Áradtak a szurkolók a Népstadionba ötven évvel ezelőtt, 1966. augusztus 14-én.

Amikor a britek a baloldal odaadó asszisztálásával, a Waczak Szálló legjobb pillanatait idéző bénázás közepette otthagyják Európát, akkor tényleg az általunk ismert civilizáció végét éljük, úgyhogy nem arról kell beszélni egy futball Eb után, hogy milyen aranyos a portugál kisfiú, aki vigasztalta a szomorkodó franciát, hogy Vörös Erik óta nem mentek ekkorát az izlandiak és hogyan lőtt felejthetetlen gólt Gera Zoltán. Hanem arról, hogy David Guetta zenélhet a megnyitóünnepségen, Rogán Antal egy ellenforradalommal homárlevesre cserélte a szurkolók sörét és Zaza műsorozhat egy olasz válogatottban a tizenegyeseknél. Ezúttal mélypontügyi összeállításunkkal járulunk hozzá a hanyatláselméletek bizonyításához, mert a Page Not Found azért még mindig erős bástya.

1986 óta fogalom, ám azóta sem sikerült megfejteni, mi történt a mindmáig utolsó magyar világbajnoki csapattal azon a június 2-án.

„Most is tűzbe mennék érte” – mondja Sallay András majd három évtized távlatából, és, miközben kanalazza a sütőtöklevest, kiböki azt is: „Tudja, nagy dolog volt akkoriban, hogy egy tinédzser fiú legálisan foghatta meg egy nála két évvel fiatalabb kislány kezét”.

A vasárnap kilencvenéves legenda híres közvetítéseiből idézünk egy-egy mindent elmondó beszólást.

A rádió vár a pagodában. Elvégre azt is lehet mondani, hogy ő maga a rádió. Patinás intézmény: Szepesi György kilencvenéves.

Egy középvállalati felvásárlására szakosodott nemzetközi magántőke társaság, a Riverside, az Arena csoport teljes felvásárlását jelentette be.

Ő a miénk! - gondolták az egykori edzőjükre ma már büszke bolognai klubban, amikor a Dall'Ara stadionban a helyi polgármester emléktáblát avatott Weisz Árpád tiszteletére olasz körben, magyar meghívottak nélkül.

Puskás Ferenc, az Aranycsapat legendás játékosa 533 élvonalbeli bajnoki mérkőzésen szerzett 511 találattal a harmadik legeredményesebb játékos a világon - legalábbis a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet szerint.

A specializálódás - meg a valóságshow-s, főzőműsoros szellemi szétesés - korában kiváltképp figyelemre méltó vállalkozás felidézni a mindent tudni akaró embert, így eleve jóleső érzéssel lép be a látogató A reneszánsz testkultúrája tárlatra a Sportmúzeumba. (Tömegekkel persze nem kell megküzdenie a bejáratnál.) Ám még ehhez képest is kellemes meglepetés éri, mert a nyilván szerény költségvetés dacára is ízléses kiállítás tanulságosabb, mint azt gondolta volna. Ha az öltözékektől vagy a hajviselettől eltekintünk, mintha nem kellene évszázadokat visszamenni az időben...

Nyolcvanegy éves korában, súlyos betegségben elhunyt Sákovics József, az első magyar párbajtőr-világbajnok, aki - az egyéni verseny győzteseként - 1953-ban, a brüsszeli vb-n állhatott fel a dobogó felső fokára, majd 1959-ben, Budapesten a csapat tagjaként is vb-aranyérmet szerzett.

A szállodában szilveszteri csúcs volt, a zenekar ezerrel nyomta Barry White-tól a You're My First, My Last, My Everythinget meg Billy Ray Cyrustól az Achy Breaky Heartot, felvonultak mazsorettek, akrobatikus rock and roll-táncosok, ropták kevésbé akrobatikus, ám annál vidámabb műkedvelők; utóbbiak már csak azért is nehézkesebben mozogtak, mert előtte belaktak mindenféle elő- és főétellel, valamint finom desszerttel, amely csak úgy roskadozott a megannyi, amilyen gazdagon, olyan (konyha)művészi eleganciával megrakott tálon. A direktor számára mégsem az étteremben volt a svédasztal.

Minden egyes karácsonyára aligha emlékszik az ember, ám múlhat akárhogyan az idő, az nem fordulhat elő, hogy Ihász Kálmán elfelejt egy régi téli ünnepet.

Jellemző a magyar futball nagyszerű múltjára, hogy “ismeretlen” csapat volt az az ETO, amely 1963-ban bajnoki címet nyert, majd az 1964/65-ös évadban a BEK elődöntőjébe jutott.

Nyolcvanszeletes tortát kellene most felvitetni a Szabadság-hegyre Sándor Károlynak, ahogyan "Csikar" a nevezetes 6-3 előtt tizenegy adag cukrozott tojássárgáját rendelt Szepesi Györgynek a londoni Cumberland Szállóban. A csodálatos labdarúgó és még csodálatosabb ember ma nyolcvan esztendős.

Nyolcvanhat éves korában, kedd hajnalban meghalt Illovszky Rudolf hajdani szövetségi kapitány, a valaha volt legkiválóbb hazai edzők egyike, az angyalföldi és a magyar futball legendás egyénisége. Az elhunytat a Vasas, a XIII. kerületi Önkormányzat és az MLSZ saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.

Három évet késett, hiszen az első magyar filmhíradó 1924-ben, ő pedig 1927-ben született. Ezzel együtt sem túlzás azt állítani róla, hogy maga a híradó.