Most, hogy az Európai Unió szintjén is felmerült az eszmei megújulás szükségessége (gondoljunk a Barroso által kezdeményezett nemzetközi találkozó első, varsói fordulójára), nem árt röviden végiggondolni a kérdést, hogy minek és hogyan kellene megújulnia.

Az ellenzéki politikai térfél egy részén (az alábbiak nem érintik az LMP-t és a Jobbikot) egyre magasabb hőfokon kavarognak az indulatok, jórészt a leendő miniszterelnök-jelölt személyének „kiválasztása” körül.

Az, hogy Magyarországon alapvető reformok kellenek, megfellebezhetetlen evidencia. A helyzetünk e tekintetben nem sokban különbözik attól, amit báró Eötvös József regisztrált 1846-ban, a Reform című könyvében. Lássuk csak, mit is mond: "Nagyon hátramaradtunk, s azért csak minden erők megfeszítése által érhetjük utól szomszédainkat. Mint az egyesnek, úgy a népnek is sokat kell akarni, hogy csak a középszerűségig is fölemelkedhessék". Ki vitatná, hogy - legalábbis a nyugat-európai országokhoz képest - ma is "hátramaradottak" vagyunk, s ki tagadhatná, hogy a cél ma még nem a nagy-szerűség, hanem a közép-szerűség stabil kereteinek elérése.

A Méltányosság Politikaelemző Központ az információk piacán is profittal értékesíthető árunak ítéli a méltányos, kiegyensúlyozott, eszkaláció helyett csillapításra törekvő elemző és tanácsadó munkát.

Lehet-e reformot csinálni pusztán pragmatikus módon? Elég-e kimondani, hogy reformot kell csinálni, miközben a magyar közéletben - erkölcsi ügyekben például - nagyon távol esnek egymástól az álláspontok? Csizmadia Ervin "Reform és/vagy erkölcs" címmel írt tanulmányt azokról a kérdésekről, amelyek tavaly ősz óta nem hagyják nyugodni a hazai közvéleményt.

A NOL-on "Fasiszta kutyából demokratikus szalonna" címmel megjelent elemzés kapcsán Csizmadia Ervin politológus levelében kifejtette: nem hallgathatja el félelmét, hogy itt a "komcsizás" problémájánál bonyolultabb kérdéssel állunk szemben.

"Meglehet teljesen légből kapott az a hír, miszerint a Fidesz eladósodottsága hatalmas, és ez megbénít mindenfajta innovációt. Nyilvános adatok híján nem tudjuk eldönteni, hogy valóban így van-e. De közvetett bizonyítékunk van: a Fidesz mai politikája és cselekvése. Ez bizony valóban olyannak mutatja a Fideszt, mint amelynek nincsen erőforrása, nincsen kapacitása arra, hogy a demokrácia első tíz-tizenkét éve gyakorlatának megfelelő módon felvegye a kesztyűt." - Csizmadia Ervin elemzése a felszínen tapasztalható jelenségek mélyebb okairól

Ezt a cikket még Gyurcsány Ferenc Szembesítés című dolgozatának megjelenése előtt írtam. Csupán a bevezetőt írom újra. A dolgozat jobboldali (a Fidesz felől érkező) fogadtatása érzésem szerint megerősíti az eredeti tézist, hogy ti. van itt a jobboldalon valami mélyről jövő, s döntően a miniszterelnök személyét illető harag. Nem pusztán elutasítás, harag.

Az elmúlt hetekben kísértet járja be Magyarországot: egy új jobboldali párt létrehozatalának kísértete. Van-e realitása nálunk egy párt alakulásának? - teszi fel a kérdést a Méltányosság Politikaelemző Kör (MPK) elnöke. A Kör elemzői a honlapjukon olvasható tanulmányaikban (Új pártok Európában) eddig a lengyel, a szlovák, az osztrák és az olasz fejleményeket összegezték (és a sorozat folytatódik). Átalakíthatják-e sikeres új pártok a magyar "kétvezér-rendszert" is? - kérdezi elemzésében Csizmadia Ervin.

"Figyeljék Magyarországot, különös, de inkább aggasztó dolgok kezdenek ott történni." Vitafórumunkon  erről is megkérdeztük Csizmadia Ervin politológus, Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász és Zsolt Péter szociológus véleményét.

Ismét tanulságos cikket írt Csizmadia Ervin (Identitás és demokrácia, október 21.) - ami az ünnepi hétvégén ráadásul súlyosan aktuális lett. Tartalmas gondolatokat idéz egy francia történésztől: "A francia forradalomnak megvan a maga királypárti történelme, liberális történelme, jakobinus történelme...". Továbbá: "eljön a nap, amikor a társadalmi nézeteltéréseinket tápláló politikai hiedelmeink ugyanolyan meglepőnek tűnnek majd az emberek számára, mint a XV-XVII. századi" vallásháborúk a mi számunkra.

Hosszú idő óta ez a mostani a legzaklatottabb október 23-ánk. Az elmúlt 16 évben egy ünnep sem volt könnyű, és egy után sem mondhattuk, hogy igen, valami ilyesmire gondoltunk. 1956 megünneplése egyáltalán nem került a helyére, de azért - vélhettük egészen mostanáig - remélni lehet, hogy az időben előre haladva lassan gyógyulnak a sebek, és talán már nincs messze az idő a lehető legszélesebb alapokon nyugvó ünneplésig és megemlékezésig.

A fejbekólintottság pillanatai után lassan ocsúdunk, s ha még messze nincs is itt az idő annak latolgatására, hogy pontosan mi is történik itt velünk, azért valamit talán már most láthatunk.

A kampányhazugság-vádakról, az érdemi párbeszéd hiányának okairól, az önkormányzati választási kampányról, valamint az MSZP és a Fidesz belső helyzetéről kérdeztük a tekintélyes politológust, a Méltányosság Politikaelemző Kör elnökét.

A kampányhazugság-vádakról, az érdemi párbeszéd hiányának okairól, az önkormányzati választási kampányról, valamint az MSZP és a Fidesz belső helyzetéről kérdeztük a tekintélyes politikaelemzőt, a Méltányosság Politikaelemző Kör elnökét. Az interjú a balatonőszödi Gyurcsány-beszéd szeptember 17-i kiszivárogtatása előtt készült.