Ötszáz éve sztár VIII. Henrik

Királyi múzeumok és a British Library is hosszan nyitva tartó tárlatokkal emlékeznek meg a közvéleményt lebilincselő uralkodó életéről és koráról.

London Circus - harmadik nap

A reggelt a hindu templomnál kezdtem, majd a Hyde Park, Händel múzeum, egy nagyon érdekes Benjamin Franklin ház, aztán sajnos irány haza, Párizsba.

Ahol kelet és nyugat találkozik

Greenwich London kedvelt városrésze a Temze mentén. Kevesen tudják, Londonnak e negyede mennyi látnivalóval szolgál. A Greenwich Parkot például az UNESCO 1997-ben világörökséggé nyilvánította. Busszal, DLR-vasúttal, vagy nyáron hajóval is könnyen eljutunk ide, legfeljebb egyórányi az út a centrumtól.

Taxiháború Londonban

London híres fekete taxijainak a taxiengedéllyel rendelkező közönséges autókkal kell felvennie a harcot. A legnagyobb londoni minitaxi-vállalkozás vezetője szerint a fekete taxik már elavultak, nem haladnak a korral, s ha nem fejlődnek tovább, ki fognak halni.

"Selyemhernyógubó" akváriumban

Húszmillió mintapéldánnyal és közkinccsé tett kutatókkal megnyílt a londoni Természettudományi Múzeum új szárnya, a Darwin Centre.

 

A preraffaeliták visszatérése

Nagy kiállítással és az 1917-ben elhunyt John William Waterhouse retrospektív kiállításával tért vissza Londonba a nyáron a viktoriánus művészet. A Királyi Művészeti Akadémia kiállítása, amely ősz elejéig várja a látogatókat. Waterhouse brit szülők gyermekeként Rómában született 1849-ben, abban az évben, amikor William Holman Hunt, John Everett Millais és Dante Gabriel Rosetti vezetésével megalakult a preraffaeliták csoportja azzal a céllal, hogy kivezesse a festészetet az akadémizmusból.

Waterhouse művészi ízlését tekintve Tennyson, Keats és Shakespeare örököse, műveinek ábrándos, álomszerű világa a preraffaelita iskolának is sajátja, amelyet talán Millais kísértetszerű Ophelia című vászna képvisel leginkább.

Waterhouse Homérosz és Ovidius tanulmányozása révén élénken érdeklődött a klasszikus mitológia iránt is, amelyet titokzatos, légies festményeiben idézett fel, s ecsetkezelési technikája is elmozdult az eredeti preraffaeliták gondosan kidolgozott realizmusától. Az ókorból választotta témáit, így a IV. században mártírhalált halt 12 éves keresztény lány, Szent Eulália alakját kortársai vakmerőnek tartották.

Halála után művészete, akárcsak a viktoriánus festőké, drámain veszített népszerűségéből, amelyet csak a XX század végén nyert vissza. 2000-ben Szent Cecília című alkotása 6,6 millió fontért kelt el egy árverésen. (AFP)

Top cikkek