A preraffaeliták visszatérése
Waterhouse művészi ízlését tekintve Tennyson, Keats és Shakespeare örököse, műveinek ábrándos, álomszerű világa a preraffaelita iskolának is sajátja, amelyet talán Millais kísértetszerű Ophelia című vászna képvisel leginkább.
Waterhouse Homérosz és Ovidius tanulmányozása révén élénken érdeklődött a klasszikus mitológia iránt is, amelyet titokzatos, légies festményeiben idézett fel, s ecsetkezelési technikája is elmozdult az eredeti preraffaeliták gondosan kidolgozott realizmusától. Az ókorból választotta témáit, így a IV. században mártírhalált halt 12 éves keresztény lány, Szent Eulália alakját kortársai vakmerőnek tartották.
Halála után művészete, akárcsak a viktoriánus festőké, drámain veszített népszerűségéből, amelyet csak a XX század végén nyert vissza. 2000-ben Szent Cecília című alkotása 6,6 millió fontért kelt el egy árverésen. (AFP)