Nem zenészbácsi-megőrző!
Nagyon idős, megfáradt muzsikusokat képzel el, amint ábrándos tekintettel ülnek a hatalmas kagylófotelek mélyén, és miközben várják a májgombóclevest, fülükhöz szorítják a hallócsövet, mert a helyiségben hol John Mayall, hol a Rolling Stones, hol meg a Jethro Tull muzsikája üvölt.
Csakhogy aki ilyesmit gondol a nyugdíjas rockzenészekről, nem ismeri őket. A nyugdíjas rockzenész ugyanis nem vén és nem rockant… Szinte semmiben sem különbözik a fiatal, aktív rockzenésztől. Esetleg ritkább a haja, és az ujjai egy csipetnyivel lassabban fickándoznak a gitár nyakán meg a szintetizátor billentyűin, ám életszeretete és a rock vagy a blues iránti lángolása sem az idő múlásával, sem a divatok változásával nem kopik. És aki azt hiszi, hogy ez csak szeretetteljes túlzás, inkább győződjön meg minderről saját maga, a jövőben megteheti. Nemrég Óbudán, a Bécsi úton megnyílt az Old Buda elnevezésű koncerthely, amely a rock-, a blues- és a progresszív zene művelőinek, nem utolsósorban nyugdíjas korú aktív zenészeinek, némileg elegánsabban: a Nagy Generáció legendás muzsikusainak kínál fellépési lehetőséget. Az Old Buda nem zenészbácsi-megőrző tehát, hanem valódi koncertélményeket kínáló terep.
Eddig az Old Man’s Pub volt az említett műfajok otthona, most már az Old Buda is, amely egyébiránt különös műintézmény. Egy csinos, de nem hivalkodó étterem, egy tisztes söröző és egy finom kis rockklub keveréke. Ahol éppúgy kapható tapastál, mint zsíros deszka, patinás német sör és különleges házi serital, lazackrém és lila hagymával körített tepertő. A helyiség kicsit steril, a zenészek csak néhány napja vették használatba. Még nincs belakva, de Török Ádám, a Mini frontembere, az Old Buda zenei főnöke, programszervezője azt mondja, erre sem kell sokat várni. Bár azt ő is tudja, hogy az említett műfajok ma már nem tartoznak az úgynevezett könnyűzene fősodrába, ahogy ő mondja: tudomásul kell venniük, hogy mindez ma már rétegzene, és nem ettől ájulnak el a fiatal lányok. Ám szerinte nem lebecsülendő az a réteg, amelyik igényli a bluest, a progresszív rockot, különféle fúziós zenéket.
– Továbbá tetszik, nem tetszik – teszi hozzá –, a Nagy Generáció muzsikusai nyugdíjaskorba léptek, és nem veti fel őket a pénz. Azaz nemcsak a lelküknek tesz jót, ha akad egy-egy szerény fellépési lehetőség, hanem a pénztárcájuknak is.
Török Ádám egyébként nem véletlenül vette a nyakába ezt az ügyet. Ő ugyanis nemcsak zenész, de kitűnő szervező is. A Tabánban tartott május elsejei koncertektől, a Petőfi Csarnokba szervezett rockmegmozdulásokon át a paksi bluesfesztiválokig számos zenei esemény összegereblyézése fűződik a nevéhez.
Az Old Buda megnyitóján mindenesetre kitűnő volt a hangulat, felvonult az említett műfajok szinte valamennyi meghatározó figurája Tátrai Tibortól Závodi „Zacskó” Jánoson, Köves Pinyón, Zsoldos Tamáson és Németh Károlyon át Radovics „Kyru” Lászlóig. És megjelentek más zenekari emberek, hangmérnökök, menedzserek, rajongók, cimborák. Nézték a falakra installált régi plakátokat, és azokat látva számukra nyilván nem volt kérdés, ki volt Lubos Andrst, melyik volt a lengyel Lombard zenekar, és melyik is volt a Syrius együttes. Így aztán az sem volt gond, hogy felismerjék a Syrius egykori billentyűsét, Pataki Lászlót, akit aztán a színpadon is láthattak egy örömzenélés keretében, amelyen az új Mini együttes tagjain és Pataki Lászlón kívül fellépett Tátrai Tibor és Ferenczy György is. Azóta egyebek mellett volt már Tengs-Lengs- meg Wastaps- és Fekete Jenő-koncert, és amint Török Ádám ígéri, a csütörtök, péntek és szombat este nyolckor kezdődő ingyenes (!) bulikon a blues, a rock és a fúziós zenék képviselői közül mindenki hangszert ragad, aki még él és mozog. Fellép majd fiatal reménység, rendszeresen koncertező muzsikus és az említett aktív nyugdíjasok közül is nagyon sok.
Old Buda. Jegyezzük meg!
