Bárcsak tévednék, és kiderülne, hogy Sólyom László köztársasági elnökúr vasárnap, az urnák zárása után elmondott beszéde nem volt olaj atűzre.

Manapság a médiában az egyik leggyakrabban használt szó a "hazudik": Gyurcsány Ferenc hazudott, Orbán Viktor hazudott, mindenki hazudott a választási ígéretekben stb. Tényleg mindig mindenki hazudik?

Ha le tudnánk küzdeni az Orbán-fóbiánkat - én megpróbáltam, roppant nehéz volt -, akkor beláthatnánk, hogy az ő elképzelése a politikai kibontakozásról nemcsak ésszerű és lehetséges, de alighanem az egyetlen célravezető út jelenlegi helyzetünkben.

Naná, hogy hazudnak tovább. A Fidesz például azzal hazudik, hogy igazat mond. Mert a jövő évi büdzsé megszorító jellegű lesz. Csomag - ha tetszik. Hívhatjuk harmadiknak vagy ötödiknek is, tény: a konvergenciaprogramból egyértelműen következik, hogy jövőre kevesebb jut az önkormányzatok állami támogatására, vissza kell fogni a közoktatási kiadásokat, le kell építeni a közszférában.

E címmel már írtam e hasábokon arról, hogy krízishelyzetben miként reagálnak a magyar televíziós adók. Akkor, az augusztus 20-i természeti katasztrófa idején a Hír TV volt az egyedüli, amely gyorsan felelt az eseményekre.

Amit a mostani "kormány tesz, az nem más, mint a demokrácia módszeres meggyengítése és aláásása" - vélekedik Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Szerinte Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, aki a "hazugság politikáját választotta", kormányával együtt le kell mondania. Orbán Viktor kétféle hagyományt érzékel: az egyik a kommunista párté, a hazugság, amit a baloldal tovább vitt, a másik pedig az ellenzéké, az egykori illegális "másképp gondolkodóké", akik sosem hazudtak.

A külföldi elemzéseket, véleményeket hallgatva is el kell ismernünk, hogy hazánkban mintha egyre hanyatlana a politikai kultúra, ha egyáltalán a "kultúra" szó helytálló a jelenlegi helyzetben. Ha a szó pozitív értelmét, mint értéket nézzük, akkor semmiképp. Politikai magas kultúráról pedig egyelőre csak álmodozhat kis hazánk.

Sokan zseniális kommunikációs húzásnak tartották, ahogyan Gyurcsány Ferenc kezelni próbálta a helyzetet. Nem azt kell nézni, erősítette, hogy eddig hazudoztak, hanem, hogy ezentúl már igazat mondanak. No, de mi jött le ebből? Az volt a korábbi hazugság, hogy lesz jóléti rendszerváltás, biztonság. Ezzel szemben mi a mostani, őszinte igazság? Hogy nem lesz. Hanem helyette majd "csinálunk együtt egy jobb, igazságosabb világot" - amiből legfeljebb arra lehet következtetni, hogy az eddig megcélzott jólét meg biztonság tán nem volt elég igazságos.

Mert amennyibe a csomag kerül, annyiért nem éri meg. Aki Gyurcsányékra szavazott: mennyibe kerül a meggyőződése? Aki ellenük szavazott: hiányzik neki, hogy Magyarország szétessen, mint Szlovákia? Aki távol maradt: nem tudta, mi között választunk?

Egyetértek azzal, hogy óriási hazudozás folyt a parlamenti választások előtt, és ebben mindkét nagy párt alaposan kivette a részét. Egyetértek azzal is, hogy a Fidesz vezetői ma is óriásit hazudnak akkor, amikor azt állítják, hogy ők jelentős megszorító intézkedés nélkül képesek lennének kivezetni az államot a költségvetési válságból. Mélyen egyetértek azzal is, hogy a legnagyobb baj az lenne, ha a kormány lemondana, és nem vállalná tovább a szükséges reformintézkedések bevezetését. Mégis, azt kell mondjam, nincs esély a választópolgároknak a demokratikus intézményekbe vetett megingott bizalmának helyreállítására, amíg a legnagyobb hazugsággal nem szembesül a politikai elit.

