Évtizedek óta nem kerültek elő olyan jelentős középkori, a trecentóból származó freskómaradványok Magyarországon, mint az elmúlt hónapokban az esztergomi vár tövében folyt ásatásokon, az egykori Szent Vid-kápolnából – mondják a kutatók.

A félelem összes árnyalata rátört Zsolnay László művészettörténészre, amikor jó húsz éve, kétnapi idegőrlő buszozás után egyetlen leszállóként ott álldogált az ecuadori dzsungel szélén. Az öreg járgány elporzott, s ő magányosan hallgatta az őserdő muzsikáját. Azzal biztatta magát, mindig is régész akart lenni, s ha jól értette a sofőrt, akkor csak öt kilométert kellene megtennie a sűrűbe vezető ösvényen, hogy megtalálja a francia kutatócsoportot. Sokáig vacillált, túlélési terveket kovácsolt a világvégi buszmegállóban. Teltek az órák, de nem mert nekivágni. Nagy sokára egy dzsip hajtott ki az erdőből. Véletlenül épp a postaállomásra igyekezett Stéphen Rostain régész, akit Zsolnay keresett. Szerencséje volt, mert általában csak hetente egyszer, a pihenés és a tisztálkodás napján jártak ki a régészek az őserdei ásatásról, s annak még papíron három nap híja volt.

„A művészet halott!”, jelentették ki a dadaisták az 1920-as évek elején, és bár néhány esztendeje a kortárs művészet nálunk is beköltözött a temetőbe, de korántsem azért, mert halott, hanem azért, mert nagyon is él, sőt megilletődöttségét leküzdve immár egy sírkertben is képes gondolkodni az elmúlásról. Igaz: ebben az esztendőben már kevesebb lehetősége lesz rá.

Életének 76. évében Firenzében elhunyt Boskovits Miklós művészettörténész professzor, a Firenzei Egyetem tanára, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.

Egy új életrajzi könyv szerint könnyen lehetséges, hogy Vincent Van Gogh a közhittel ellentétben nem követett el öngyilkosságot, hanem egy véletlenül elsült fegyvernek vált áldozatává: a gyilkos eszköz két, általa is ismert fiatal egyikének a kezében lehetett. Az impresszionizmus nagyjai között számon tartott holland festő az észak-franciaországi Auvers-sur-Oise-ban hunyt el, 1890. július 29-én, alig 37 évesen.

Távolból nézve aszimmetrikus ólomkristály vázának tűnik Mexikóváros legújabb épülete. A polgári hangulatú negyedben pedig még inkább kihívóan hat a szeszélyesen ívelt, tizenhatezer fényes hatszög borította épület, amellyel tizenkét éve elhunyt feleségének állít emléket a világ leggazdagabb embere.

A művészettörténész szakma legrangosabb elismerését, az Opus Mirabile díjat ismét a Magyar Nemzeti Galéria kiadványai és szakemberei kapták, több kategóriában is, tudatta lapunkkal az MNG. A díjakat január 14-én (pénteken) adták át a Magyar Tudományos Akadémia Székházában.

Nyilván az a híressé vált történet is elhangzik csütörtök este a Szépművészeti Múzeum 8+8=Nyolcak című beszélgetésén, amikor Barki Gergely művészettörténész a Stuart Little kisegér című hollywoodi gyerekfilm egyik jelenetében meglátta a szereplők mögött a falon Berény Róbert lappangó mesterművét, az Alvó nő fekete vázával című alkotást. A beszélgetés ugyanis arról szól majd, hogy milyen széles körű kutatás, valóságos képvadászat előzte meg a pécsi Nyolcak kiállítást, a híres festőcsoport tagjainak elveszett művei nyomában.

Életének 52. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után augusztus 3-án elhunyt Vadas Ferenc művészettörténész, Budapest várostörténésze. Többek közt az ő tudományos kutatásai alapján újult meg a New York-palota.

Nagyszabású Leonardo da Vinci-kiállításra készül a londoni Nemzeti Galéria (National Gallery): a tekintélyes brit múzeum jövőre nyíló tárlatára az olasz mester ismert műveinek legalább harmadát egybegyűjtik.

