Ahogy négy éve az ódivatú nacionalizmust tették a közfelfogás egyik oszlopává, ezúttal a bankellenes, antikapitalista populizmust és azt, hogy felnőtt embereknek nem kell a saját kockázatvállalásukért, a saját döntéseikért felelősséget vállalniuk

Tamás Ervin helyre teszi Gyurcsány Ferenc tizenhat pontját. Úgy véli: „a DK programja nem egy kormányra készülő párt alapos elemzésekből, hatásvizsgálatokból leszűrt tervezete, hanem a társadalom egy részének fájdalomküszöb-leltára”, vagyis csak kampányszöveg, nem program. Szerinte „a pontok között sok olyat lelünk, amelyre gondolni ugyan mert az MSZP vagy az Együtt, de úgymond diplomatikusan megkerülte, simára csiszolta a választ. Ilyen a határon túliak szavazati joga vagy a vatikáni szerződés. Nos, mindkettővel van probléma, de egyikhez se kéne fejszével nekirontani.”

Orbán Viktor úgy döntött: ki kell vezetni a devizahiteleket a magyar gazdaságból. Egy rádióinterjúban elismételte Róna Péter tételét: a devizahitel „hibás termék”, és meg is rótta a bíróságot, amiért érvényesnek minősített egy devizahitel-szerződést, annak csak egy elemét – az árfolyamrést – bírálta felül.

Régi barátom, TGM arra szeretne rábeszélni, hogy mégis legyek ott 23-án a Milla rendezvényén. (Gyertek el mind!, Népszabadság, október 17.) Arra hivatkozik, hogy annak funkciója „mindenféle ellenzéki hangok megszólaltatása a mély gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális válság aggasztó körülményei között”. Továbbá: „tiltakozás, erőgyűjtés, még nem maga a szükséges politikai akció”.