Ahogy a szabadrúgásait belsővel megcsavarta, az tényleg lélegzetelállító volt. Egykori csapattársa, Gary Neville ódákat zengett arról, hogy milyen jól látott a pályán és micsoda passzokat adott. Ha valahol egy társaságban elkezdtek beszélni David Beckhamről, a legtöbbször mégsem azokat a remek csavarokat emlegették. Hanem azt, hogy éppen milyen fazonra vágatta a frizuráját. Meg hogy mennyire kigyúrta a testét, milyen tetoválásai voltak, hol és milyen ruhában jelent meg szexi feleségével. Beckham köthetett kendőt a fejére, feszíthetett Armani bokszeralsóban óriásposztereken, alapvetően minden jól állt neki.

Fütyült a világra, nem törődött a kritikákkal, és magyarul énekelte a klasszikus eurovíziós slágerektől igen különböző Kedvesem című dalát. És sikerült. ByeAlex bejutott a döntőbe.

Rajzolni sokáig nem tudott, mégis, harmincéves korára egy belsőépítészeti stúdió alapító tulajdonosa lett. A tulajdonosi véna már korán érződött: hogy legyen zsebpénze, ötéves fejjel kiárusította a játékait.

Pszichiáter édesapja az őrültek házában kapott szolgálati lakást, ezért Jussi Adler-Olsent (képünkön) gyermekkorától kezdve szó szerint elmebetegek vették körül. Már ötévesen látott sokk kezelést, találkozott öngyilkossággal és súlyos depresszióval. Mégis inkább az őrülteket nevezné gyermekkori barátainak, s nem azokat, akik az elmeháborodottakat kezelték. Felcseperedve is inkább a „gyógyítást” tartotta ijesztőnek, mint a pszichiátriai zavarokat.

Énekel, tréfálkozik és „csiripel”, azaz a Twitteren küldözi az üzeneteket. Igazi entertainer, szórakoztató, aki – mint a YouTube videomegosztóra feltöltött egyik szkeccsében látható – még a könnyeiből is viccet csinál. S aki több száz kilométerre a Földtől, a súlytalanság állapotában leforgatta az első űrklippet – méghozzá David Bowie híres dala, a Space Oddity feldolgozásával.

Nagydumás fiú – ennyit elismer magáról Sárvári Péter –, de nem vitatkozós típus. Kollégiumban lakik, és ott bizony alkalmazkodnia kell, a túl sok vitázás nem vezet jóra. Másutt viszont igen: a 17 éves gimnazista nyerte a legjobb szónok címet a Szóval?! országos vitaversenyen.

Néha ízeket kíván meg, néha meg színeket. Amikor épp a narancssárgára volt „rákattanva”, Bede Anna fogott egy édeskés ízű, japán Hokkaidó-tököt, és megpucolta. Aztán vett némi kókusztejet, pár izgalmas fűszert, és mindebből csinált egy isteni thai curryt. A receptet megosztotta a blogján, amelynek bejegyzéseitől lassan hat éve fut össze a nyál internetes olvasótábora szájában.

A ballagás után évfolyamtársai többsége utazott, autót vett, vagy egyszerűen elszórakozta a rokonoktól kapott érettségi pénzt. Benedek Péter másra költötte az ajándékot: földet vásárolt a Gyöngyöstarjántól nem messze fekvő Epreskertdűlőben. Ott, azon a területen, ahol családja már generációk óta foglalkozik szőlővel.

Első hallásra kevés valószínűtlenebb színpadi vállalkozás létezik, mint Tomás Sedlaceké: a fiatal kora ellenére világhírű alternatív közgazdász ugyanis nem kisebb témát, mint az egyetemes közgazdaságtani gondolkodás történetét vitte színpadra. Ha ez nem hangozna elég meghökkentően, úgy a folytatás annál inkább: Sedlacek a komoly témát félig megírt, félig improvizált humoros jelenetekkel vázolja fel. Mindezt rapbetétekkel, táncjelenetekkel színesíti, amelyeket az inkább prágai bohémre, mint a Cseh Nemzeti Bankvezető makroközgazdászára emlékeztető Sedlacek együtt lejt a másik két szereplővel.