Először készült magyar nyelvű monográfia Beöthy István magyar születésű, de Párizsban élt szobrász munkásságáról. Passuth Krisztina Széchenyi-díjas művészettörténész kötetét, amely az Enciklopédia Kiadó gondozásában jelent meg, pénteken mutatják be a KOGART Házban.

Ilyennek képzelem a régi vígoperai premiereket: nevetés harsan, taps dördül, amikor a kedvenc énekes perdül a színre, aztán szolid pfujolás, ha az ellentábor üdvöskéjén a sor. De semmi vész, ilyenkor a nézőtér másik fele lendül akcióba.

Könyvein nemzedékek nevelkednek, szarkasztikus humorán egyetemi évfolyamok edződnek, kijózanító bírálatain pedig számosan sértődnek meg. Marosi Ernő, az egyik legnagyobb tekintélyű magyar művészettörténész, az MTA volt alelnöke nem enged a történelmi álmodozásoknak. Azt azonban elárulja, hogy olykor ő is kísértésbe esik.

Ha a szalonna nem lett volna kelendő Angliában, talán sosem jön létre a moszkvai Tretyjakov galéria. Szergej és Pavel Tretyjakov apja azonban szerencsésen nősült, így a felesége családja - a Boriszovok - révén a szalonna angliai exportjából felhalmozott vagyon a szintén kereskedő Tretyjakov családba jutva nemcsak gyarapodott, de az orosz festőművészet támogatásának legbőségesebb forrásává vált.

Nagy kiállítással és az 1917-ben elhunyt John William Waterhouse retrospektív kiállításával tért vissza Londonba a nyáron a viktoriánus művészet. A Királyi Művészeti Akadémia kiállítása, amely ősz elejéig várja a látogatókat. Waterhouse brit szülők gyermekeként Rómában született 1849-ben, abban az évben, amikor William Holman Hunt, John Everett Millais és Dante Gabriel Rosetti vezetésével megalakult a preraffaeliták csoportja azzal a céllal, hogy kivezesse a festészetet az akadémizmusból.

Két, meztelen Giocondát ábrázoló festményt is kiállítottak Vinci városában, Leonardo toszkánai szülőhelyén, a Museo Idealéban, azon a tárlaton, amely a világ egyik leghíresebb festményének és ihletéseinek több évszázadát öleli fel. Az egyik ruhátlan Mona Lisát magának Leonardónak tulajdonítják, ám a XVI. századi festményt most tudósok kezdik vizsgálni, hogy a rejtély megoldódjon.

Bármerre indulunk el Bécsből, vonattal, autóval, kerékpárral, hajóval, Alsó-Ausztriába jutunk. Indulhatunk a bécsi erdőn át vagy a fővárost övező heurigerek (tipikus osztrák kisvendéglők) irányába, a fürdőjéről és kaszinójáról ismert Baden felé vagy Rudolf trónörökös nyomában, a mayerlingi vadászkastély és a közelében található cisztercita kolostoráról nevezetes Heiligenkreuzot is meglátogatva, hajózhatunk az osztrák Dunakanyar várait és városkái mentén, máris és mindig Alsó-Ausztriában vagyunk.

Munkácsy Mihály ifjúkori festményei közül kiemelkedik az Ásító inas elnevezésű alkotás. Az talán kevéssé ismert, hogy a művészt gyermekkori személyes élményei ihlették, sőt egyes vélemények szerint saját magát kívánta viszontláttatni a vásznon, midőn a képet 1869-ben Düsseldorfban megfestette. Az 1844-ben Munkácson született művész, eredeti nevén Lieb Mihály kiskorában árvaságra jutott, s rokonok közt hányódva hatévesen került Miskolcról Békéscsabára édesanyja öccséhez, Reök Istvánhoz, az 1848-as tevékenysége miatt oklevelétől megfosztott ügyvédhez.

Néhány művészettörténészt leszámítva kevés olyan hazánkfia akadhat, aki Athénban is, Londonban is, Párizsban is, Rómában is, Firenzében is, Berlinben is, Münchenben is csodálhatta már a ránk maradt görög és római szobrok, domborművek legkülönbjeit. Nos, ezekkel az alkotásokkal - igaz, csak hajszálpontos gipszreprodukciókban - egy helyütt is megismerkedhet a klasszikus művészet iránt érdeklődő: Tatán, a Görög-római Szobormásolatok Múzeumában.