Létezik egy ország, amelyet még a legnagyobb felbontású műholdas térképeken, valamint a legrészletezőbb földrajzkönyvekben sem lehet megtalálni, pedig van neve, történelme, gazdasága, kereskedelme, kultúrája, államformája, királya, és persze vannak lakói. Ez az ország igen kicsi, néhány négyzetméternyi csupán. Budapesten a Falk Miksa utcában található, a neve Wladis Galéria. Húsz éve alapították, államformája a szeretet, királyát úgy hívják: Péter Vladimir. Ez az ország a Péter Vladimir által tervezett ezüst ékszerekkel, tenyérnyi szobrocskákkal kereskedik, de ugyanezek rejtik kultúráját is. Ezek az ékszerek, kicsi szobortárgyak, királyukkal egyetemben kénytelenek voltak egy külön országot alapítani maguknak, merthogy az őket körülvevő, megszokott világban nem találták a helyüket. A kopasz angyalok, a macskabajszos kentaurak és kentaúrnők, a kerekeken guruló elefántok, az emberfejű madarak, láncon lógó ezüstlornyonok, ezüst körtemuzsikák, jókora gyűrűk, karperecek és társaik most egymás békés közelségében várják az irántuk érdeklődőket, és hallgatják a királyt, akinek olykor el kell mesélnie élettörténetét a kíváncsiskodóknak.

Életeket ment és érzelmi sebeket gyógyít Brandisz Éva, a lelkielsősegély-telefonszolgálat egykori önkéntese. 1, 1, 6, 1, 2, 3: ezek a számok már nem csak az ő életét határozzák meg.

Elkészült az első magyar–szomáli szótár, amelyben egyelőre 2500 szó és kifejezés szerepel. A hírre nyilván kevesen kapnak a szívükhöz, ami érthető, maga a szerző sem számít több ezres olvasótáborra.

Nagy utat tett meg Szilágyi Erzsébet, amíg a Szabolcs megyei kisfaluból, Nyírcsaholyból eljutott Bécsbe, Zürichbe, Párizsba, Lausanne-ba, majd Phenjanba. A népi Korea fővárosában olyan helyre is bejutott, ahova szinte senki nem tehette be a lábát. Sok tekintetben a történelem formálta a sorsát, de mindenekelőtt: ő a magáét.

Sokat tanult az élettől Teszáry Péter, aki fiatalon árván maradt, és most árva gyermekeknek próbál segíteni. Az álmait a fűtetlen lakásban sem adta fel.

Újságíró-iskolába nem járt és sohasem dolgozott a hagyományos sajtóban. Politikusokkal sem járt el iszogatni és barátkozni, hogy így szerezzen bennfentes információkat. Nehéz is lenne: még csak nem is Washingtonban lakik, hanem Brazíliában. Mégis Glenn Greenwald az az újságíró, akinek az amerikai kormány adatgyűjtési módszereiről írott sztorijai május eleje óta uralják a világsajtót.

Széman Richárd fotográfus képeit az érti meg igazán, aki elfogadja az alapvetést, amely szerint a személyes történelem nem nagy horderejű események melléktermékeként értelmezhető, hanem apró, hétköznapi emlékek és a lélek finom mozgásainak érzékeny szöveteként.

Beleéli magát az ügyfelek gondjaiba Makó Klaudia, a Civilekkel a Munkahelyi Terror ellen Közhasznú Egyesület alapítója. Az ügyvédnő másokat tanít harcolni – ingyen.

Bemutatjuk O.Z.O.R.A. gazdáját, aki néhány ezer birka mellől lett fesztiválszervező.

Hajdi Lacika épp csak cseperedni kezdett, de már naponta látogatta a kocsmát. Elkerülni sem tudta volna, lévén édesapja szép forgalmú kocsmahivatalt vezetett Veresegyházán. A kisfiút természetesen nem a gyöngyöző fröccsök, a dúsan habzó sörök, és a 6:3-ról folytatott, férfiasan túlfűtött beszélgetések izgatták, hanem azok a gyönyörűséges melódiák, amelyek a műintézményben muzsikáló Radics László hegedűjéből és fia tangóharmonikájából kúsztak a terem zsongásába.

Másokon – és ezzel saját magán – segít Siklósi Gábor, a Mentőrobogó Szolgálat vezetője. Haitin, Budapesten vagy Afganisztánban ugyanaz hajtja előre.

Holoda Attila elsősorban bányász. Közel negyedszázadot húzott le a Molnál, rendbe rakva a kitermelést – a reflektorfénybe mégis három hónapos kormányzati kitérőjével került. A 49 éves szakember azóta is főként a bányászat becsületét védi. Van mitől.

Karl, Karcsi, Izraelben Eli. Első, Magyarországról szóló osztrák cikkében pedig Koroly Peter. A nevek Karl Pfeifert takarják, aki – mint most is, mindig – megy, sőt szalad valahova. Ahogy a Szent István körúton a pályaudvarra menet, bőröndjét húzva elslisszol, amikor zöldre vált a lámpa, alig tudom tartani a lépést 85 éves fiatalságával. Gondolatban pedig a legalább 85 anekdotával, amit még a Víg sörözőben elmesélt.

Ahol lehet, cipzárt használ. Úgy lett belőle gombos, illetve az életművész mintájára gombművész, hogy valójában nem szereti a gombot. Idegenkedik tőlük, gombos blúzt például semmilyen körülmények között nem venne fel.

„Antikapitalista vagyok.” Nyitányként ezzel a közléssel kínált meg Farkas Attila Márton, amikor először találkoztam vele a budapesti Kazinczy utcai mulatók egyikének kertjében. Néhány órás diskurzus után világossá vált: nem azért jelentkezett világnézeti köszöntővel, mert agitálni akart. Csupán azért, mert imád játszani, vitatkozni. És meghökkenteni.

Iskolásként minden délutánját a budapesti állatkertben töltötte Boross Gábor állatorvos. Egyszer „minőségi cserével”, még a zsákmány gyíkot is kimentette a terráriumból. Tíz szarvasbogarat ajánlott érte a gondozónak, aki annyira meghatódott az elszántságától, hogy kiemelte a madárpók vacsoráját, és a tarantella helyett a pityergő fiúcskának adta.

Dear Professor Sonnevend! A barátok viccelődtek így néhány napig a Columbia Egyetemen frissen doktorált Sonnevend Júlián, mígnem egy forró nyári napon megérkezett az első komoly mail is ugyanezzel a megszólítással.