Kizárt, hogy Botticelli volna - mondta tpénteken délután Louis Waldman, a Harvard Egyetem reneszánsz központjának igazgatóhelyettese, miután megnézte Vitéz János esztergomi dolgozószobájában a feltételezett Botticelli-freskót.

Ésszerű okokkal nehezen magyarázható, hogy ez évben miért nagyjából két hétre zsúfolódik össze a teljes tavaszi aukciós szezon - és hogy miért éppen május második felére. Ettől aztán az érdeklődők most valóságos dzsungelben érezhetik magukat; az előző hónapok pangása után hirtelen a bőség zavarával szembesülnek.

- Nem mondom, az én gyomromban is volt egy kis gombóc - ismeri el Antal Károly, a pesti Múzeum Antikvárium ügyvezető igazgatója. Pedig eredetileg ez sem lenne több, mint egy szakmai érdeklődésre számot tartó kamaraárverés: 260, főként a két világháború között megjelent politikai kiadványt, brosúrát, kiáltványt bocsátanak aukcióra. Köztük a komoly üzletágnak számító antiszemita mozgalom korabeli "gyöngyszemeit", keresett és felkapott "alapműveket".

Egykor a pápákat, majd az olasz királyt, ma pedig az államfőt szolgálja az a római palota, amelynek első emeleti dísztermében néhány héten át az Európai Unió "minden kincse" megtekinthető. A kiállításra, amely május 20-ig ingyen várja a látogatókat - kivéve vasárnap, amikor öt euró a jegy -, a huszonhét EU-ország egy-egy műtárgyat választhatott saját kulturális örökségéből.

Sokat beszéltek két-három éve az úgynevezett kastélyprogramról. Akkor még úgy tűnt, egy kis pénz is rendelkezésre áll megvalósításához. A hírverés azóta elhalkult, a program egyre csökkenő forrásokkal működött. Most úgy tűnik, céljainak egy jelentősebb része a régiós programok keretében megvalósulhat.

Ellopták Pablo Picasso két festményét a művész egyik unokájának párizsi lakásából, a kár értéke mintegy 50  millió euró - jelentette be szerdán a rendőrség.

Minden korábbi érdeklődést felülmúlt a két piacvezető nemzetközi aukciós ház hét eleji aukció-sorozata. Szokás szerint leginkább az impresszionista, valamint a 20. század eleji festmények árverése ragadta meg a gyűjtők és a „mezei” érdeklődők fantáziáját.

A Népszabadság január 23-i száma a műtárgyvédelemről, egyben a kulturális javak védelméről közölt érdekes cikket Szablyár Eszter tollából. Ebben szó esik a postabélyegről is, annak kapcsán, hogy a jelenlegi ötvenéves kiviteli tilalmi korhatárt remélhetőleg a bélyegekre vonatkozóan is száz évre fogják változtatni.

Csaknem egy évtizede először fordul elő, hogy a költségvetésben nem szerepel határon túli műemlékekre fordítható összeg. Szerencsére a környező országok büdzséjéből még futja a magyar örökség ápolására.

Ötven évvel ezelőtt kiadott ponyvaregényünket csak hatósági engedéllyel vihetjük külföldre. Legalábbis a törvény szerint. Ha ez ügyben nem is remélhető hamar változás, az idei év a tízmilliós védett műtárgyállomány komoly karcsúsításával kecsegtet.

A jó színházban a színpad és a közönség közti választóvonal eltűnik. Ilyen jó színház volt a pécsi Pezsgőházban rendezett múlt heti aukció. A dongaboltozatú pinceétterem pódiumára egymás után "léptek fel" a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának hallgatói által alkotott képek és szobrok, a közönség első soraiban pedig ott ültek az aukcióra bocsátott művek szerzői: tíz lány és három fiú. A fiatalok elpirulva, tenyérizzadva, lélegzet-visszafojtva várták, hogy a vásárlók tesznek-e ajánlatot műveikre. A hallgatók többségének ez volt az első ilyen megméretése.

Aki csak teheti, karácsony előtt viszi piacra eladásra szánt műtárgyait; az év más szakaiban általában megközelítőleg sem lehet olyan árakat elérni ké-pért, bútorért, szőnyegért, könyvért, egyebekért, mint ezüst- és aranyvasárnap környékén. Valószínűtlen, hogy az idén ez másképp lenne; az árverező házak izgatott készülődése a szezonra mindenesetre nem erre utal.

Bár a Sotheby's New York-i árverésén tegnap 29 ezer dollárnál leütötték Fehér László Kisfiú című képét, mégsem kelt el. Nem érte el ugyanis azt a minimálárat, amelyet a magyar gyűjtő szeretett volna kapni érte.

Legalább ezer honfitársunk járja szorgosan a mezőket, réteket, erdőket abban a reményben, hogy majd csak talál valamit. Nem válogatnak. S ha találnak valamit, nem a múzeumokba sietnek. Másfelé.

Emberemlékezet óta nem bukkant fel a magyarországi aukcióspiacon Moholy- Nagy László hiteles munkája. Ezért aztán gyűjtői körökben érthető izgalmat váltott ki az a hír, hogy a Bauhaus egykori mesterének, a XX. századi avantgárd jelentős alkotójának korai Önarcképét készül elárverezni a Kieselbach Galéria.

Morcos öregembert ábrázoló festményt sokkal nehezebb eladni, mint például tájképet. Ilyen szakmai titokba avatta be a műkincsbefektetőket a Sotheby's londoni aukciósház magyarországi képviselője, Soroya Stubenberg a napokban Budapesten rendezett konferencián.

Eladná a Magyarország által is követelt Seuso-kincset a brit tulajdonos, a magyar álláspont szerint azonban a 16 milliárd forintra értékelt leletegyüttes nem értékesíthető. Erről az angol szaktárcát értesítették a magyar szakemberek.

Kardos Sándor operatőr Hórusz archívumában egymillió, sután komponált, véletlen szülte, meghatóan személyes, többségében amatőr fotográfia található.

A norvég rendőrség megtalálta Edvard Munch két világhírű festményét,a "Sikoly"-t és a "Madonná"-t. Ezekről a képekről, a hajmeresztőmódon véghezvitt, de bizonyos szempontból mégis amatőr rablás részleteiről isolvashatnak a Scolar Kiadó hamarosan megjelenő új könyvében, az ELTŰNT MŰKINCSEK MÚZEUMA-ban.