Taraba Viola ötvenegy éves volt, csúnya, és mindenáron férjhez akart menni. Halálakor lelkét egy darabban adta vissza teremtőjének, a testét viszont részletekben találta meg a földi igazságszolgáltatás. A felső lábszárát a pesti rakparton vetette ki a Duna, a medencecsontjára Bajánál bukkantak, más részei pedig bőröndbe rejtve kerültek elő egy újlipótvárosi kapualjból. Ezerkilencszázötvenöt őszén történt mindez. A rendőrök nemsokára a nő közeli ismerősét, Erdei Lajost gyanúsították a gyilkossággal.

Schneller, schneller, ja, ja. Stájer szoftpornón szocializálódott fantáziánk erre a néhány szóragyanakszik, amikor arról hallunk, hogy a labdarúgó-vb idején németgyorstalpaló tanfolyamot indítanak a budapesti Goethe Intézetben.

Kétezer nyarán Varga Ferenc szobrászművész Kiotó egyik autóparkolójában egy apró kavicsot tett a zsebébe. A kaviccsal előbb a Japán-tengerhez gyalogolt, ott megmosta azt, majd ugyanezt tette a Csendes-óceán vizében, végül visszament a kiotói autóparkolóba, és ugyanoda helyezte a kavicsot, ahonnan elvette.

Néha legszebb lázálmaink is valóra válnak. Szegeden például nemrég villamosokkal rendeztek gyorsulási versenyt, melyet az orosházi hurrikán, Klonkáné Kis Borbála nyert meg.

A csocsót az ember hajlamos valahová a snóbli és a sör-virsli meccsek magasságába pozícionálni, ezért meglepődik, ha arról hall, hogy nemrégiben Budapesten Hungarian Master Series néven nyílt nemzetközi versenyt rendeztek belőle.

Száraztésztából készített híddal lett világbajnok két budapesti főiskolás Kanadában, ahol az idén már huszonharmadik alkalommal rendezték meg a spagetti-mérnökök versenyét.

Mielőtt elkezdte osztani a pofonokat, Szikora István is kapott néhányat az élettől. Egy kis szabolcsi faluban nőtt fel, Nyírparasznyán, melyet mintha csak elátkoztak volna: nem volt ott semmi, csak szegénység, nélkülözés meg állandó robot. Szikora egész gyermekkora dologban telt.

Kulcsár Attila, Tocsik Márta és egy kitakart szemű Postabank-maci is szerepel egy új társasjáték, a Feudaly mezőin, amely afféle rendszerváltó "Gazdálkodj okosan"-ként mutatja be a harmadik köztársaság rögvalóságát.

Már odafelé a tőlünk telhető maximális komolysággal elhatározzuk: soha, semmilyen körülmények között, még fenyegetés hatására sem adjuk a Műcsarnok Budapest Slam elnevezésű rendezvényéről írt tudósításunknak azt a címet, hogy "slammel verés". Ezt a fogadalmunkat később néhányszor megbánjuk.

Több mint tíz méter hosszú kihúzható könyvével szülőhazájában Guinness-rekorder a litván Normantas Paulius fotóművész, aki egy munkásabb napon általában ötszáz felvételt készít.

Évekkel azelőtt, hogy Melitta, a boszorkány jósolni kezdett volna, egyszer neki is jósoltak. A cigánykártyából érdekes életet olvasott ki a nagyanyja, és valami olyan munkát, ami a művészettel van kapcsolatban.

Galambok nélkül persze nem lett volna galambháború sem. Galambok azonban mindig voltak a Szikra utcában, legalábbis 1947-ben, amikor Kalmárné a 12-es számú házba költözött, már biztosan ott repkedtek az épületek felett. Télen a padláson húzták meg magukat, nyáron a közeli tér füvén sétáltak jellegzetesen billegős léptekkel, sértetten rebbenve fel, amikor egy-egy kisgyerek meg akarta fogni őket. Kalmárné szívesen és sokszor figyelte őket. Szeretnénk rögtön leszögezni: Kalmárné nem csupán a galambokat szerette, hanem az állatokat általában, méghozzá válogatás és kivételezés nélkül, ahogy mondjuk egy anya szeretheti a gyermekeit. Szánta a kóbor kutyákat, gazdátlan macskákat, otthonába pedig egyszer sünt fogadott, melyet a Berci névre keresztelt.

