Nagy a duma
Hát persze hogy izgult, és lámpalázas is volt, de amikor a döntőben kiállt, és szónokolni kezdett… Rengeteget járt könyvtárba, éjt nappallá téve készült, és akkor is ott volt a kezében a papír, teleírva érvekkel. Ám végül nem nézett a papírlapra.
Érezte, hogy a fejében összeállt a kép, és nekilendült. Noha a középiskolásoknak az idén már harmadszor megrendezett vitaverseny mottója a „100 százalék érv, 0 százalék indulat”, Péter ezzel nem ért egyet. Szerinte vitázni csak sok érzelemmel lehet, ha mindenki beleéli magát a dologba.
– Mások indulata nekem is lökést ad. Ilyenkor jobban jár az agyam – meséli a szerény, de határozott fiatalember. Nem is akármilyen témákon csiszolták vitakultúrájukat a diákok: európai uniós kérdésekben kellett ütős érveket (és ellenérveket) felsorakoztatniuk. S bár a témát előre megkapták, azt csak a helyszínen sorsolták ki, hogy a háromfős csapatok az ellenző vagy a támogató oldalra kerülnek-e. Sárvári Péter, aki közgazdásznak készül, nem rettent meg az országos döntő menüjétől sem:
„Az ifjúsági munkanélküliség problémájára az EU-nak kell-e hatékony megoldást találnia?” Azaz lehet, hogy inkább vegyészmérnök lesz, tavaly is megnyerte a Irinyi János Országos Kémiaversenyt, és a 9–10. osztályban kémia tagozatra járt. Habár most, a 11. osztályban már matematika–fizika tagozaton tanul az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumában.
Már-már gyerekjátéknak tűnik egy országos vitaverseny a pályaválasztáshoz képest. Merthogy Péter igazából filmrendező is szeretne lenni, de – és jönnek máris az észérvek – ez nem éppen biztos megélhetés, meg aztán egy jó filmhez rengeteg pénzre van szükség. Vegyészmérnökként nem kopna fel az álla, ahhoz viszont túlzottan is társasági ember, hogy egész nap egy laborban öntögesse a folyadékokat. Marad mégis a közgazdászpálya, amelyhez némi ihletet talán a bankban, osztályvezetőként dolgozó apa is adott; az érvelés terén a bírónő anya szolgálhat hasznos tanácsokkal.
Komolyan vette a felkészülést az apáczais Vörös Kettes csapat, amelynek tagjai folyamatosan küldözgették egymásnak az információforrásokat, a háttéranyagokat. A végén már tényleg magukénak érezték a témát, és még próbavitát is szerveztek a másik budapesti bejutó csoporttal, a Fazekas Mihály Gimnázium diákjaival. Tarolt az országos döntőben a Vörös Kettes, amely nem csak a legjobb csapat címét nyerte el. Ennek három tagját nyilvánította a médiazsűri a három legjobb szónoknak is (a dobogó tetejére Sárvári Péter állhatott, a második Juhász Mátyás, a harmadik pedig Móricz Tamás lett). A szakmai zsűrinek kevésbé tetszett a vita átitatása érzelmekkel, amelyet az öt médiaítész azonban előnyként értékelt.
Büszkén számol be Péter az Európai Parlament kezdeményezésére megtartott verseny nyereményeiről. A „vörösök” kaptak egy-egy iPadet, ám igazán annak örülnek, hogy háromnapos tanulmányútra mehetnek Kassára, a 2013-as európai kulturális fővárosba. A versenyen, a mindent eldöntő öt percben Péter kiválóan összpontosított, de amúgy szétszórt embernek nevezi magát. A kollégiumi élet már csak azért is neki való, mert van kitől segítséget kérnie: a leckét például rendszerint elfelejti felírni, néha az órákról is elkésik. Egyszer a tanév elején elhagyta a telefonját, amelyre év végén a szekrény legalján bukkant rá. Igaz, érvet vagy vitát még sosem veszített el.
