A Fővárosi Törvényszék nem jegyezte be a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot, mert a neve a bíróság szerint megtévesztésre alkalmas. Bár a párt mindenféle fórumon fellebbezett, az idén már biztosan nem tud elindulni a választásokon. Pedig vezetője, Kovács Gergő szerint már kidolgozták a negatív rezsi programját, az oktatás új rendszerét is, amelyben csupán a meteorológiai szimbólumokat tanítanák, és van egy közmunkás-életpályamodelljük is. A pártvezető szerint, ha továbbra is csak hülyeségeket beszélnének, biztosan bekerülnének a parlamentbe.

Hogyan lett a "mesenevű" Vénusz Gergely kőfaragóból gazdasági mérnök, később európai uniós szakértő majd addiktológiai konzultáns? És hogy került Peruba, hogy misszionáriusaként az Andokban élő szegény sorsú gyerekeknek segítsen?

Mit tenne a (mégoly kiváló rajzkészség birtokában is lévő) olvasó, ha le kellene rajzolnia a vakarózás izomlázát, a százöt éves vándorszendvicset vagy azt, hogy miképpen cigánykerekezik a katasztrófa?

„A gép forog, az alkotó pihen.” A kész műveket látva bizonyára ezt gondolja egy elektrográfiai kiállításon a műfaj rejtelmeiben kevéssé járatos látogató, de rosszul gondolja.

Szándékos vakság. Ez a címe Herbert Anikó a Galéria IX-ben március 5-ig látható kiállításának. A szándékos vakság (willful blindness) egy Amerikában használatos jogi kifejezés, mely szerint, ha létezik információ, amelyről valaki tudhatna, sőt tudnia kellene, de valahogy úgy intézi, hogy mégse tudjon róla, akkor a törvény úgynevezett szándékos vakságot állapít meg az esetében.

Február első napjaiban egy hónapos műszaki ellenőrzést, némi felújítást követően Révkomáromból visszatért Budapestre az A38 Hajó, amely február közepén/végén máris hatalmas bulival ünnepelheti a kijavított fenéklemezt, a horgonyművön, valamint a ballasztkamrában végzett szakszerű felújítást, vagy ami a közönség számára is látható-hallható: a felújított lámpaparkot és a feljavított hangrendszert.

Alig lehet az art brut elnevezésű művészeti irányzatról olyan cikket olvasni, amelyben a szerző meg ne említené az art brut atyjának, a francia képzőművész Jean Dubuffet-nek azt a mondását, mely szerint ez maga a „Színtiszta invenciót felmutató művészet, semmi nincs benne a kulturált művészet kaméleon- vagy majomtermészetéből.”

A művészet mostanában furcsa összefüggésekben kerül a közérdeklődés fókuszpontjába. Hol politikai hátterű színházigazgatói kinevezések, hol az alaptörvényhez készített, többségükben mulatságos festmények formájában, hol meg a német megszállásra emlékező ízléstelen és hamis birodalmi sasos és arkangyalos szobor körüli vitával. Böröcz László, a 2B Galéria vezetője, egy most nyíló kiállításuk apropóján beszél arról, mi ez a különös fénytörés, amelyen keresztül a művészet látszik napjainkban.

Személyes kedvenceink: Brezsnyev (fehér kalapban, mellén kitüntetésekkel, háta mögött fröccsöntött bábukat idéző testőrökkel) ül egy szétnyitható kerti széken, és a moszkvai olimpia kabalafiguráját, Misa mackót szorongatja. Valamint.

Ismerek olyat, aki víztornyokat gyűjt, olvastam olyanról is, aki buszmegállókat. Nekik viszonylag könnyű dolguk lehet, hiszen ki ragaszkodik egy romos víztoronyhoz, egy semmitmondó buszmegállóhoz? De képzeljük el, ha valaki azt veszi a fejébe, hogy rockmúzeumot alapít, és híres zenészek kedvenc hangszereit, korabeli fotóit, féltve őrzött plakátjait, stúdióberendezéseit szeretné megszerezni…

Mi tagadás, az ember kicsit zavarba jön, amikor azt hallja: nyílt egy klub nyugdíjas blues- és rockzenészek számára.

Ne szépítsük: a Nemzethy Focializmus feliratú trikó a forgalmazóknál kiverte a biztosítékot. A trafikpályázat karikatúrájaként, annak grafikai elemeit megidéző Nemzethy Apa, Anya, Vállalkozó, Paraszt, Munkás, Gondolkodó, Diák, Dohányos, Horgász, Munkanélküli és Nyugdíjas feliratú póló még csak-csak elfért az árukészletekben, de a Nemzethy Focializmus feliratú már megpislogtatta a szemeket, mint a frissen reszelt hagyma.

Bizonyára sokan ismerik azt az anekdotát, mely szerint Karinthy Frigyes egyszer megmérte a vicc terjedési sebességét. Kitalált egy tréfát, Budán, a Hadik kávéházban elmesélte, majd átsétált Pestre, és másfél óra múlva a Centrálban visszahallotta.

Tudják-e, milyen egy tájjellegű telefonfülke? Egyetlen ember függőleges tartózkodására alkalmas, facsipkés, takaros, pici épület. Tudják-e, hol található Magyarországon az egyetlen tájjellegű telefonfülke? Gömörszőlősön, egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, szlovák határ melletti településen, a falu közepén.

Amikor a bonchidai gróf sürgős dolgait elintézvén Budapestről hazaindult Erdélybe, arról értesült, hogy ott nagyon lehűlt a levegő. Ezért hát üzent az intézőjének, hogy küldje ki elé az állomásra a bundát.

Milyen volt Bruce Willis? Barátságos? Nagyképű? Vagány? Erről faggatjuk Csák Dorottyát, a mobiljátékokat fejlesztő Goroid Kft. üzletfejlesztő menedzserét, de ő hamar lehűti a lelkesedésünket: a budapesti cég munkatársai sajnos nem találkoztak a híres amerikai filmszínésszel.

Ha szabad egy személyes megjegyzést az elejére: mobiltelefonom csengőhangja Rajz Jánosnak, az Égigérő fű című gyermekfilmben elhangzott legendás mondata: „Az a szép zöld gyep… az fog nekem nagyon hiányozni, az… a gyep!”