Egy meleg tavaszi napon Toller László pécsi polgármester épp sétálni viszi kedvenc Bundesliga-frizuráját, amikor belebotlik valakibe, felemeli a földről, majd egy lendületes mozdulattal a köztudatba dobja. Egyesek esküsznek arra, hogy Szili Katalin így lett az MSZP köztársaságielnök-jelöltje (egy másik történet szerint pénzfeldobás döntött közte és Jáksó László között, míg néhányan úgy tudják, Szili államfői képességeire a Fiatal Baloldal Rosa Luxemburg-hasonmás versenyén figyeltek fel a szocialisták).

Abcúg, pacal. Schobert Norbert megélhetési aerobikos népszerűsíti ezentúl a kormány népegészségügyi programját. "Túró" Norbi egy fillért sem kér a munka elvégzéséért, viszont kiköti, hogy logopédushoz nem megy. A nemes cél érdekében Kökény népegészségügyi kormánybiztos Kömény Mihályra változtatja a nevét, a parlament törvényben tiltja meg a kolozsvári szalonna árusítását, és kisebb vita tör ki arról, hogy az államigazgatás karcsúsításához Zalatnay Sarolta, vagy Görög Zita alakja legyen-e a minta.

Tényleg csak megszületnie volt nehéz. Édesanyja mindössze negyvennyolc kilós, amikor öt kilogrammal a világra hozza őt. A vékony asszonynak és óriás csecsemőjének a csodájára járnak a budapesti klinikán. Szalóczy Pál később ott folytatja, ahol elkezdte: másfél éves korában már tizenhét kilót nyom. Ekkor reklámajánlattal keresi meg a Zamaco tápszerkészítő cég, és nemsokára az ő pufók, meztelen képe mosolyog a plakátokról. Életében először kap honoráriumot: ingyen tápszert, míg fel nem nő.

Áll egy fehér furgon a Csepeli Munkásotthon előtt, és most sajnáljuk csak igazán, hogy nem mérik már a magyarságteljesítményt. A belső visszapillantón ugyanis egy magyar zászló lóg, Nagy-Magyarország matrica van az ablakon, az ajtón, sőt, a fejtámlán is, ám az igazi meglepetés hátul ér, ahol pontosan tizenöt hasonló matricát számolunk össze, köztük háromban angyalok tartják a címert, egynek a közepén pedig fekete kereszt látható, Trianon felirattal.

(Tao Kaj legszörnyűbb útja) Tao Kaj szőke volt, kék szemű, és mielőtt híres kínai színész lett, egyszerűen Tokaji Zsoltnak hívták. Debrecenben született, sokáig festő akart lenni, ám meggondolta magát, és egy enyhe félfordulattal a kalligráfia, valamint a távol-keleti piktúra iránt kezdett érdeklődni. Az egyik dolog aztán hozta a másikat, és Tokaji Zsolt nemsokára azon kapta magát, hogy kínaiul tanul.

"Uram, asszonyom, ha ön tapló, tufa, síkhülye és mindennek tetejébe még agresszív állat is, akkor a Budapesten megrendezett ideiglenes szoborkiállítás feledhetetlen szórakozást kínál önnek."

Harminc évvel ezelőtt pontosan százhetvenkét lépcső volt a budaörsi laktanyában, eggyel sem több vagy kevesebb, melyek mintha csak mind arra vártak volna, hogy Bogdán Tibor felsöpörje őket. Furcsa volt az a világ odabent: a felmosórongyot fókának hívták, az újoncot kopasznak, a padlót pedig néha fogkefével kellett súrolni.

Ha lenne olyan, hogy apatej, akkor most azt írnánk, Homolya László ezzel a nem létező apatejjel szívta magába a vadászat szeretetét. Idősebb Homolya ugyanis vadász volt, mit vadász!, jó vadász, kiváló vadász, az egyik legtapasztaltabb, aki valaha a Börzsönyt járta. Ő még cserkelte a vadat, sörétes puskát használt, ezt a mostanság elterjedt golyósat nem is tudta megszokni soha.