A Gyurcsány-beszéd Prágától Berlinen át Párizsig önálló életre kelt a helyi éterben. A közírók nemegyszer az igazság pillanatáról, katarzisról beszéltek, nem szűkítve le a magyar belpolitikára kijelentéseik hatósugarát. A magyar miniszterelnök „vallomása” mintha egy tabut próbálna romba dönteni. A politikusok szoktak hazudni. Ez kimondható otthon, a négy fal között, egy kocsmai beszélgetésben, de nem nyilvánosan, és legfőképpen nem egy politikus által a nyilvánosság előtt.

Csak annyi történt, hogy a helyünkre kerültünk. Kelet-európaiak lettünk megint, posztkommunisták, nacionalisták, szegények. A németek szemében vége a magyar előnynek (stabilitás!), már semmi sem különböztet meg minket lengyelektől, szlovákoktól vagy csehektől. Legfeljebb az, hogy a politikai instabilitás mellett nálunk még a költségvetés is csúnyán elszállt.

Talán mégsem kellett volna elfogadni ezt az ötpárti nyilatkozatot a parlamentben. Épp arról van szó, hogy véget vetünk a hazugságnak, ez a nyilatkozat pedig újra hamis. Hiszen a Fidesz azt mondja benne, hogy semmi köze az utcai erőszakhoz, a kormánypártok pedig azt, hogy ezt el is hiszik a Fidesznek.

A magyar politikát évek óta két válság sújtja. Az egyik a költségvetési politika válsága – erről cikkek ezreit írták. A másik erkölcsi válság, elsősorban bizalmi válság – erről mostanában kezdünk beszélni, noha nem most kezdődött (pace Sólyom). Éppenséggel az erkölcsi válság volt előbb, és döntően ez okozta a költségvetési politika válságát. Hogyan?

A magyarországi eseményeket Amerikából nézve a visegrádi országok helyzetének fényében kell szemlélni - nyilatkozta lapunknak Charles Gati politológus. A washingtoni Johns Hopkins Egyetem Kelet-Európa-szakértője szerint megtorpanni látszik az a sikeres átmenet, amely az elmúlt tizenhat évben jellemezte Magyarországot, Szlovákiát, Lengyelországot és Csehországot. Lengyelországban hat hónap alatt megbukott a kormány, és novemberben új választások lesznek. Szlovákiában a fontos és jó reformok után egy demagóg kabinet vette át a hatalmat, amelynek igazi baja nem is Fico miniszterelnöksége, hanem a magyarellenes Ján Slota pártjának részvétele a koalícióban. Csehországban teljes a parlamenti patt, és minden valószínűség szerint két hónap múlva választásokra lesz szükség. Magyarországon pedig megszűnőben van az a stabilitás, amely a politikai polarizáció ellenére eddig anynyira jót tett az országnak.

Azókori Róma polgárháborúinak volt egy sajátos intézménye, az úgynevezettproscriptio. Ezt a diktatúrára törő, Rómát leigázó, polgárok tízezreit mészárlóSulla vezette be; miután másodjára is elfoglalta Rómát, nyilvánosságra hozattaellenségeinek mintegy ezerhatszáz tételes névsorát. Ezt a névsort később folyamatosan bővítették szükség szerint.

A magyar élet csaknem minden porcikája bajban van. A szűnni nem akaró utcai zavargások, az európai csúcstartó államháztartási hiány inkább csak a láz megjelenése. Megbicsaklott az ország vezetésének a tekintélye.

Demagógia és populizmus talált táptalajra a budapesti Kossuth téren, ahol a Gyurcsány Ferenc leváltását követelő tüntetés elitellenes szélsőjobboldali megmozdulássá változott - idézte az MTI a Le Journal du Dimanche helyszíni tudósítását.