Bár a soványak és kövérek útjai látszólag elég különbözőek, mindketten ugyanazokkal a démonokkal küszködnek. És erre a kínlódásra épül a világ egyik legnagyobb (becslések szerint több százmilliárdos) ipara, amely azt állítja: a testeddel azt teszel, amit akarsz! Ha van, ha nincs elég pénzed, olyanná válhatsz, amit más – a divatdiktátorok, az életstílusgyógyszer- és sporteszközgyártók, meg az élelmiszeripar – megálmodott neked.

Tetemes örökölt hiány, fenntartói elvonások, szerencsétlen premier, konfliktus az elbocsátottakkal. Nem volt könnyű Őze Áronnak, a Pesti Magyar Színház igazgatójának első éve. Az embert próbáló kalandokból ki kell mászni – mondja a direktor, aki most éppen azt kalkulálja, hogy a 77 millió forintos zárolás után intézménye miként működtethető.

Tíz oldalt szentelt a balatonboglári Szent Kereszt Felmagasztalása templomnak az Épületek és tervek címmel 1945 augusztusában kiadott, összegző kötetében Kotsis Iván professzor. Ötvenhat éves volt akkor, már túlélt két világháborút, alighanem úgy érezte, ideje számot adni arról, mit végzett építészként. Az 1931–32-ben megépített balatonboglári templom tíz oldalt ért a nagyalakú könyvben. Végtelenül egyszerű, hófehér hasábjait, puritán belső terét, Bauhaus vonalvezetésű kontúrjait látható elégedettséggel idézte fel az alkotó.

A magyar történelem veszteségélmények sorozata. A cselekvés, a modern polgárosodás hol az idegen elnyomás, hol a rendi társadalom béklyói miatt nem volt lehetséges. Amit nem élhettünk meg közös cselekvésben, azt megéltük nagy érzelmekben. A régi dicsőség állandó idézgetésével, nemzeti mitológiákkal, a magyar kivételesség hirdetésével ugyanúgy, ahogy a kíméletlen önostorozással, a sors feletti búsongással – állítja Pataki Ferenc szociálpszichológus.

Mivel már több helyen elismeréssel említették a Tárki legutóbbi Társadalmi riportját, én is elolvastam, és sokat tanultam belőle. Vége-hossza nincs a sok hasznos információnak, és többek között a társadalmi kohézió elemeiről, a bizalom, az igazságosság hazai felfogásáról is készült egy tanulmány: arról, hogy milyenek a magyarok.

Tiltott önkényuralmi jelképek viseléséért március 14-én Kassán előállítottak három miskolci diákot: egyiküket még aznap este elengedték, két társát azonban bent tartották a rendőrségen, s csak március 16-án hajnali két óra körül engedték ki a fogdából. A három fiú közül ketten a miskolci Kós Károly Építőipari Szakközépiskola tanulói.

Tavaly tíz önkormányzat „jelentett” csődöt, és hozzáértők úgy vélik, csoda volna, ha idén ennél kevesebbel megúsznánk. Az úgynevezett adósságrendezési eljárás rendkívül kellemetlen, olykor azonban – mint például a Veszprém megyei Ősiben – a csőd még jól is jöhet.

Az nem kérdés, hogy a szenvedélyes horgászoknak káprázatos élményt nyújthat a balatonalmádi horgászmúzeum. De mire számítson az, aki életében még nem fogott pecabotot a kezébe?

Évek óta lobbiznak a szabad szoftverek magyarországi hívei, sajnos vitatható eredménnyel. Tavaly óta a közbeszerzésben figyelembe lehet venni a szabadszoftver-kínálatot, de az EU legnagyobb tagállamainak közintézményei is felkészültek a nyílt, szabványos dokumentumformátum alkalmazására.

Sokszor úgy emlegetik a hackereket, mint valami bűnös világban élő, jelszavakat és védelmeket feltörő programozókat, akik mások féltett adataira vadásznak az interneten. Pedig sokszor még csak számítógép sem kell nekik ahhoz, hogy behatoljanak egy szigorúan védett rendszerbe – elég, ha ügyesen megkörnyékezik a felhasználót.

Közgyűlést tart a hétvégén az úszószövetség, s az biztosra vehető: a szervezetben összesen harmincegy évet eltöltő, most visszavonuló Ruza Józsefet a korábbi olimpiai ezüstérmes dr. Szabó Tünde váltja a főtitkári poszton. A sikersportág az utóbbi hetekben mégsem emiatt, hanem a tavalyi, budapesti Eb pénzügyi elszámolása kapcsán került a média érdeklődésének középpontjába. Gyárfás Tamás elnökkel beszélgettünk.

A magyargyilkos Haynaunak egyszer végre hasznot is kellene hajtania, állítja a győri Arrabona Városvédő Egyesület.

A Pest Megyei Közoktatás-fejlesztési Közalapítvány(PMKA) kurátorai tegnap felálltak, visszaadták a megyének az iroda kulcsait, dokumentációit, és ezzel a maguk részéről befejezték 14 éves működésüket. Az elnyert pénzt nem tudják átutalni az iskoláknak, méghozzá azért, mert a megye fideszes vezetése – szerintük politikai okokból – kivéreztette őket.

Az okosok egy egész politikai folyamatot építenek a jelképes értelemmel bíró gumicsontra, amelyet a hatalom birtokosai azért tálalnak eléd, hogy eltereljék a figyelmedet a zsírosabb falatoktól. Az elfogadandó javaslatok közé be kell dobni valami elképesztően képtelen ötletet, amelyre ráugrik az ellenzék, a sajtó: boncolják, vesézik, elemzik – közben a „surranó pályán”, szinte észrevétlenül ér célba a számukra fontos fejezet. Gumicsont megrágva, elfelejtve.

Érdemi megállapodás nélkül, a modernizációt hangsúlyozó jegyzőkönyv és közös nyilatkozat aláírásával ért véget tegnap a Magyar–Orosz Gazdasági Együttműködési Kormányközi Bizottság (KKB) hatodik ülése. Az előzőt még a Bajnai kormány idején tartották, Budapesten. Noha az Orbán-kormány erőteljesen törekszik Moszkvával a viták rendezésére, ez sem eddig, sem most nem sikerült.

Katasztrófákról szóló év végi összeállításunkban Japánt pozitív példaként említettem, ahol nemcsak az épületeket tervezik földrengésállónak, de például az iskolákban havonta gyakoroltatva a diákokkal tennivalóikat, tudatosan felkészülnek egy esetleges katasztrófára, meghatározott erősségű rengés felett például automatikusan leállítják a gyorsvasutakat.

Ha tíz- vagy százezrek töltik áram, fűtés és élelem nélkül az éjszakát, az Szomália esetében a létezés természetes állapota, Ukrajna kapcsán esetleg mínuszos hír a másnapi újságban, Japán vonatkozásában viszont breaking news, olyasmi, amire az egész világ felkapja a fejét.

A kamarai tagdíj volt az utolsó csepp a pohárban Fintha Attila szakorvosjelöltnél, aki nemrég levélben tudatta az egészségügyi államtitkárral és az országgyűlési képviselőkkel, hogy több anyagi terhet már nem tud viselni.

A magyar állam vezetője – erre a kis időre már nem kell őt a Magyar Köztársaság miniszterelnökének címeznünk – arról beszélt (beszélt? ordított!) a Nemzeti Múzeum lépcsein, fizetett tapsoncok meghitt gyűrűjében, hogy az ország megújul. Ez sajnos nem igaz. Az ország hanyatlik.