Az ilyen fontos csendek

A csendről kéne beszélni. Ha nálam lett volna a kamusvájcibicskám, amin kisolló is akad, vághatom a csendet a Nyitott Műhelyben hétfő este hét után hét perccel („színházi kezdés”). Az olykori székrecsegés, amit nagyon halovány izgés-mozgás hív elő, beleszámít ebbe a csendbe, ettől még csend a csend, ettől még a nyakunkba tud ülni.

De nem az elázott szövetkabát súlyának kényelmetlen csendje ez, inkább mintha kiskölyök ülne oda, aki mindent látni akar, illetve, aki mindent magasabbról akar látni. Kíváncsi csend, amit Kornis Mihály hívott elő.

Hallgatással és beszéddel. Petri Györggyel.

„Horgodra tűztél, uram. / Huszonhat éve / kunkorodok, tekergek / csábosan, mégsem / feszült ki a zsinór” – ezzel a verssel kezdődött el Kornis majd’ egyórás Petri-monológja a Ráth György utcai alternatív kultúrházban. E szavakkal indult útjára egy új költészeti programsorozat – minden hónap első hétfőjén randevúzhatnak itt a mai költészet barátai az íróval. S hogy miért éppen Petrivel kezdte Kornis? „Részben azért, mert egyike ő a legnagyobb kortárs költőknek. Másrészt pedig, mert az én életemben személyesen is döntő szerepe volt” – indokolta az író a választást a Népszabadságnak. Az ő hatására, az ő példája nyomán gondolta úgy, hogy talán írnia kellene. Neki mutatta meg első novelláit, s pályája első öt-hat évében ráadásul a legjobb barátok voltak. Később hosszabb szünet következett, Petri élete vége felé azonban újra közel kerültek egymáshoz. Evidensnek tűnt tehát, hogy új, a kortárs költészetet reflektorfénybe állító sorozatát éppen Petri György lírájának bemutatásával kezdje.

Nem „hagyományos” bemutatás volt ez, nem szimpla felolvasóest. A kiválasztott 29 verset monológszerűen adta elő Kornis, a címeket sem mondta be, a költő belső beszédét próbálta így rekonstruálni. Ezzel pedig arcélt, portrét vázolt fel, saját, megszakítás nélküli szövegével mutatta be Petrit.

Azt ígérte, így lesz a jövőben is. Az estsorozat célja, hogy az olvasók értékrendjében a mai és a közel-, illetve félmúltbeli költészet újra a korábbi és az „őt” megillető helyet foglalja el. Hiszen nagyon erős költői életművek vesznek körül minket. Petri után biztosan sor kerül például Tandori Dezsőre, Orbán Ottóra, Borbély Szilárdra, Rakovszky Zsuzsára, Szijj Ferencre vagy Kemény Istvánra, Ferencz Győzőre és másokra is.

Abból a szempontból sem hagyományos felolvasóest-sorozat a Kornisé, hogy a szövegek elhangzása után nem lesz úgymond kötelező pódiumbeszélgetés a hallottakról. Lehet, hogy a hallgatók fognak majd beszélgetni, de ebben már nem akar részt venni Kornis Mihály, ő csak afféle médium itt. Elénekli a dalt, aztán távozik – hogy az egybegyűltek mit kezdenek az elhangzott versekkel, rájuk bízza. Hiszen nem magát, hanem az est költőjét szeretné „fénybe emelni”. Ráadásul nem is akar hirtelen előbújni „abból a sűrűségből”, amit a versek jelentenek...

Ült tehát Forgách András Petri-rajzai alatt a Nyitott Műhelyben a szellemidéző, és olvasott. Egymást követték a szubjektív válogatás darabjai, egyebek mellett Az ilyen fontos beszélgetések, a Demi sec, a Hatvannyolc tele, A nap vége, a Hogy elérjek a napsütötte sávig – smivel Kornis kitűnő előadó, nagyon is értő felolvasó, tulajdonképpen váltakozó ritmusú és hangnemű, valahol mégis elegánsan egynemű monológot hallhattunk. Az életműben otthonosan mozgók közül néhányan együtt mondták vele a sorvégeket, így épült a közös, és mi tagadás: igencsak otthonos csend.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.