Valaha a várhegy itteni platója szélesebb lehetett, de később, talán a török kori ostromok során a széle leomlott, s vele együtt a kápolna nyugati vége is a mélybe zuhant. A hajó nagy része és a hegybe vágott keleti fele, azaz a szentélyrész azonban megmaradt. Ennek egyenes végfalán ma is látható egy jókora vakolatdarab, melyen vörös vonalakkal felfestett figurák sejlenek nagyon halványan. Annál élesebben maradtak meg a festésnyomok a földre hullott vakolattörmelék darabjain. A váratlan meglepetést ezek okozták. Világosan látszik ugyanis, hogy ugyanolyan minőségű freskók maradványai, amilyenek az említett királyi kápolnát díszítették, annak is a legszebb művű, 1300-as évekbeli, vagyis trecentobeli rétegével egyezők. Vélhetően ugyanattól a kiváló itáliai mestertől valók.
|
A kockás sávok hasonlók
Wierdl Zsuzsa |
A kápolna építésének korát még nem sikerült megállapítani, egészen korai lehet, az államalapítás idejéből is származhat. A Szent Vid-kápolnával való azonosítása egy 1284-ből származó oklevélre alapul, ebben Lodomér érsek engedélyezi a városban lakó Ágoston-rendi szerzeteseknek, hogy ide költözzenek egy ellenséges támadás esetén. Több forrás szinte nincs is róla, mégis jelentős kápolna lehetett, ha az 1300-as években kiváló itáliai mesterek dolgoztak a képein, ahogy ezt a leletek mutatják. Egyszerű dongaboltozatára a török kor elején épülhetett rá a barbakán, amely aztán az ostromok egyikében leomlott, s darabjai végleg beszakították a kápolnaboltozatot. A vétkes görgeteg most is ott hever a kápolna közepén.
–A falak vakolatrétegei több ütemben hullottak le és terültek el a földön, egymásra rétegződő törmelékszinteket képezve, ezek ma a régészek és a restaurátorok kincsesbányái. A romos helyiséget a török korban betömedékelték és elfelejtették. Később egy nyitott árokban itt vezették át a várbeli laktanyák szennyvizét is – meséli a sokat próbált falak történetét Major Balázs.
A kápolna újrafelfedezése Horváth István régész, esztergomi múzeumigazgató érdeme, aki a nyolcvanas évek végén az első kutatószondát húzta és a maradványt a Szent Vid-kápolnaként azonosította. A Pázmány egyetem régészhallgatói tavaly és idén folytatták a feltárást, és eljutottak a szenzációt ígérő törmelékszintekig.
A kápolna talaját fotogrammetriai felméréssel is dokumentálják. A felszínt négyzethálószerűen felosztották, és az egyes négyzetekből külön-külön dobozba gyűjtik össze a kitermelt töredékeket, így pontosan tudják, hogy az egyes részletek melyik mezőből kerültek elő, s az eredeti kompozíció kirakása is könnyebb. A feltárás teljes területét a kutatási partner Mensor 3D munkatársai térszkenneléssel is megörökítik.
|
Készül a kirakós
A szerző felvétele |
Az első néhány ezer darab már a restaurátorok asztalán fekszik, megkezdődött a konzerválásuk. Indulhat a nagy „puzzle” megfejtése. Ezt a munkát Wierdl Zsuzsa vezeti, aki nemrég fejezte be a királyi kápolna felújítását, és még dolgozik a Botticellinek tulajdonított híres erényfigurákon Vitéz János studiolójában.
A törmelékeken vörös-sárga sakktáblakockás motívumok, kék égdarabok, finom rajzolatú ruharedők, egy kéz részlete és glóriaívek látszanak.
– A kockás sávok hasonlók, és szintúgy nyolc centiméter szélesek, mint a királyi kápolnában – mondja Wierdl Zsuzsa –, ezek kiegészítő motívumok, a figurák közötti részeket töltik ki. Hasonló a királyi kápolna képeihez a töredékek figuráinak finomsága, és ugyanolyanok a glóriák vakolatba nyomott sugarai és ívei, melyeken itt-ott aranypor is csillog.
Kiket ábrázolhattak a képek? A padlóról előkerült töredékek még nem adják ki az oltárkép alakját, de a restaurátor a rózsaszín és kék részletekből azt sejti, ezek egy Madonna részletei.