Bár pontos statisztikák nem állnak rendelkezésre, valószínűleg Sandro Veronesi az egyetlen olyan milliárdos, aki karrierjét harisnyaárusként kezdte. Veronesi ma a Calzedonia-csoport elnök-vezérigazgatója, amely Európa piacvezető fürdőruhamárkája mellett a fehérneműket gyártó Intimissimit, a lezser öltözékeket forgalmazó Tezenist és a kötött anyagú kiegészítőket áruló Falconerit is magában foglalja.

Igencsak kedvelhetik Sebők Juditot (képünkön) a second hand boltok eladói, mert ha egy tetszetős ruhadarabra akad, kis kört formálva már csippenti is össze mutató- és hüvelykujját. Ám ő nem az elismerés nemzetközileg ismert jelét mutatja, hanem azt vizsgálja: az anyag mintájából mi fér rá leendő ékszereire. Sebők Judit ugyanis gombékszereket készít, amelyekhez gombokra, azokhoz pedig textilekre van szüksége. Vagy kiszuperált bőrretikülre, csipketerítőre, hímzett párnára, színes szövetkabátra, kötött pamut pulóverre, selyem nyakkendőre.

Hoa Sen, Hai Nam, Dang Muoi, Funky Pho – cserélgetik a címeket és a már nem is olyan titkos tippeket a vietnami konyha hazai rajongói. Kétségtelenül szezonja van a phónak (nagy képünkön), amelyet, ha mindenáron autentikusan szeretnénk ejteni rendeléskor, akkor egészen rövid o-val tanácsos mondanunk.

Achille életét örök félhomályban, egy beteg testbe és egy elektromos tolószékbe zárva éli. Gyűlölt bátyja, Apollinaire intézetbe akarja zárni, hogy megkaparinthassa az öccse nevére íratott családi házat. Anyja hisztérikusan óvja a külvilágtól, idegeneket nem enged a közelébe.

A szürke különböző árnyalataiban játszó, dús gyöngysorral a nyakában érkezik. – Ez egy a Zöld-foki-szigeteken honos növény magja, ez itt sárgaréz és az elefántcsontparti baoulé törzstől származik, ezek pedig kézzel készített, apró bronzcsörgők – morzsolgatja szemenként a nyakéket, amely Afrika népművészetét idézi.

Látszólag kíméletlen ortodoxia övezi a bajai, másként dunai halászlé receptjét. Odáig menően, hogy az Alaplé becenév azonnal ráragadt arra a vigyázatlan fiatalemberre, aki „szögediesen”, azaz halpasszírozóval felszerelkezve mert érkezni a Sugovica partjára még az 1990-es években. Igaz, azok sem számíthatnak semmi jóra, akik a felső-tiszai korhely halászlé népszerűsítésével próbálkoznak Bácskában. Hiába kanalazták kedvvel még Krúdy Gyula hősei is a jó citromos, tárkonyos-tejfölös, kissé savanykás ízű, halovány rózsaszín halászléváltozatot, melyben a zöldpaprikagyűrűknek és a paradicsomkarikáknak is illő helye van. Baján ettől nem szökik könny a szemekbe.

Még soha senkit nem vágott fejbe a péklapáttal Horváthné Balogh Piroska (képünkön). Pedig kísértést érzett olykor. Lassan negyed évszázada él a kemencék világában, ezalatt sok piszkálódást kellett elviselnie férfi kollégáitól. Ám Piroska minden helyzetben higgadt maradt, ha valakit mégis meg akart fegyelmezni, elég volt megszorítania a másik karját, mindjárt békén hagyták. A nyers erőt tiszteli a pékember.

„Nincs ebben semmi titok, ez egyszerű pityókás kenyér”, bizonygatja Diószegi László annyira meggyőzően, hogy aki hallgatja, azonnal dagasztóteknő után kap. Annyira mégsem lehet egyszerű, különben évről évre nem ez a sepsiszentgyörgyi pékség vinné el a sütőipari díjakat Románia legnagyobb és a régió egyik legjelentősebb szakkiállításán, a bukaresti Gastropanon.

Felettébb egzotikus gasztrokulturális élményben részesülhettem mindazon egybegyűltekkel egyetemben, akik köszönettel elfogadták a budapesti japán nagykövetség különleges meghívását: egy messziről sem látott, XVI. századi teaceremóniával ismerkedhetett a publikum, elsősorban a hasonló korú teaiskola legfőbb reprezentánsának köszönhetően. Bő egy órán át egy jobb szamurájfilm csendesen elnyúló jelenetét idézte a szeánsz – nem véletlenül.