.

Amúgy Björndalen kedvenc zenekarainak egyike a Dire Straits, a számok közül pedig a falklandi fegyveres konfliktus ihlette Brothers in Arms a favorit. Egy háborúellenes ballada.

E választás sem bizonyít mást: Björndalen a világ legszimpatikusabb kannibálja.