A császár üzenete a várakozás és a remény novellája, Szemző Tibor zeneszerző, médiaművész szerint ennél több is: színtiszta zen szöveg, amelyet érdemes továbbgondolni, alkalmazkodó és különös muzsikába ágyazni, filmrészletekkel dúsítani, és színpadi játékkal megidézni mellé Kafka életének szinte álomszerű jeleneteit. A mű elkészítéséhez Forgách András íróban talált társat, közös munkájuk eredménye tavaly egy rádiójáték, idén annak színpadi változata Az üzenet – dr. Kafka utolsó szerelme címmel.

Az előtérben Szemző: az ő kezében futnak össze a szálak

Ha azt írtuk a bevezetőben, hogy A császár üzenete Kafka egyik legtalányosabb és legszebb novellája, akkor most meg azt kell írnunk: Szemző és Forgách – az elmúlt hét végén a Művészetek Palotájában bemutatott – közös darabja pedig a Szemző által immár évtizedek óta fejlesztett, filmrészleteket, zenét, szinte zenei szólamként is megszólaló szövegeket valamiféle egységes rendszerbe fogalmazó művek egyik legszebbike.

És persze bajban vagyunk megint, amikor az előadást (tényleg csak a biztos tájékozódás végett) szeretnénk valamilyen műfaji kategóriába sorolni, mert Szemző esetében ez lehetetlen. Ő igazi kísérletező művész, ilyen volt akkor is, amikor a hetvenes-nyolcvanas években a kortárs zenét játszó 180-as csoportban muzsikált, akkor is, amikor performerként tevékenykedett, akkor is, amikor a Privát Magyarország című sorozathoz, a Forgács Péter által összegyűjtött és érzékeny képfolyamokba szerkesztett, korabeli amatőr filmekhez készített a végeredményt igencsak meghatározó zenét, és így van most is, amikor Kafka életét idézi meg ezzel a sokrétegű előadással. Melyben megint csak egymásban oldódnak fel a különféle műfajok. A Barbara Massey (Dora Diamantot, Kafka utolsó szerelmét alakítja) és Lukáts Andor (Dr. Klopstock Róbert, dombóvári születésű tüdőgyógyász, Kafka utolsó barátja) tolmácsolásában felhangzó visszaemlékezések, az egymásba fonódó, egymást kiegészítő monológok. A Kafka életének utolsó helyszíneit megidéző, celluloidszalagra készített, nyolc milliméteres, régies, családimozi-hangulatú, Szemző Tibor által forgatott filmrészletek, és a Szemző vezette Cinematic Music Company meditatív és alkalmazkodó muzsikája, amelybe hol Kafka novellája, a különféle nyelveken elhangzó A császár üzenete szövődik bele külön szólamként, hol meg a tavaly elkészült és bemutatott rádiójáték rövid részletei. A hang- és látványelemek egymást erősítve, egymásba kapaszkodva, egymást folytatva, kikerekítve, megtoldva, tovább segítve képeznek hatásos egészet, amire műfaji megjelölés nincs, és ne keringjünk tovább e körül: tán nem is szükséges.

Szemző kezében futnak össze a szálak, ő kitűnően irányítja az előadást, amely, megkockáztatjuk: a világ bármely pontján érdekes és fontos színpadi vállalkozás lenne. Forgách András szövege ugyancsak kitűnő. Alapját részben maga A császár üzenete című Kafka-novella, részben Gustav Janouch Beszélgetések Kafkával című kötete, részben Dora Diamant és Klopstock Róbert visszaemlékezései, valamint Kafka levelei alapján rekonstruált életrajzi monológok adják. A narratíva nem egy lineáris történetet beszél el, a szövegek leggyakrabban asszociatív, csapongó, egymásba fonódó, máskor egymást megakasztó darabok, töredékek, gondolatok, történetmozaikok. Amelyekből kitűnik: a világ némileg félreismeri Kafkát, mert bár volt benne jócskán szorongás és depresszióra való hajlam, ám volt benne életszeretet, humor, kedvesség is bőven. Utóbbira egy különösen szép példa is elhangzik a darabban. E szerint egy alkalommal Kafka síró kislányt pillantott meg a játszótéren, aki arról panaszkodott neki, hogy elveszítette a babáját. Kafka hirtelen ötlettel vigasztalni kezdte, mondván, ő ismeri ezt a babát, nem veszett el, csak világutazásra indult. És ettől kezdve heteken át, mindennap „hozott tőle” egy levelet a kislánynak, mert Kafka nem csak azt tudta, hol terem a szomorúság, azt is tudta, hol rejtőzik az öröm és hol pihen meg a lélek.

S miközben Az üzenet – dr. Kafka utolsó szerelme című darabot néztük/hallgattuk, velünk is az történt, ami Kafka hősével: eljött az este, és mi a Művészetek Palotájában, Szemző és Forgách segítségével megálmodtuk, mi is az a rejtélyes üzenet. Megálmodtuk, de nem mondjuk el, mert a szavak itt sem segítenek semmit. Csak az álom.