Széles egyetértés, kvázi nemzeti konszenzus mutatkozik abban, hogy a Kárpát-medencei tél legeslegpozitívabb, -örömtelibb, -szerethetőbb jelensége a hó.

Az elmúlt hetekben számtalan e-mailben, fórumbejegyzésben, blogposztban, cikkben számoltak be tisztességes magyar sorstársaim cigányok által elkövetett válogatott atrocitásokról, aljas bűncselekményekről, a társadalmi normák változatos és brutális megsértéseiről. Megannyi a való életből kiragadott, a magyar rögvalóságban gyökerező, tanulságos történet. Megjött a kedvem, hadd számoljak be én is egy példátlan esetről.

A magyar nemzeti össztermék ugyan még a harmadik negyedévben is drámai mértékben csökkent, év per év alapon, persze hogyan máshogy, és hát közben Európa nagyobbik részén már éppen konjunktúra volt; amíg nálunk mínusz brutál, a legtöbb helyen erős plusz, de ne hagyjuk, hogy lehúzzon a volumenindexek csalfa örvénye, ne tévesszen meg a vak reménytelenség, igenis látszik a fény az alagút végén, idegenbe is győzni megyünk és a labda gömbölyű.

Június elején a NOL-t Svédországból, a malmői Nemzetközi Utcapiaci Fesztiválról tudósító Staffan Perger azon méltatlankodott, hogy egy ilyen nagy fesztiválon, amelyre a világ szinte valamennyi jelentős élelmiszer-termelő országa elhoz néhány igazán igényes, kézművesterméket, Magyarország egyáltalán nem vesz részt, egyetlen szál kolbászt, egy gramm fűszerpaprikát vagy más magyar terméket sem találni, pedig itt aztán van fizetőképes kereslet, a skandináv gourmet-k elözönlik a malmői utcákat ilyenkor.

Mostanában hajlamos előtörni mindenkiből az amatőr osztályú kriminálszociológus, hogy vészjósló hangon megállapítsa: ami itt van, kérem, az nem közbiztonság. Súlyos és kevésbé súlyos bűncselekmények százai, illetve az ezekre adott politikai és társadalmi reakciók nyomán kialakult az az ellenzéki politikusok által igen plasztikusan, és igen gyakran megállapított érzet, hogy az állam nem képes hatékonyan védeni polgárai életét és vagyonát.

"- Ezt a rémületes pillanatot - folytatta a Király - soha, de soha nem felejtem el!" (Lewis Carroll: Alice Tükörországban)

Overdose éppen ólint mondott volna kettespárra, amit Voksán Virág kezében bubi kilencessel akár meg is adhatott volna, amikor az Országos Meteorológiai Szolgálat UV-B riasztást adott ki, miszerint senki ne menjen azonnal a fényre, ellenkező esetben befeketedik, és az nagyon rákkeltő.

"Add ide a didit, az anyád jómindenit" (Fekete Pákó)

Megjött a júniusi jó idő, a vízhőmérséklet újra emelkedik, az elmúlt napok esői följebb hozták egy kicsit a vízszintet, de nem zavarosodott be, a hét végére már Szolnoknál is húsz fok körüli lesz a Tisza, és ha minden jól megy, akkor már ma vagy holnap elindul a tiszavirágzás Szeged környékén (a Maroson és a Tiszán is láttak már néhány kirepült rovart az elmúlt napokban), és aztán, ahogy az időjárás alakul, halad szépen fölfelé, északnak.

Tulajdonképpen már nem is vagyok érintett. (Illetve: dehogyisnem.) Évek óta nem járok már kocsmába. Meg is látszik rajtam. Bőröm egészségtelenül lilás, szinte áttetsző, mozgásom bizonytalan, mondataim élettelen szóhalmazok, tájékozatlan, humortalan, besavanyodott, antiszociális ember vagyok.

Progresszív választ kell adni a válság kihívásaira, nincs mese, most kaptam egy e-mailt a tárgyban, persze sokkal jobb, hitelesebb és hivatalosabb lett volna, ha faxon, pláne postán kapom, a fene nagy progresszióban úgyis ezek az államilag elfogadott kommunikációs csatornák, talán azért, mert drágák, korszerűtlenek, lassúk, de legalább nem működnek.

Uj Péter válogassa meg jelzőit, mert megfogalmazásának eredményei a kihegyezett karók, az erdőkben kifeszített drótok, az olajjal felöntött kanyarok - írja olvasónk. Szerzőnk pedig válaszol.

"Másnap aztán felébredt, forgott vele a világ, feje szét akart repedni, ott ült ez a félig isteni előember egy kiégett, füstölgő fennsíkon, iszonyú másnaposan, a szél a szemébe fútta a hamut, okádnia kellett, és rohadtul nem értette, mi van." (Váncsa István: Ezeregy recept; a Szabadtűzön készült ételek című fejezet elé írt esszészerűség)

- Mi van itt, motorostalálkozó? - Nem. Tavasz. (Párbeszéd egy kis alföldi város családi házában, a húsvéti ebédnél.)