Engedély nélkül épülnek hatalmas betonnapozók a tóparton, alig néhány méterre a víztől, állítják velencei-tavi civil szervezetek, amelyek ezzel újraindították azt a háborút, ami tavaly robbant ki a helyi önkormányzat és a „Velencei-tó kapuja” nevű hatalmas turisztikai beruházás ellenzői között.

Koromnál fogva láttam, hallottam, amikor a munkásőrök saját, fizetett idejüket nem kímélve teherautókra pattantak vagy gyalog masíroztak, gyakorlatoztak, demonstrálták, hogy a Párt él, erős, és öklével meg tudja védeni magát. Aztán, ma már sem ököl, sem párt.

A Népszabadság Becsődöltek a hatóságok című cikke (április 7.) jól érzékelteti a vörösiszap-katasztrófa előidéző okait.

A lap április 16-i száma külön mellékletben biztosított megszólalási lehetőséget a ’89-es alkotmány híveinek (Búcsú az alkotmánytól). A kapcsolódó korábbi írások és a melléklet írásai is kimerítően elemzik, kritizálják a most már elfogadott új alkotmányt. Vártam, hogy a mellékletben több figyelmet szentelnek az alapvető kérdésnek, hogy kié a hatalom Magyarországon.

Érdekes cikket írt dr. Vadász Gábor a Népszabadság április 5-i számába Fél évszázados tévúton címmel. Mindig nagy érdeklődéssel fogadom, ha egy gyakorló orvos ír az egészségügy helyzetéről. Sok mindenben egyetértek vele, egy-két dologban viszont vitatkoznék.

Mindenki emlékezhet arra, hogy a nagyvezír még ellenzékben a szélsőjobbos előretörést pofonokkal szándékozott elintézni.

A budapesti Csillebérci Szabadidő és Ifjúsági Központba tegnap dél körül érkeztek meg a Gyöngyöspatáról kiköltöztetett romák, 172-en. Azt állították, szerdán szembesültek azzal, hogy a Véderő masírozni fog, és „megszervezték” a nők és a gyermekek kitelepítését.

„Ilyen húsvétunk még sose volt. Tizenhárom éve élek az asszonnyal Gyöngyöspatán, három gyerekünk van, de eddig még egyetlen ünnepet sem töltöttünk külön: ma reggel buszra szállt a pulyákkal, és elvitték őket Csillebércre, hogy biztonságban legyenek. Szégyen!

Basar al-Asszad szíriai elnök rendszere kifogyott az amúgy is szűkös engedményekből, viszont élvezi az erőszakszervezetek szintén alavita vallású elitjének támogatását a tüntetőkkel szemben – mondta el sajtóbeszélgetésén Mohamad Bazzi, az amerikai Külkapcsolatok Tanácsának főmunkatársa és térségszakértője.

Korszakok torlódnak egymásba két különleges kiállításon: az amszterdami Van Gogh Múzeum Pablo Picasso pályafutásának nyitányát tekinti végig időrendben,míg az észak-franciaországi Le Cateau-Cambrésis Matisse Múzeuma August Rodin rajzait mutatja be, amelyeket a szobrász életének utolsó húsz évében készített.

Kissé vontatottan, de annál vidámabban kezdődött a magyar válogatott harmadik, spanyolok elleni mérkőzése a budapesti divízió 1-es világbajnokságon: előbb Pozsgai 10. percben, emberfóros szituációban lőtt gólja után állt a játék hosszasan, mindaddig, amíg a macidobálós felhívásra a pályára repült több ezer plüssfigurát összegyűjtötték, majd három perccel később, amikor közvetlenül egy „szabályos” pauzát, az ellenfél időkérését követően berobbant a Papp László aréna egyik plexieleme.

Fogságba ejtett a tuniszi heti piac. A belváros egyébként is szűk utcáit eltorlaszolják a portékáikat óbégatva áruló kereskedők meg a tétova vásárlók, bámészkodók. De legfőképpen a szeméthegyek. Térdig járnak a tunisziak a háztartási hulladékban.

Abban az évben meglátogatták a helyi szikvízüzemet, mert fontos része volt az oktatásnak, hogy kedvet teremtsen a gyerekekben például a szikvíztermelésre. Igaz, ezt az üzemet két ember működtette, s ez a két ember már évek óta megvolt, s ha netán elhaláloznának, ott vannak a gyerekeik, akik már az anyatejjel szívták magukba a szikvízkészítés minden csínját és bínját.

Újabban azon kapom magam, hogy a szépirodalomban látott (olvasott) tájak elevenebbek az emlékezetemben, mint azok, amelyeket saját szemmel írtam az agyamba. Így volt ez tíz-húsz-ötven évvel ezelőtt is? Nem. Mi történt?

Ülünk a LOT budapesti járatán, a gép már elemelkedett a betonról, hamarosan elérjük az utazó magasságot. Alattunk rohan a táj, haladunk Magyarország felé. Vegyes érzelmekkel közelítünk hazánkhoz, nemcsak az otthoni zűrzavaros helyzet miatt, de rossz itt hagyni Varsót, ahol a készülő Maria Sklodowska-Curie filmen dolgoztunk. Lelkes producer, Michal Kwiecinski egyengeti a film útját, aki közben Andrzej Wajda új filmjét készíti elő (Lech Walesáról), továbbá egy százrészes televíziós sorozatot, és közben saját filmet is forgat, támogatja a fiatal rendezőket, forgatókönyvírókat.

Somlyódy Nóra: A Balkán kapuja? Kalligram, 226 oldal, 2990 forint

Henry David Thoreau különös ember volt. 1845 tavaszán például kölcsönvett egy fejszét, s egy kalyibát épített magának az erdőben – ahogy erről Walden című esszénaplójában beszámol –, ahol aztán két éven keresztül remeteként élt együtt a madarakkal és szemlélte a levelek zöldellését és hervadását.

Vladimir Nabokov: Másenyka Európa, 144 oldal, 2800 forint