„Eredeti programja szerint Kövér László Kézdivásárhelyen fejezte volna be négynapos erdélyi útját. A látogatást azonban lemondta, miután a román korrupcióellenes ügyészség (DNA) őrizetbe vette a házigazda polgármestert. A Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben megválasztott Rácz Károlyt tetten érték amint kenőpénzt fogadott el egy üzletembertől.” (Népszabadság, 2011. március 16.)

Le a kalappal a rendőrség előtt. Most nem feltétlenül arra gondolunk, hogy Gyöngyöspatán két zúgó pofonnal három perc alatt hazazavarták a rendőrök a faluban grasszáló gárdistákat, mondván, semmiféle alkotmányos felhatalmazásuk nincs arra, hogy bárhol és bármilyen ügyben rendet teremtsenek; mindez nyilván éjfél után történt, azért nem volt benne a híradókban.

Abba kellene már hagyni a piszkálódást. Az elmúlt hét hónapban, például, friss adatok szerint mindössze félezer minisztériumi tisztviselőt rúgtak ki az állásából, helyükre azonban sokkal kisebb ütemben, heti egy fő sebességgel kerültek különféle káderfeleségek, gyermekek, rokonok, barátok és szeretők, nem igaz tehát a kommunistáknak az a meglátása, hogy a kirúgások tempójánál már csak a csókosok zsíros álláshoz és szerződéshez juttatása vesz nagyobb lendületet.

Péntek reggel a TV2 adásában Pokorni Zoltán, a kormányzó párt legfőbb oktatási szakértője, volt miniszter össze találta keverni a balneológiát a bálnatenyésztés tudományával, ám javára legyen mondva, hogy mondandója közben érezhette, hogy valami nem stimmel, mert úgy korrigált, hogy a bálnatenyésztés nem ugyanaz, mint a balneológia, amivel kétségkívül fején találta a szöget, amennyiben a balneológiának egyáltalán nincs köze a bálnákhoz, hiszen gyógyfürdőtant jelent.

Ha minden igaz, és a T. Ház elfogadja Kovács Péter kormánypárti képviselő és sashalmi polgármester javaslatát, akkor hamarosan minden egyes parlamenti ülés a Himnusz eléneklésével kezdődik majd. A képviselőnek szent meggyőződése, hogy a Himnusz közös előadása erőt és alázatot ad a munkához, közösségformáló ereje van és segít felszámolni az ország megosztottságát, Sashalmon legalábbis ez történt.

Pár nap leforgása alatt két hatalmas maflást is kapott Szentes Tamás egészségügyi főpolgármester-helyettes a főnökétől, s mindkettőt rezzenéstelen arccal állta.

„Nem magamról készítettem a naptárat, amit jó pénzért megvásárolhatnak az emberek”.

Elemeznek a politológusok. Kérdem: mit? Megkezdte működését a magyar elnök Európában, azóta minden mondata, gesztusa szét van elemezve, mit mondott, hogyan mondta, milyen hangsúllyal, miként gesztikulált közben, s hogy mi következik ebből.

Álbetegek ellenőrzik majd azokat az orvosokat, akik kitűzték ugyan köpenyükre a zöld keresztet, mégis elfogadják a betegektől a hálapénzt – ez a legújabb hír a honi egészségügyben.

Nem tudom, hogy Kalmár Szilárd, a Zöld Baloldal elnöke tudja-e, de azzal, hogy elsőként az országban följelentette a médiahatóságnál a Magyar Hírlap fajvédő szekciójának munkatársát egy újabb penetránsan bűzlő cikke miatt, egyszersmind elismerte a médiahatóság legitimitását is.

