Mohamed Aszlam börtönigazgató nagy örömmel fogadja Tölli István nagykövetet az afganisztáni Baghlan tartomány egyetlen börtönének kapujában. A nagykövet maga vezetett a tartomány fővárosában, a Pul-i-Kumriban található börtönig a magyar újjáépítési csoport (PRT) táborából páncélozott Toyotával. – Mostanáig minden rab a földön aludt, a szabad ég alatt. Fontos, hogy még a tél előtt beköltözhessünk az új épületbe – mondja Aszlam már egy tea mellett. Tölli István dariul nyugtatja meg a börtönigazgatót, hogy a magyar segítséggel épült új fogda munkálatai időben befejeződnek.

– Nekünk mennünk kell az afgánokkal, akármi van. A fő feladatunk az afgán katonák felkészítése. Így ha az afgán zászlóaljat megtámadják a tálibok, akkor bizony mi is visszalövünk – ecseteli a magyar főhadnagy egy Humveeban zötykölődve az afganisztáni Baghlan tartomány fővárosának poros, zajos délutáni dugójában, miben különbözik a műveleti támogató és összekötő csoport (angol rövidítéssel: OMLT) feladata a szintén Baghlanban állomásozó, alapvetően békefenntartó, fejlesztési tevékenységet végző tartományi újjáépítő csoportétól (PRT).

Egy jelentéktelenebb bűncselekmény kivételével minden, több mint kétszáz vádpontban felmentették szerdán a guantánamói börtöntábor első olyan foglyát, aki felett polgári bíróság ítélkezett New Yorkban. Ez rossz hír Obamának.

A holland coffeshop nem turistalátványosság - érvel az ország igazságügy-minisztere, aki csak a helyieknek engedné, hogy könnyű drogokat vásároljanak.

Legalább hat ország nem képviselteti magát a Nobel-békedíj december 10-i átadásán. A Nobel-bizottság titkára szerint Kína kampányt indított azért, hogy lebeszéljen másokat az átadási ceremónián való részvételtől. Feltehetően nem is fogják átadni az emlékérmet, mert a kínai kitüntetett börtönben van.

A kétoldalú kapcsolatok újjáélesztése mellett érvelt és tárgyalt Martonyi János külügyminiszterrel is Ali Ahani, Irán európai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettese.

Dr. Löcher Zsuzsanna kicsapja az asztalra tizenöt kilós „retiküljét”. Az orvos őrnagy maga hívja így azt a hatalmas, terepszínű hátizsákot, melyben tubusok, kötszerek, rögzítőeszközök, infúziók vannak bezsúfolva: minden, ami az életmentéshez kellhet egy „majdnem háborúban”.

Kabul rengeteg arctalan utcájának egyikén, egy mit sem sejtető ajtó mögötti házban fülledt, kicsi stúdióba lépünk. Erősítők, pedálok, gitárok mindenütt, négy ember alig fér el az apró szobában. A Kabul Dreams zenekar próbára készül: hamarosan felcsendül a rock and roll Afganisztánban.

Hosszú szakállú, hagyományos salvar kamizba öltözött férfiak, fáradt tekintetű nők pillantanak vissza a megsárgult fényképekről. Az Ajubi család otthonában vendégeskedem Kabulban, régi fotókat nézegetünk fekete tea és rágcsálnivaló magvak mellett. Ahogy a család legkisebb tagja illegeti magát a rádióból szóló dallamokra, próbálom elképzelni, milyen is lehetett tíz éve a tálibok alatt a létezés Afganisztánban: a tiltott zene, öröm, élet nélkül. Mára a szakállak eltűntek, zene csendül, de a biztonság csak illúzió.

– Pillanatok alatt történt minden: megvillant a fogpasztareklámos mosoly a merénylő arcán, és jött a bumm – mondta a neve elhallgatását kérő magyar sofőr, aki azt a Humveet vezette, amely mellett hétfőn Afganisztánban felrobbantotta magát az öngyilkos merénylő a fehér Toyotában.

Omara Khan Maszudi jól tud titkot tartani. A kabuli múzeum igazgatója és társai tizenöt éven át hallgattak a több mint 20 ezer darabból álló baktriai arany hollétéről. A Krisztus korából származó kincs Afganisztán korai történetének aranyba formázott bizonyítéka, amikor a selyemúton fekvő terület a nyugat és a kelet legfőbb találkozási pontja volt: egy észak-afganisztáni sírgödörben, a hetvenes években talált aranytárgyon például a görög Aphrodité indiai bindivel a homlokán látható.

Michael Semple ír diplomatát-kutatót az afgán elnök rúgta ki az országból, mert tapogatózó tárgyalásokat folytatott a tálibok egy részével Kabul felhatalmazása nélkül. Semple szerint a megbékélés az egyetlen lehetséges kiút Afganisztánban, de nem biztos, hogy ez a helyi kormány érdeke is.

Négy honvédet vesztett el Magyarország Afganisztánban, s a legutóbbi halálesetek óta felélénkült a vita arról, mi közünk van nekünk, magyaroknak ehhez a nyomorúságos közép-ázsiai országhoz. Két, Afganisztánt különböző korokban megjárt munkatársunk érvel a kivonulás mellett és ellen. Helyzetértékelésük hasonló, következtetéseik merőben eltérnek.

Az Európai Unió és a nyugati sajtó is üdvözölte az alkotmánymódosításról szóló vasárnapi török referendum eredményét, amellyel a jelenlegi, iszlamista gyökerű kormánypárt két ellensúlya, a hadsereg és az igazságszolgáltatás erős pofont kapott. Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök nem leplezett célja, hogy Törökországot egy amerikai stílusú, elnöki demokrácia felé kormányozza.

Magyarország már négy honvédet elvesztett Afganisztánban, de a romló biztonsági helyzet miatt is megkezdődött szerepvállalásunk átgondolása. A részvétel biztos, annak formája azonban – ahogy a NATO egyre inkább a kiképzésre helyezi a hangsúlyt – változhat.

Megérkeztek a német katonai kórházba a magyar sérültek Afganisztánban, de továbbra is kómában van a hétfő hajnali konvojtámadás legsúlyosabb sérültje. A másik két sebesült katonát is a mazar-i-sarifi német katonai tábor orvosai kezelik már.

Egy katonanő meghalt, hárman pedig megsebesültek, egyikük életveszélyesen, amikor hétfő hajnalban a magyar kontingens hazatérő tagjaira támadtak rá fegyveresek Afganisztánban.Német és afgán katonák továbbra is tűzharcban állnak a tálib fegyveresekkel a támadás helyszínén. Hende Csaba szerint a kormány Afganisztán-politikája változatlan.

Gyanúsan jól informáltak voltak a tálibok a bagláni magyar konvoj elleni rajtaütés végrehajtásakor – állítja Tölli István nagykövet. Az „élni és élni hagyni” elv már nem működik: a tálibok mindenkit támadnak.

Meghalt egy magyar katonanő, három társa pedig megsérült, amikor hétfő hajnalban támadás ért egy magyar konvojt az afganisztáni Baglán tartományban. Éppen hazakészültek.

Valószínűtlen XXI. századi Don Quijote az ausztrál informatikus Julian Assange, a kiszivárogtatásokra szakosodott szervezet és svéd székhelyű honlap, a WikiLeaks alapítója. A magas férfi szerénykedés nélkül, de nyugodtan és halkan beszél, tekintete kissé paranoid – nem ok nélkül –, s úgy viselkedik, mint egy szórakozott professzor.