Strasbourg megállapította, hogy a cseh iskolákban nem éri hátrányos megkülönböztetés a romákat. A kontinens diszkriminációellenes joggyakorlata még ott sem tart, ahol Amerika ötven évvel ezelőtt.

Tisztelt Elnök Úr! Miközben nemzetközi egyezmények, valamint a magyar alkotmány kifejezetten tiltja a faji megkülönböztetést, amit jóérzéssel - mondhatnánk: polgári erkölccsel - a köztársaság egyetlen felelős tagja sem vállalhat fel, Ön 2006. január 29-i évértékelő beszédében kijelentette: "Nem hisszük, hogy egyetlen kaptafára fel lehetne húzni a roma és a magyar közösségek együttélésének kérdését. Valahol tudnak közösen is egy osztályba járni, van, ahol ezt nem szeretnék, ezért valahol ilyen, valahol pedig amolyan megoldást kell választani."

Nyílt levelet küldött Orbán Viktornak a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet.

Elfogultságot jelentett be tegnap a Szolnok Megyei Bíróságon az Egyenlő Bánásmód Hatóság és a megyei közigazgatási hivatal jogi képviselője a jászladányi önkormányzati iskola bérbeadásának jogszerűségét vizsgáló bíró ellen.

Magyarország egyedülálló a fejlett világban az iskolai szegregáció terén. A 2002-es és a 2003-as PISA-teszt is igazolja, hogy nálunk az iskola még inkább felnagyítja az anyagi, szociális, kulturális különbségeket, a túl korai szelekció valóságos gettóiskolákat, gettóosztályokat hoz létre.

December 16-án az egyházi iskolákért szervezett tüntetésen dr. Pápai Lajos, győri megyés püspök, a katolikus iskolabizottság elnöke beszédében azt állította, hogy Magyarországon az egyházaknak olyan harcot kell folytatniuk, mint annak idején az amerikai jogvédőknek a rasszista megkülönböztetés ellen. Így fogalmazott: "Martin Luther King azért tüntetett, hogy a buszokra, vonatokra ne csak a fehérek, hanem a feketék is felszállhassanak. Mi pedig azért demonstrálunk ma, hogy a magyar közoktatás buszaira, vonataira a mi iskolánk gyermekei is felszállhassanak. Követeljük, hogy a költségvetési törvény tervezetének módosításával szüntessék meg a diszkriminációt, a jogegyenlőtlenséget, és állítsák helyre az egyenlő finanszírozást".

Olykor a gyerekek verik egymást, olykor a tanárok a gyerekeket, olykor a nevelők arra biztatják a diákokat, hogy védjék meg magukat. Közállapotok egy átlagosnak tekinthető magyar község általános iskolájából. Az iskolai mindennapokról csak egy véletlen lebbenti fel a fátylat: az igazgató és az egyik pedagógus munkaügyi vitája. A magyar közoktatásban - számok bizonyítják - egyre rosszabbak az eredmények. Az általános iskolában felhalmozódó, illetve a szociálisan örökölt esélyhátrányok behozhatatlanná válnak, mire a középiskolába kerülnek az egyes korosztályok. A gyerekek esélyei az alapiskolában eldőlnek - írja Gazsó Ferenc és Laki László Fiatalok az újkapitalizmusban című, 2004-ben megjelent könyvében. Hogyan és miért? - a Bács-Kiskun megyei Szankon készült riportunk adalék ennek bemutatásához.

A közoktatási törvény legújabb módosítása szerint 2007 tavaszától már nem felvételiztethetnek általános iskolákban (abban a burkolt formában sem, ahogy sok helyen eddig tették: beszélgetéssel, vetélkedővel, játékosan), és nem válogathatnak a jelentkezők között. Az iskoláknak továbbra is a körzetükben lakó gyerekeket kell fölvenniük, a körzeten kívülről jelentkezők közül pedig elsősorban a hátrányos helyzetűeket. Ha pedig marad hely, azt sorsolással kell betölteni.

