Az meg amúgy is a lehető legtávolabb áll tőle, hogy amolyan hivatalos formulával indítson: „Jó estét kívánok! Negyvennyolc éves, kétszeresen elvált férfi vagyok.” Az már közelebb esne hozzá, hogy kultúrtörténeti keretben elemezze az előtte pihenő fröccs hőmérsékleti változásait. Ez csöppet sem lenne érdektelen téma, tekintettel arra: ha élete meghökkentő fordulatairól regél, könnyen megmelegszik az asztalon felejtett ital. Merthogy a neve kezdőbetűiből összeillesztett FAM „művésznéven” is ismert Farkas szélsőjobboldali fiatalból lett rendszerkritikus baloldali értelmiségi, elektronikus műszerészből kulturális antropológus. Hunnia-füzet-terjesztőből pedig a Filozófia előtti filozófia című, az ókori egyiptomi szimbolikus gondolkodásról szóló könyv szerzője. Hogy a Puzsér Róbert társaságában tartott, Apu azért iszik, mert te sírsz! című estekkel még ne bonyolítsuk tovább a helyzetet.

Első körben éppen elég ifjúkorának politikai munkásságát, így a Független Kisgazdapárt alapításában vállalt szerepét megvizsgálni. Igaz, már az indulásnál tudta, hogy a párttól jobbra áll, mégis levelezett Dragon Pál alelnökkel az ideális programról. A nemzeti radikalizmus alaptételeit már neveltetésének köszönhetően is könnyen magáévá tette. Apja antikommunista volt, az idős szomszédok, akik nagyszülei helyett nagyszülei voltak, hithű hortysták. A fiatalember jó tanítványnak bizonyult, amennyiben a Hunnia-kiadványok lelkes olvasójává, sőt propagálójává vált. Bár később éppen e sajtótermék indította el „rugalmas elszakadását” a ma nemzeti radikalistának számító szellemi körtől.

„Amikor a szubkultúra irodalmát fogyasztottam, sok mindent elhittem, így azt is, hogy a zsidók tényleg szemetek. Aztán eljártam a Hunnia estjeire, meg a Jurta Színházba, s megrémített az a sok bunkó, aki ott megjelent. Nem akartam közéjük tartozni. Most már azt mondom: ez a közeg szükségszerűen ilyen, mert az egyszerű válaszokra az egyszerű világképet befogadók a vevők” – magyarázza.

Igaz, a „szakítástól” nem feltétlenül vezet egyenes út az ATTAC Magyarország nevű baloldali mozgalomig, illetve az LMP-alapításig. Az utóbbi szervezethez Schiffer András hívta. Nem véletlenül: FAM akkor már jelentős publicisztikai tevékenységet végzett az Indymedián, ahol olyan baloldali rendszerkritikusok vették körül, mint Istvánffy András, aki ma a 4K! elnöke, vagy Konok Péter, a Politikatörténeti Intézet kutatója. Baráti köre ennél kiterjedtebb: a „nagyon tisztelt” Szalai Erzsébet szociológus éppúgy helyet kap benne, mint a „neolib ifjoncként” azonosított fiatal kollégák vagy Puzsér Róbert kritikus.

Az utóbbi az RTL Klub Csillag Születik című tehetségkutató műsorában vált ismertté, de régi rajongói kultikus rádióműsorai, vagy a Reklámtörvényszékben végzett munkája miatt kedvelték meg. Farkast a 2006-ban megjelent Arrobori című könyve apropóján hívta meg a stúdióba. Volt miről beszélniük, elvégre a szerző A technokrata mákony és A létezett szocializmus leghalálosabb bűne című szöveget is e kötetben publikálta. Az akkori diskurzus megannyi közös munkát, s intenzív kapcsolatot alapozott meg.

„FAM a barátom, rengeteget dolgozunk együtt. Hihetetlenül empatikus, melegszívű, kedves, szociálisan érzékeny ember, aki azonban egyfajta cinikus spleent vett magára. Ennek oka, hogy megértette: ebben az országban a mocskos szemetek érvényesülnek. Azok, akik pénzért bármit hajlandók megtenni. Ha féltem valamitől, akkor attól, hogy a szerepe jellemévé válik” – hangoztatta Puzsér. „Fogadjunk, hogy azt mondta, pénzért bármit hajlandó vagyok megtenni!” – reagál Farkas, miután megtudja, hogy alkotótársánál érdeklődtem róla. Nevetve teszi hozzá: „Ez tényleg csak szerep, polgárpukkasztásra szolgál. Ám abban teljesen igaza van: úgy gondolom, itt általában a mocskos szemetek érvényesülnek.”

