– Nagyon finom a paradicsom, magyar – mondja a zöldséges csaj, udvarias-egyetértő mosolyt erőltetek az arcomra, persze, finom. Messziről látom, hogy a holland klón: szép fényes és vastag, élénkpiros héj, ha kirakják a standra, két hét múlva is ilyen szép, egészséges, mosolygós, fényes lesz, íze viszont semmi.

„Megdöbbentő hírek kaptak szárnyra Lady GaGá életéről.” hotdog.hu

A tévés Kálmán Olga biztos benne, hogy a kérdezés nem megy ki a divatból, az internetes média hazai „veteránja”, Uj Péter pedig azt reméli, újra megtanulunk rendes halászlét főzni. Újságírók a Tandemben.

„Tavasz van, tavasz van, dögöljön meg Thomas Mann!” (Népköltés, via Don B.)

„Veszélyes lehet a génmódosított krumpli.” (A Lehet Más a Politika tétova kísérlete a kampány tematizálására.)

Amikor az ország elviselhetetlenségéről folyik a szó (a következmények nélküli Abszurdisztán, tudják), márpedig szinte mindig arról folyik mostanában, a legelső elviselhetetlenségek között említtetik általában, hogy Magyarországon mindenki átver mindenkit; a csalás, a simliskedés vagy ahogy nem kicsit gusztustalanul eufemizálja a szleng: az okoskodás a hétköznapok része, sőt úgy gondoljuk, hogy a kelet-európai élet megkerülhetetlen velejárója, a túlélés alapfeltétele.

Még a féktelenül durvuló kampányt, a nyugdíjasok elkerülhetetlenül közelgő tömeges elpusztítását, a szinte biztosra vehető boszorkány-, zsidó- és demokratikusértékek-üldözés rémét is elhomályosítja vagy inkább zárójelbe teszi mintegy az a mindent elsöprő (első fázisban inkább: ellapátoló) tényálladék, illetve inkább úgy mondom, szenzáció, sőt SZENZÁCIÓ, hogy télen havazik.

Képzelje el, hogy bevásárol a Tescóban (Auchanban, Corában, CBA-ban, Intersparban, mindegy), fizet a kasszánál, kártyával, tolná a kocsit a parkoló felé, amikor a kijáratnál odaszól a biztonsági őr, hogy mostantól belépődíjat szednek az áruházban, legyen szíves kifizetni 2490 forintot, az eljárás teljesen jogszerű, nézze meg, a blokk alján apróbetűkkel föl is hívtuk erre a figyelmet. Sőt, az egyszerűség kedvéért nem is ott a kapuban fizettetnék a díjat, hanem leemelnék a kártyájáról, szó nélkül, a kasszánál, fizetéskor rögzítették a kártyaadatokat, hozzácsapnak még 2490-et, és annyi.

A Magyar Gárda-jelenségen már mindenki derekasan kiaggódta magát, igen, csúnya és aggasztó dolgok vannak itten, rasszizmus meg önbíráskodás, mifene, paramilitari, Héjjas–Prónay, másrészről meg létezik a lakossági igény, hogy a közösségi normákat minden következmény nélkül fölrúgdosó magyarok kapjanak már időnként egy-egy fülest valakitől.

Június elején a NOL-t Svédországból, a malmői Nemzetközi Utcapiaci Fesztiválról tudósító Staffan Perger azon méltatlankodott, hogy egy ilyen nagy fesztiválon, amelyre a világ szinte valamennyi jelentős élelmiszer-termelő országa elhoz néhány igazán igényes, kézművesterméket, Magyarország egyáltalán nem vesz részt, egyetlen szál kolbászt, egy gramm fűszerpaprikát vagy más magyar terméket sem találni, pedig itt aztán van fizetőképes kereslet, a skandináv gourmet-k elözönlik a malmői utcákat ilyenkor.

Mostanában hajlamos előtörni mindenkiből az amatőr osztályú kriminálszociológus, hogy vészjósló hangon megállapítsa: ami itt van, kérem, az nem közbiztonság. Súlyos és kevésbé súlyos bűncselekmények százai, illetve az ezekre adott politikai és társadalmi reakciók nyomán kialakult az az ellenzéki politikusok által igen plasztikusan, és igen gyakran megállapított érzet, hogy az állam nem képes hatékonyan védeni polgárai életét és vagyonát.

"Add ide a didit, az anyád jómindenit" (Fekete Pákó)

"Turkálj a szekrénybe Nézd apu bárányfelhőit Óh, telihold Pompás időkre emlékezem Egy hatalmas szendvicset ettünk Apa felhőivel De jó, hogy vége a hatvanas éveknek És nem jön újra el" (Kispál és a Borz: A hatvanas évek)

Desmond Mason, az Oklahoma City Thunder dobóhátvédje (shooting guard) jövőre egészen pontosan 5 300 000 dollár fizetést kap a csapatától. Tegyük hozzá, az Oklahoma City Thunder jelen állás szerint az amerikai profi kosárlabda-bajnokság egyik leggyengébb csapata, és Mason ugyan nem rossz játékos, sőt három-négy éve még egészen jó volt, de manapság már ennek a gyönge Thundernek a kezdőcsapatába sem fér be. A meccsenként alig tíz percet játszó cserecenter, Robert Swift jövőre egyébként 3 579 131 dollárt kap.