Dolgoztatott-e a háza építésén közmunkásokat a tiszatenyői polgármester, vagy épp ellenkezőleg: csak társadalmi munkában ácsoltak tetőt öten azok közül, akiket amúgy közmunkásként ismernek a Jász-Nagykun-Szolnok megyei, Törökszentmiklóshoz közeli településen.

Ötvenmillió dollár nem jelent különösebb izgalmat az antwerpeni gyémántnegyedben: a két héttel ezelőtti fegyveres bűnözők becslések szerint ekkora értékű drágakőszállítmányt raboltak el, miután behatoltak a brüsszeli repülőtér területére.

Szerencse fel! Szerencse le! / Ilyen a bányász élete. / Váratlan vég rohanja meg, mint bérctetőt a fergeteg. (Részlet a Bányászhimnuszból)

Franz Kafka egyik legtalányosabb és legszebb novellája A császár üzenete, melyben a császár halálos ágyához hívat egy hírnököt, a fülébe súg egy üzenetet, mellyel a hírnök útnak indul ugyan, de mindhiába igyekszik átvergődni a császár halálára összesereglett tömegen, a palota épületein, udvarain, terein. Ahogy Kafka írja,megszólítva az üzenet címzettjét: „Senki sem jut itt keresztül, hát még egy halott üzenetével. Te azonban ott ülsz ablakodban, és megálmodod, mikor eljön az este.”

Irénke néni azt mondja, neki három évig fogalma sem volt róla, hogy ő igazából zöldövezetben él a Hajdú-Bihar megyei Ebesen. Ez neki álmában sem jutott volna eszébe, elvégre tanyán lakik, igazi tanyán. A falucska egyik legszélső háza az övé, még a lakcíme is csak ennyi: Boruzs Imréné, Tanya 54.

Adrián és Adrienn testvérek. A fiú12, alány 14 éves. Mindketten autisták. Verbálisan nem kommunikálnak a környezetükkel, életükben még soha nem szólaltak meg. Apró képes kártyákkal jelzik, ha szeretnének valamit csinálni, vagy bármi gondjuk akad: például ha éhesek-szomjasak.

„Mélyen Tisztelt Püspök Úr! Az orosházi református hívek nevében szeretnénk összefoglalni mindazt a szomorú és elkeserítő problémát, amelyet néhányan a nevüket is vállalva leírtak a mellékelt iratokban. A gyülekezet értetlenül és zavarodottan szemléli az eseményeket, amelyeket Kovács Árpád erkölcstelen életmódja, „ámokfutása” okoz városunk hitéletében. A „nagytermészetű” lelkész méltatlan hivatására. A gyengébb nem körében állandó zsákmányszerző körúton van. (…) Fellépése gyakran erőszakos, olykor fenyegető, mert ugyan ki hinne az elszenvedőknek, mikor a lelkész úr politikai tisztségviselő is, valamint ma már a református iskola legfőbb vezetője.”

Krumpli, hagyma, káposzta, bab és tészta – ezekből az alapanyagokból fő a legtöbb étel a nyolcszázharminc lelkes, Heves megyei Tarnabodon, amelyet kilencvenöt százalékban romák laknak. Az öt százalék „nem roma” csoportot azok az idős nyugdíjasok – jórészt hetvenes, nyolcvanas éveikben járó özvegyasszonyok – alkotják, akiknek már nem volt hová elmenekülniük a faluból.

Szíriából bőven hallani híreket, amelyek arra engednek következtetni, hogy a polgárháború – amely az elmúlt két évben több mint 40 ezer ember halálát okozta – még borzasztóbbra fordulhat.

Lassan hozzászoknak a turisták, hogy két hatalmas épülettorzó magasodik az esztergomi élményfürdő két oldalán. A Prímás-szigeten – a Párkányra vezető Mária Valéria híd tövében – álló félbehagyott monstrumok a belvárosból nézve a bazilika látványát csúfítják, a dombról pedig az esztergomi panorámába rondítanak bele.

Özvegy Varsányi Edénére lecsapott az áramkommandó. Az E.ON áramszolgáltató két „energiaellenőre” egy nyári napon kopogott a nyugdíjas asszony balatonlellei lakása ajtaján. Bemutatkoztak, majd udvariasan megkérték, mutassa meg a folyóson lévő két villanyóráját. Alighogy szemrevételezték a berendezéseket, jelezték, akad egy kis gond.

A csendről kéne beszélni. Ha nálam lett volna a kamusvájcibicskám, amin kisolló is akad, vághatom a csendet a Nyitott Műhelyben hétfő este hét után hét perccel („színházi kezdés”). Az olykori székrecsegés, amit nagyon halovány izgés-mozgás hív elő, beleszámít ebbe a csendbe, ettől még csend a csend, ettől még a nyakunkba tud ülni.

Az állami támogatásban részesülő magyar diákoknak legalább tíz évig az országban kell maradniuk a diploma megszerzése után. Sérti-e az új jogszabály az EU által biztosított szabad mozgáshoz való jogot? –teszi fel a kérdést a BBC magyarországi riportja.

– Nem néz a kamerába és boldogan vonul – hangzik el az utasítás Sóskút Fő útján, mire a násznép szépen libasorban elkezd vonulni a Kultúrház felé. Van itt minden: cigányzenész, visító gyerekek és kigyúrt férfiak, akik padokkal érkeznek – nem vitás, ez lagzi lesz a javából. Még mielőtt beérnének a házba, villogó rendőrautó érkezik. Némi konzultáció után a násznépet balra terelik, mivel „a forgalmat azért el kell engedni”. Persze az egész hajcihő megrendezett, mint számos más esküvő esetében, csakhogy itt az utasítgató nő nem a násznagy, hanem a Move On című európai koprodukció egyik munkatársa.

Az ecsetből a hígító kifolyt a PVC-padlóra, és ő nem törölte fel. Jött a főnök. Ordított, hogy büdös meg köcsög cigány. Hájas Zoltán meglepetten nézett körül. Hozzá beszél? És mit mond? Mit jelent az, hogy „cigány”?

Vakmeleg júliusi délután érkeztünk Kishegyesre. Az egyszerűség kedvéért a templom a találkozási pont, ide kaptunk kalauzt, aki egy kis parkon, a templomkerten át vezet minket az iskolába. Az Ady Endre Kísérleti Általános Iskola udvarán most ülőalkalmatosságként funkcionáló szalmabálák, néhány hagyományos székpad, a legtöbben napernyők alatt. Az udvaron felállított színpadon éppen a Híd Kör tagjait és az őket kérdező moderátorokat figyelte az a körülbelül negyven ember (fiatalok és szépek), akit a kánikula sem rettent el az irodalomtól.

– Mariann drága, szőke festéke is van? – Többféle is, de ajánlhatom a méregzöldet meg a sárgarépa vöröset is. Melyiket óhajtja, Józsi? – Legyen a méregzöld. Megyek az irodába, felíratom magam a jövő hétre.

Lassan a remény is kivirágzik a görögországi krízis és depresszió romjain. – Lehetőségek azért a válság alatt is vannak – mutat büszkén Janisz és Szteliosz a Joachim pátriárka út egyik kibelezett üzlethelyiségére, amelyben munkások sürögnek-forognak. Ha minden jól megy, tíz nap múlva itt nyílik az ötvenes éveiben járó testvérpár kávézója, ahol fagyasztott joghurtot (fagylaltot) is árulnak majd.