Inkasszó a tanár magánszámláján
1997 óta van mód arra, hogy a megyék úgynevezett közoktatás-fejlesztési alapítványokat hozzanak létre azzal a céllal, hogy a pedagógusok, iskolák – különösképpen a hátrányos helyzetű intézmények – segítséget kapjanak. Erre nagy szükség van: sokszor ezek az alapítványok segítettek a hátrányos helyzetű gyerekeket oktató iskoláknak abban, hogy pedagógiai munkájukat olyan programokkal egészíthessék ki, amelyek forrásait önállóan képtelenek lettek volna előteremteni. A Pest Megyei Közoktatásfejlesztési Közalapítvány költségvetését – közalapítványról van szó – a költségvetési törvény rögzíti évről évre. A jogszabályban meghatározott öszszeget a kincstár a megyei önkormányzatnak utalja, ahonnan négy részletben, negyedévente érkezik a közalapítvány számlájára a pénz. – Elvileg 15 napja lenne a megyének arra, hogy ezt a pénzt továbbutalja az alapítványnak, az elmúlt években azonban több hónapos csúszással érkeztek meg az összegek – mondja Pál Tamás, a
PMKA kuratóriumi elnöke, hozzátéve: nemcsak a csúszás okozott gondot, hanem az is, hogy a költségvetés is egyre szűkmarkúbban bánt velük. Tavaly 280 millió forintot különítettek el számukra, ami – állítja – nem fedezi a működési költségeiket.
A költségvetési pénz tehát pályázati úton kerül a közalapítványtól az iskolákig. Közgyűlési határozat írja elő, hogy a megyének a pályáztatás költségeibe legalább egymillió forinttal be kell szállnia. – A pályázatokkal kapcsolatos költségeket befolyásolja, hogy mennyien jelentkeznek egy-egy projektre, a megye azonban erre nincs tekintettel, így csak a kötelező minimummal járult hozzá a működéshez. Ráadásul – közli Pál Tamás – vissza is fizetteti velünk, helyiségbérleti díjként.
A közalapítvány évről évre nehezebb helyzetbe került, és egyre több trükkel próbálta áthidalni a nehézségeket, például az államtól beérkező pénzt lekötötték egy kis időre, és a kamatokból próbáltak megélni. De ez csak addig ment, amíg a megye pontosan, a határidőket betartva utalt. Mindebből a pályázó iskolák egészen tavalyig semmit sem éreztek, csakhogy 2010-ben már a nyertes pályázóknak sem tudtak fizetni – a Pest Megyei Önkormányzat ugyanis akkor már egész egyszerűen nem utalta tovább az állami támogatást.
Egy szegény település egyik pedagógusa azért pályázott, hogy a történelemórákat helytörténeti látogatásokkal tegye élvezhetőbbé. Pályázatát kedvezően bírálták el, a gyerekeket elvitte kirándulni a történelmi városkába. Csakhogy nem érkezett meg a pénz azóta sem, viszont a közlekedési társaság, amely a gyerekeket szállította, a tanáron követeli a pénzt, és már inkasszót is tett a számlájára.
De nem csak a pénzekkel voltak bajok. Pál Tamás mondja: – 1997-től 2008-ig 8900 pályázatot bíráltunk el és 6400-at támogattunk, 2,6 milliárd forintot osztottunk ki. A gondok akkor kezdtek mélyülni, amikor 2008-ban a fideszes megyei vezetés a kuratórium nagyobbik részét lecserélte, és új embereket nevezett ki. Mi ezt törvénytelennek tartottuk, hiszen jogszabály rendelkezik arról, milyen okokkal lehet egy kurátort meneszteni. A bíróság nekünk adott igazat. A végzés kötelezte a megyét, hogy állítsa vissza az eredeti kuratóriumot, azonban ez csak 2010 júniusában történt meg, vagyis két évig a törvénytelenül működő kuratórium hozott döntéseket. Pál Tamás arról beszél, hogy a törvénytelen kuratórium 2010. augusztus végéig húzta az átadás-átvételi procedúrát, majd szeptemberben a megyei közgyűlés a közalapítvány megszüntetéséről határozott.
Mi történt e két év alatt? Pál Tamás szerint a megye a visszatartott tőkével, az elmaradt kamatokkal és a feleslegesen kifizetett pénzekkel együtt közel százmillió forintos kárt okozott nekik. – 2008-ban a törvénytelen kuratórium rögtön azzal kezdte, hogy szerződést kötött az elszámoltatási biztosként megismert fideszes Papcsák Ferenc ügyvédi irodájával. Először egy auditálást rendeltek meg tőlük és áttekintették az alapítvány gazdálkodását. Semmilyen jogsértést nem találtak. Erre a munkára 570 ezer forintot vettek fel. Ezzel az ügyvédi irodával „rendelkezésre állás” jogcímén is szerződést kötöttek, amit én úgy látok, hogy ez klasszikus színlelt szerződés.
