És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a sok-sok rejtőzködő szavazó végül felborítja majd a közvélemény-kutatók sugallta papírformát, és a 2014-es választásokon győzelmet arat a nehezen összekapaszkodó demokratikus ellenzék.

Röhög a hazai szélsőjobb a magyar terrorelhárítókon, sőt az egyik honlapjukon a hallgatók 95 százaléka dilettánsok gyülekezetének tartja a Terrorelhárítási Központot.

A politika tematizálásáért folyó harcban egyre nyomasztóbb súllyal nehezedik az ellenzékben még bőszen oligarcházó kormányzatra az „oligarchakérdés”.

A kilósruha-boltot pontban kilenckor nyitják. Két perccel előtte megjelenik a bejáratnál az üzletvezető, barna köpenyes férfi, és megnyomja az elektromos roló gombját.

Magyarországra érkezett a tuvai sámán, mi több, a március 15-i hosszú hétvégén többrendbeli tisztító szertartást is be fog mutatni Budapesten.

Csak egyetérteni lehet a miniszterelnök egri gondolatával, miszerint leghelyesebb volna, ha egyetlen jogász képzését se támogatná az állam. Ha rajtunk múlik, mi már a rendszerváltás első pillanatától az egész jogászképzést betiltottuk volna; láttuk, mire mentünk vele.

Három dombormű koronázza meg a pesti Akácfa utca 59. egyébként is igen festői homlokzatát: egy szárnyas nőalak és két művészféle álldogál a negyedik emelet magasságában. Virágfüzéres gipszstukkók, merész erkélyek teszik mozgalmassá a látványt, s vonzzák a tekintetet fel, egyre feljebb. Odafönt három hatalmas ablak uralja a házat: szinte a bőrén érzi az ember, ahogy napfényben fürdik mögöttük a tér.

Hetek óta folyik a cirkusz Budapest zászlaja körül: a főpolgármesternek olyannyira nem tetszik a főváros piros-sárga-kék zászlaja, hogy kilátásba helyezte a lecserélését. Mosatás címén már ki is vitette a Városháza díszterméből az EU-zászlóval együtt, így most három magyar zászló meredez mögötte, ezek nyilván nem koszolódnak.

Szimpatikus fiatalember szólított meg a teraszon minap. Biciklijét letéve oda is telepedett mellém. - A Pannónia utcán túl is van élet - emelte föl a bemutatkozás után ujját. - Az is Újlipótváros, nem csak a Pozsonyi út. Ajjaj, gondoltam, megint egy reklamáció, s nyilván ez is jogos.

A hangulatom jó vagy rossz, javul vagy romlik. A közhangulat azonban egy kicsit más. Mert már valamik összeadódnak, valami gerjed, csinálódik - s ezt az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb hozzáértéssel és buzgalommal mérik, magyarázzák, teoretizálják. Félő is megszólalni róla, mert nemcsak tudósai, hanem üzletileg és politikailag beágyazott szakértői vannak - s egy szakmával jobb csínján bánni. Meg aztán a közhangulat nem is hangulati tünemény már többé, hanem közvélemény. Ezzel pedig nem lehet viccelni. Ez ma már mindennapi betevője nemcsak az üzleti, hanem az egész politikai világnak.

Ez már a vég: Pécs önkormányzata hűtlen kezelés miatt följelentette a város temetkezési vállalatának a vezetőjét, mert még a tavasszal 630 koporsót vásárolt 12 millió forintért szociális temetésekre, mégpedig teljesen indokolatlanul, hiszen évente csak 60-100 szociális temetést tartanak a városban, ez a készlet tehát legalább hét évre elegendő.

Innen föntről Európa egységesnek látszik - üzente a 375 millió választónak a belga Frank De Winne a nemzetközi űrállomás fedélzetéről. Innen lentről azonban másképp néz ki Európa. Aki nem engedheti meg magának, hogy gépen szálljon magasan fölébe, annak inkább beláthatatlanul hatalmas és áttekinthetetlenül bonyolult e táj. Az unió nyújtotta előnyöket, a pénzforrásokat és a mind szabadabb, kötetlen mozgást persze természetesnek veszik a polgárok, ám bírálják az EU-t bürokráciájáért, a bővítés után még lassúbb döntéshozataláért. A vasárnapi parlamenti szavazások ismét bizonyították, hogy mind kevesebb ember érdeklődését kelti fel az unió, mert nem tudják, nem értik, mi dől ott el.

Három párt mondhatja, hogy győzött. A Fidesz nagyon. A Jobbik magabiztosan jelentheti, hogy létezik, sőt: harmadik erővé vált. Az MDF, ahogy 2006-ban – éppen átugrotta a lécet. Az MSZP hozta a közvélemény-kutatók eddigi adatait, az SZDSZ elvérzett. Nem vigasz a csekély részvétel.

A Pannónia utca 26.-ban Erdélyországból való masszív bútorokat kapni, innen való az asztal, mely mellett most épp ülök. A neobarokk házat 1928-ban Bauer Emil tervezte Glück Ella számára, aki amerikai divatkülönlegességekkel kereskedett, amíg ez módjában állott.

A frankfurti repülőtér egy felújításra váró szárnyában vártam a gépemre. Többnyire az ember csak átrohan az egyik terminálról a másikra, de most volt időm bőven. Üldögéltem az elhagyott szárnyban, benéztem a lepusztult külsejű duty free shopba, aztán leültem egy kávézó mellett. Szombati nap volt. Az üres szárnyban minden kapunál hatalmas plazmaképernyőkről ordítottak a legújabb hírek. Német belpolitikai csatározás Gesine Schwan szociáldemokrata elnökjelölt kijelentése nyomán: Schwan szerint "társadalmi zavargások" várhatóak, az emberek egyre dühösebbek és nyomasztja őket a szélesedő szakadék a vagyonosok és a szegényebbek között.

Izgatott tónusban jelentette a Duna Televízió tudósítója, hogy "a szlovákok is büszkék Overdose-ra. A Hospodárske Noviny például az összes cikkében szlovák csodaparipaként emlegeti a lovat", azon egyszerű oknál fogva, hogy Overdose tulajdonosa, Mikóczy László szlovák állampolgár.

Első beiktatási beszédében, 1933 márciusában, vagyis a gazdasági világválság csúcsán F. D. Roosevelt alaposan elverte a port korának bankárain és brókerein: "A bőség küszöbén állunk, de hiába látjuk a saját szemünkkel a kívánatos javakat, nem részesedhetünk belőlük. Elsősorban azért jutottunk ide, mert az emberi javak tőzsdéjének urai kudarcot vallottak, saját makacsságuk és hozzá nem értésük folytán, majd elismerték hibájukat és lemondtak trónjukról.

egalább azt adja vissza a kormány adócsökkentésben, amit a fehérítésen nyer! - panaszkodott kétségbeesetten néhány hónappal ezelőtt nekem egy liberális barátom.

A köztéri szobrok sorsa ritkán vidám. A felállításukkor vagy lángoló vita övezi őket, vagy teljes érdektelenség.