Puzsér referált még FAM munkásmozgalmi nosztalgiájáról, s a „nyuggerkérdés” kapcsán folytatott vitájukról is, amelyet egyébként nyilvánosan folytatnak, elvégre közös estet tartanak a belvárosi kocsmák egyikében. A program nem ér véget a közönség távozásakor: kisebb társaság viszi tovább a disputát egészen a totális fáradásig. Aztán az interneten jön az újabb kör. „Van egy kis facebookos csoportunk, az Apu azért iszik, mert te kommunista vagy!, amelyben egész nap zajlik a mókázás” – meséli Filippov Gábor, a társaság tagja. A Magyar Progresszív Intézet elemzője hozzáteszi: „FAM fölöttébb művelt, sok témában otthon van. Bizonyos kérdésekről felületes a tudása, de ahhoz mindenről eleget tud, hogy vitatkozni tudjon.”

Farkas erre úgy felel: pihenésre használja a Facebookot. Válaszolgat a beíróknak, amolyan „rendes kommunistaként hadakozik a neolib támadókkal”. Filippov azt is megjegyzi: FAM a „trollkodás” művésze. A „vádlott” gyenge lábakon álló védekezéssel cáfol, de legalább megmagyarázza, miért Martin Ethelwolf fedőnéven, azaz a neve tükörfordításával regisztrált az oldalon. Ez az alak az Aranypiramis című ponyvaregény őrült egyiptológus főhőse, akit a szerző részben FAM-ról mintázott és nevezett el. Hogy Farkas ihletett adott egy írónak, jól mutatja, hogy a sokoldalú férfinak korántsem politikai és „szórakoztatóipari” kalandjai teszik csak szokatlanná életét.

Iskolai karrierje sem éppen hétköznapi: elektronikus műszerészként szerzett szakmát, később egyiptológiából és kulturális antropológiából diplomázott, jelenleg a buddhista főiskola tanára.

A keleti valláshoz fűződő szoros viszonya egyáltalán nem új keletű. Az antikváriumok szerelmese, s még középiskolás volt, amikor talált egy könyvet a zen íjászatról. Hogy elmélyült a témában, azt jelzi: ma vallásfilozófiával kapcsolatos tárgyakat oktat. Ez az, ami fix. Mert emellett, persze, ír forgatókönyveket, esszéket, képregényeket, kötetei jelennek meg. De tudós már nem lesz. „Mentálisan alkalmatlan vagyok a szaktudományra, arra, hogy a lábjegyzet lábjegyzetéhez írjak újabb lábjegyzetet, amiért se pénz, se köszönet nem jár, de még a kreativitásomat se élhetem ki” – mondja. A lázadásban van otthon. Ezért a különös politikai útja, radikális retorikája. Ifjúkori heves szélsőjobboldaliságát sem tudja mással indokolni, mint azzal, hogy zsigeri nonkonformista. Sokszor találja meg a helyét a rendszerrel szemben. Amikor radikális jobboldali lett, meglehet, a Kádár kort uraló konformizmus antitézisét kereste. Ám nem mindig harcol. Sőt több, egymástól független forrásunk megerősítette: minden este hét és nyolc óra között ellágyul. Nincs az a zaklatott vita, amelyet ne feledne el ebben az időszakban: ilyenkor esedékes a napi telefonbeszélgetése öt és fél éves kislányával. És legfontosabb misszióinak egyike, hogy ne legyen vasárnapi apuka. Ezért ha csak teheti, a lányával tölti az idejét, a hétvége is a kicsié. Meg az isaszegi otthoné, mert hát nem pózból vidéki: egyszerűen jobban érzi magát odahaza, még ha élete a fővárosba köti is.

„Annak idején nagy respektje volt a helyi könyvtárosok között. Úgy néztek rá, mint a falu alternatív értelmiségijére” – eleveníti fel emlékeit Barkóczi Balázs, aki néhány házra nőtt föl Farkaséktól, így látta még FKGP-aktivistaként –nehezen értelmezhető szónoklatokkal – föllépni. A „szomszéd” is mesél még megannyi sztorit, s írhatnánk a Tilos Rádióban vezetett műsorokról, a szakközépiskoláról, ahol nehezen dolgozta fel, hogy ének-zene óra után mehetett köszörülni, le nem tagadott alkalmi egocentrizmusáról. Meg arról, hogy megfigyelték a rendszerváltás előtt. Az utóbbi történet megér egy misét. Farkas a helyi tanács gyakornokaként Magyarország felszabadításának negyvenedik évfordulóján barátaival és a katolikus pap segedelmével emléket állított Isaszegen az oroszok ellen harcoló magyaroknak. Mindenhol előadta: a település elöljárói bízták meg a feladattal. Botrány kerekedett, s a III/III-as és a III/IV-es ügyosztály is kíváncsi volt rá, mint nacionalistára és irredentára. Ezzel a rezsim ügynökei kerekké tehették volna a FAM-sztorit.

De az sohasem lesz egészen kerek.

Névjegy

FARKAS ATTILA MÁRTON 1965-ben született Budapesten. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanára, saját meghatározása szerint „marginális rendszerkritikus értelmiségi”. Szakterülete a mágikus és szimbolikus gondolkodás. Az ELTE-n doktorált, eddig hat könyve jelent meg, több folyóiratban publikál esszéket.