Miközben számos nyugat-európai országban az iskolakezdés időpontját egyre korábbra hozzák (Hollandia: 4 év, Egyesült Királyság: 5 év, Franciaország: 6 év) azzal a szándékkal, hogy megkönnyítsék a hátrányos helyzetű, bevándorló, nyelvi készségeikben elmaradt gyerekek iskolai integrációját és egyúttal meghosszabbítsák az iskolában töltött évek számát, Magyarországon egyre többen vannak, akik már elmúlnak hétévesek, mikor elkezdik az iskolát.

Csak akkor vezethet eredményre a hátrányos helyzetű diákokat előnyben részesítő új beiskolázási rendszer, ha ahhoz újfajta pedagógiai szemlélet is társul - véli Halász Gábor oktatáskutató.

Miniszteri ténykedése egyik legfontosabb eredményének nevezte Magyar Bálint azt a törvénymódosítást, amit tegnap fogadott el a parlament. A lapunk által megkérdezett iskolaigazgatók nem osztják véleményét.

Mohácsi Erzsébet (Hatévesen holtvágányon, október 29.) két fő kérdést tárgyal: 1. a cigány gyerekek elkülönített rendszerű és szemléletű oktatásából eredő, valóban nagyon súlyos etikai, jogi és szociológiai problémákat; 2. az ezekre adandó válasz lehetőségeit.

A volt szocialista országokban egyre több helyen változik az oktatást alapvetően befolyásoló szabályozás, és demokratikus vívmányként megjelenik a szabad iskolaválasztás lehetősége.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a napokban első fokon elutasította az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány keresetét, amelyben egyebek mellett azt kifogásolták, hogy Miskolc önkormányzata tavaly több iskola összevonása kapcsán hátrányosan megkülönböztette a hátrányos helyzetű és a roma diákokat.

A roma oktatási informatikai projekt elnevezésű kutatás hétfőn fejeződött be egy kutatászáró rendezvényen Miskolcon. Két év alatt tíz általános iskolában vizsgálta a 7. és 8. évfolyamokban, hogy az informatikai eszközök használata az oktatásban mennyire segíti a szociális hátránynyal küzdő, kevésbé motivált tanulók felzárkózását.

Augusztus végén megkezdődött az első közoktatási szegregációs per a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságon. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány beperelte Miskolc önkormányzatát, mert megítélése szerint annak oktatáspolitikája sérti az egyenlő bánásmód követelményét. Ám az alapítvány túlontúl derűlátó; legalább annyira, mint a kormány, azt hiszi, hogy a megállíthatatlannak tűnő etnikai szegregáció a közoktatásban alapvetően esélyegyenlőségi, diszkriminációs probléma, mely jogi eszközökkel (és normatív finanszírozással) kezelhető.

Ifjúkoromban, mely időszak a késői kádárizmusra esett, nem volt szabad az iskolaválasztás. A szigorú körzetrendszernek volt betudható, hogy anyáméknak külön engedélyt kellett kérniük, amikor a két kerülettel odébb lévő, de nekik szimpatikus gimnáziumba akartak beíratni. Kicsit nyomasztott is e "kivételezés", de csak addig, míg az első tanítási napon ki nem derült: osztálytársaim töredéke volt körzetbeli. A többiek, akárcsak én, a rendszer résein át kerültek be a vágyott iskolába.

Ha a szülők egy rossz iskolából jobba viszik gyermeküket, azzal az iskolai szegregáció is növekszik.

Az integrációról zajló vitának - sajnos - igen kevés köze van a szakmához. Én az alábbiakban szakmai szempontok szerint szeretnék véleményt nyilvánítani.

A roma diákok egy része eddig úgy kapott ösztöndíjat, hogy beiratkozott ugyan az iskolába, de a félévet nem végezte el. Az esélyegyenlőségi tárca szeretné elérni, hogy az ösztöndíj ne szociális segély legyen, hanem a tanulást segítő támogatás.