Arra is volt példa, hogy 15 ezer forintot fizettek óránként és fejenként két embernek „jegyzőkönyv-hitelesítés” címén. Úgy vélem, végeredményben érdemi munka nélkül fizettek ki Papcsák irodájának 2 millió 445 ezer forintot – mondja Pál Tamás. Eközben a pályáztatások is döcögősen haladtak.
A 2010-re szóló pályázatokat Pál állításai szerint az utolsó pillanatban, 2009. december 2-án tették közzé, december 22-i határidővel. – 2010 márciusában mindössze öt napot adtak a szakértőknek, hogy elbírálják az 595 beérkezett pályázatot, emiatt egy pályázat elolvasására, elbírálására nyolc perc jutott. A szakértők végül 445 pályázatot tartottak támogatandónak, összesen 47,5 millió forint értékben – mondja Pál. A nyertes pályázókkal 2010 áprilisában szerződést kötöttek, de azóta sem fizettek ki egyetlenegy fillért sem. Az iskolák zöme viszont abban reménykedve, ha késve is, de előbb-utóbb megkapják a szerződésben rögzített pénzeket, belefogtak programjaikba. Ráadásul a pályázati díjat is befizették.
A Magyar Államkincstár 2011. januárban arról értesítette az alapítványt, hogy nem fizette ki az intézményeknek azt a pénzt, amelyet 2009-ben az állami költségvetés átutalt a megyének, így az összeget Pest Megye Önkormányzatának kötelessége visszafizetnie az államnak.
Az alapítvány kuratóriuma ekkor döntött úgy, hogy viszszaadja a kulcsokat. Pál Tamás az elmúlt hónapokban tájékoztatott számos hatóságot, köztük a Pest Megyei Főügyészséget és az illetékes közigazgatási hivatalt. Értesítette a Magyar Államkincstárat és az Állami Számvevőszéket is. A törvényben rögzített határidő ellenére még csak nem is válaszoltak neki.
A Pest Megyei Közgyűlés alelnöke azt mondja: az alapítvány jogilag tavaly szeptember óta nem létezik, hiszen azt a közgyűlés feloszlatta. Arra a felvetésre, hogy a kurátorok ezt a döntést addig nem tekintik legitimnek, amíg bírói végzést nem kapnak róla, Wentzel Ferenc azt mondta: az ügy már a cégbíróságon van. Megkérdeztük, miért váltották le 2008-ban a kuratóriumot. – A megye vezetése úgy gondolta, más szakmai alapokon kell működtetni a közalapítványt. Ha a megye pénzt ad valamire, akkor a pénzről határozó kurátorok személyéről is joga van dönteni. A baj az volt, hogy a leváltott kurátorok ezt személyes sértésnek fogták fel, és bírósági döntéssel visszakerültek a helyükre. Sajnos nekünk felróható hiba miatt nem fellebbeztünk időben, így az elsőfokú döntés jogerőre emelkedett – mondta lapunknak Wentzel, hozzátéve: az önkormányzat nehéz anyagi helyzetben van, de arra törekednek, hogy a nyertes pályázók megkapják majd a pénzt. Arról, hogy a kuratórium elnöke szerint százmillió forint kár érte az alapítványt, Wentzel azt mondja: „óvatosan fogalmaznék a helyében, mert az ilyen kijelentéseket indokolni kell. Ha az előző kuratórium valóban követett el törvénytelenségeket, azt ki kell vizsgálni, de én ilyenekről nem tudok”.
______________________________________________________
Dr. Papcsák Ferenc kérésére az alábbi közleményt tesszük közzé:
2011. március 19. napján "Inkasszó a tanár magánszámláján" címmel közölt cikkünkben valótlanul híreszteltük, hogy a Pest Megyei Közoktatás-fejlesztési Közalapítvány a Papcsák Ügyvédi Irodával színlelt szerződést kötött volna. A cikkünkben megszólított Pál Tamás, a közalapítvány kuratóriumának elnöke tévesen minősítette a szerződést színleltnek, mivel az a jogszabályoknak megfelelő ügyvédi szerződés volt, mely alapján az ügyvédi iroda köteles volt a megbízó rendelkezésére állni.
A kuratórium elnökének közlésével szemben a valóságban a közalapítvány nem fizetett az ügyvédi irodának óránként és fejenként 15 ezer forintot jegyzőkönyv-hitelesítés címén.
Pál Tamás közlésével ellentétben Papcsák irodájának nem érdemi munka nélkül fizettek ki 2445000 forintot.
