A szeptember vége-október eleje a kreatív kortárs kultúráé. Szokatlan helyszínekre csábít a Placcc, és októberben jön a Café Budapest névre keresztelt őszi fesztivál. A kettő között ugyancsak a hagyományostól eltérő programfolyamot ígér a nyolcadik, szeptember 30-án kezdődő Design Hét.

Bujnovszky Tamás a legjobbkor volt a legjobb helyen: ha ott és akkor nem exponál, az utókor sohasem tudhatná meg, milyen volt a Magyar Hajó- és Darugyár Meder utcai csarnoka, amikor még úgy ahogy, de állt: nem sokkal azután, hogy megörökítette, az épület tetőszerkezete beszakadt.Mint olvasóink is nyugtázhatják, a hajógyár ugyan már a képen sem kifejezetten üdítő látvány, most azonban kifejezetten romhalmaz. Nem mellesleg: az 1860 táján felhúzott csarnok szigorúan védett műemlék (volt), az eset tehát kitűnően illusztrálja azt is, hogy járhat egy szigorúan védett műemlék, ha nem vigyáz magára. Mert a jelek szerint más nem vigyáz rá helyette.

– A munka lényege az alkotás. Kipróbálni, hogy az ötlet működik-e. A csillapíthatatlan kíváncsiság miatt muszáj megcsinálni, amit kitaláltunk – avat be alkotás-lélektani rejtelmeikbe Benedek Zsanett és Lakos Dániel, a Tervhivatal ifjú építész-, belsőépítész-, bútortervező párosa.

A minimum, amit mondhatok, hogy kényes környéken járunk. A Blaha Pest központi tere és/vagy közlekedési csomópontja – döntsön mindenki kedve szerint. Ki a lepusztultságot veszi itt észre, ki a jelen mögött rétegekben húzódó történelmet. Kinek csak hajléktalanprobléma vagy a felrobbantott Nemzeti Színház helye (a körút túloldalán, egy utcával beljebb, de a panorámába magasodva még mindig áll a teátrum víztornya), kinek az elkínaisodott, de még mindig szocialista alumíniumpáncélját viselő Corvin áruház, kinek a Corvintető.

Iris Apfelnek sosem nő be a feje lágya. Mindig bohókás öltözet, olykor csuklótól könyékig érő karperectömeg, no meg az elmaradhatatlan, csészealátét méretű szemüveglencsék a „bagolykeretben”.

Szombat este egy hagymára bukkanunk Budapest belvárosában. Pontosabban: egyetlen fokhagymagerezd álldogál az Anker közben, szerkezete fából, a szokásosan fehér borítás láthatólag hulladék nejlonzacskókból készült. A járókelők meg-megállnak az Anker mulató előtt felállított kvázi-növény előtt, körbejárják, van, aki továbbmegy, van, aki kérdezősködik. Utóbbi halmaz számára csakhamar kiderül: az.

Elképesztő és megdöbbentő esetről írunk most. Megnyílt a Design Terminál – hétévnyi huzavona után. A hazai formatervezés ügyéért harcoló művészek legvadabb álmaikban sem gondolták, hogy a szocialista kormánynak két ciklus alatt sem sikerül megnyitnia a Medgyessy Péter által beharangozott házat.

Az óvónők nem szerették, ha az udvaron összekeverednek a gyerekek. Ezért hat részre osztották fel a rendelkezésre álló teret. Az egyik csapatnak jutott a hinta, a másiknak a csúszda, a legutolsónak meg egy bokor. A szülők rémült szervezkedésbe kezdtek, miképpen varázsolhatnák vonzó játszóhellyé a bokor környékét. Sok időt és pénzt áldoztak rá. Vállalkozásuk eleve kudarcra ítéltetett. Hogyan lehetne élvezni egy bokrot, ha a szomszédban csúszda vagy homokozó van és az ember nem több hatévesnél?

Fiatal kora ellenére már számos termék fűződik a nevéhez: került ki a keze alól porszívó, hordozható zenelejátszó, mikrosütő, japán stílusú fürdőszoba és autó tervezete is. Mostanában a jövő mosógépének megalkotásán dolgozik. Ugyan munkájára egyszerűen csak életformaként tekint, de foglalkozása a többség szemében kuriózum: Szabó Levente dizájner.

Gumicsizmában inthetnek búcsút 1,9 millió eurónak az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum munkatársai. A támogatást két éve nyerték székhelyük, a Tündérpalota felújítására a Norvég Alaptól, amely a pályázati feltételek nem teljesítése miatt sosem tudta átutalni azt. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium az előző tárcát teszi felelőssé a pénz elkótyavetyéléséért, miközben a beázó épületben a muzeológusok már a tavaszi esőktől rettegnek.

Védetté nyilvánították a dunaújvárosi szoborpark 60 alkotását. Nem tudni, hogy ez a lépés vajon elrettenti-e a graffitiseket.

A Művész mozi nevű kereskedelmi, szolgáltató és kulturális helyiségcsoport egy nekem nyakig, szerencsésebb alkatúaknak mellig érő műgombával lepi meg az óvatlan betérőt először: Moha és Páfrány hevét, s nevét idézi ide, noha világos, hogy aligha származhat máshonnan, mint egy különösen gazdag bajor háztáji jól sikerült lomtalanításából.

Sok az új arc a hipermarketek karácsonyi dekor-kínálatában: láttunk Raszputyin-ábrázatú Mikulást, patkányfejű rénszarvast, sőt, rettegő hóembert is. A műfenyő-iparban ugyancsak észlelhető némi paradigmaváltás, a rózsaszínűeket kivonták képletből és betették helyettük a sima fordítottat. Ünnepi formakultúra a legnagyobb terekben.

Ön mit csinálna egy régi, hasas leveses tállal, néhány színében mintás lapostányérral és mondjuk egy piros kávékiöntővel? Nyilván bepakolná a konyhaszekrényébe. Fatér Mária viszont egymásra tornyozná, fúrná, csavarozná, ragasztaná, és valódi lámpát építene belőle.

Rajk László továbbtervezi Aquincumot. Az ő tervei szerint valósul meg ugyanis az ókori romváros új, Szentendrei út felőli fogadóépületének bővítése. Benne modern, virtuális élményteret alakítanak ki, s felépítik az ókori városfal rekonstrukcióját is.

Budapest sokszor és sok helyén látszik ugyanilyennek: elfeledettnek és elhanyagoltnak, ugyanakkor tele rejtett szépséggel és lehetőséggel.

Második felvonásához érkezett az Amiért megőrülnek a nők című székesfehérvári kiállítássorozat: a retikülök után ezúttal a női cipődivat változásait mutatja be a tárlat.

A veszprémi vár egy eddig ismeretlen nézetből: innen nem látszik a falon álló István meg Gizella, a völgyhíd a túloldalon, a székesegyház kettős tornyáról mégis felismerhető minden.

A megvilágítás segítségével egy haldokló épület is feltámasztható - véli Alain Guilhot, a világhírű francia fényépítész, akivel a Kőbányai Sörgyár alatti, majd' 30 kilométeres alagútrendszer bejárása közben találkoztunk. Guilhot partitúrát írna a dunai hidak megvilágítására.

Fűszerpaprika, műmatyó, műkulacs és giccsparádé-kollekció fogadja a szuvenírre éhes külföldieket. A Boulevard & Brezsnyev Alapítvány pályázatot hirdetett a nyáron kortárs művészeknek, mondván, értékkel mentsük meg a hazai renomét. Akciójuk címe: No puszta, no gulasch!