Anyuka lop. Két éve tudjuk ezt, de nem mondjuk meg neki. Két évvel ezelőtt ismerősünk újságolta bizalmasan, egészen a fülünkhöz hajolva, hogy látta Anyukát az élelmiszer-áruházban, akciós zoknit emelt el a gondoláról, azt az ötdarabos köteget, amelyben mindegyik zokni más és más színű, és csak a második mosás után lyukad szitává a sarkánál. Ismerjük jól ezt a zoknit, mi magunk kaptuk a fa alá karácsonyra, ám előbb még Anyuka a kabátja alá rejtette, a pénztárosnő észre is vette, de nem szólt neki.

Most, hogy csütörtökre virradóra megoldódott a hajléktalanprobléma a pesti aluljárókban, és ez a koszos, mocskos, zsíros hajú, köpködő, részegen mindent összeokádó, húgy és kannásbor-szagú, kötekedő társaság végre elhúzott a retkes búbánatba, immáron senki és semmi nem állhatja útját Budapest végső polgárosodásának.

Most, hogy kiderült, a magánnyugdíjpénztárak nemhogy elherdálnák a rájuk bízott pénzt, de egyenesen 240 milliárd forint nyereséget produkáltak, az egyik pénztár már jól oda is pörkölt Selmeczi Gabriellának, hogy miket talált mondani még pár nappal ezelőtt is, már-már bűncselekményt emlegetve a magánpénztárak működésében; adódik hát a kérdés, hogyan reagál ekkora hozamra a magyar nyugdíjak védelmezője.

Azt mondják a jobbikosok, hogy azért voltak az Alföldi Róbert elleni tüntetésen annyira kevesen a Nemzeti Színháznál, mert egyrészt esett a hó, másrészt sokan nem tudták, hol van a színház. Teljesen egyetértünk. Hóesésben már sok hatalomátvétel, de főleg autodafé maradt el, azt meg, hogy merre van a Nemzeti Színház, honnét is tudhatták volna.

Meglopták Palánkai Tibor akadémikust. A közgazdász professzornak az egyik előadását nyúlták le, amennyiben egy vezetéselméleti társaság egyszerűen a tanulmányába emelte az egyik, hét évvel ezelőtt a Mindentudás Egyetemén tartott előadásának a szövegét.

Szívkatéterezésről küldtek haza egy beteget a pécsi szívcentrumból, mert elfogyott a pénz, jelentették kedden a lapok, s megszólaltatták az infarktuson átesett férfit, aki elmondta, esély sincs arra, hogy belátható időn belül megműtik, az orvosa szerint „negyvenszázalékos szívvel” kell valahogy kihúznia.

Már az is jellemző, hogy egy Amerikában élő közgazdász, Lázár György pár soros, irodalmi hetilapban megjelent glosszájából kell megtudnia az országnak, hogy az Európai Unió nemrégiben, magyar pénzben számolva, csaknem húszmilliárd forintra büntette a Hódmezővásárhelyen komoly beruházást megvalósító Villeroy and Boch céget, mert Joaquín Almunia versenyjogi EU-biztos szavai szerint „a cég vezetői maffiaszerű kartellben manipulálták termékeik árát, és azzal sok százmillió eurós kárt okoztak a fogyasztóknak”.

„Tőkés Lászlóban éppen az a példamutató, hogy még ilyen, sokak számára piszlicsáré ügyekkel is foglalkozik. Az igazságtalanság minden szinten igazságtalanság.” Ezt a mondatot a Stop hírportál idézi egy román újságíró és Tőkés püspök irodavezetőjének, Demeter Lászlónak az internetes beszélgetéséből, s mi csak a szánkat tátjuk a fenti bölcsességtől.

Minthogy a hírek szerint a közeljövőben mindenféle elemek és csoportosulások tüntetéseket szerveznek a kormány ellen, kötelességünk emlékeztetni az olvasót, hogy amikor napra pontosan fél évvel ezelőtt megérkeztek az Országos Választási Irodához az utolsó külképviseleteken leadott szavazatok is, végérvényesen eldőlt, hogy az emberek új, igazságos Magyarországot akarnak, s felhatalmazzák a kormányt ennek megvalósítására.