A sarki háztömb, melynek kapui a Radnóti utcára nyílanak, állami tisztviselők számára épült 1926-ban. (Itt jegyezném meg, hogy a háború előtti Újlipótváros építőinek, háztulajdonosainak, boltosainak, iparosainak, lakosainak nevét böngészve hökkentő a homogenitás; sehol egy Kovács, egy Pongrátz, egy Stiglitz, egy Esterházy. Talán ez a Magyar Királyi Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium által épített háztömb lehetett kivétel.)

A ház ma fővárosi védettség alatt áll, ezért a benne évtizedek óta működő gumis nem nagyobbíthatta meg műhelyének ajtaját, hogy az autók beállhassanak, és mivel egy újabb rendelet szerint az utcán nem lehet ipart űzni, be kellett zárjon szegény.

Helyén egyébként Steiner bácsi a suszter székelt, vagyis sámlizott. Most pedig valami bemutatóterem épül itt.

E sarokházban van Miklós barátunknak, a legnagyobb magyar kortárs filmgyári berendezőnek csudás csecsebecsékkel telirakott zuga, fülledt nyári estéken néha beülünk oda, az egykori házmesterlakásba hűsölni, lenyugodni kicsit.

Átellenben Ági kis sörözője van az egykori zöldségesbolt helyén. Aki ide ül ki viszont, az nemigen mélázhat el, ugrásra készen kell annak szorongatnia poharát.

Nincsen olyan hét, hogy itt, a Pannónia és a Radnóti utca sarkán baleset ne esne. Jön az autós a Radnóti utcán, vidáman, felszabadultan, már előre örül, hogy nincsen lámpa itt, megy, mint a szélvész, hisz fekvőrendőr sem állja útját, de még egy zebra sincs fölfestve elé, odaér a Pannóniához, jó esetben kipillant jobbra, és már száguld is tova, és már belé is trafált a Pannóniáról érkező, kinek itt hiába van előnye, sokra nem ment vele.

Az ütköző autók egyike szinte mindig felsodródik a járdára, gyakorta egészen a falig kenődik. Hogy melyik ház falának, az attól függ, hogy melyik autó a másik autó melyik részét találja telibe; rendkívül változatos módon tudnak csavarogni, forogni, pörögni és végül a falhoz vágódni a kocsik itt.

Néha a harmadik sarki épület lesz az áldozat.

Furcsa ház ez, kilóg a sorból. Vera barátnőm, kútfőm úgy mesélte, hogy az Angol-Magyar Banknak volt fiókja itt, ezt azonban nem igazolják a dokumentek. Ferkai András alapos házlajstromából az derül ki, hogy a húszas évek végén készült épületben Heisler Ignác szállítmányozási részvénytársasága székelt. Ezt erősítik meg a homlokzaton lévő, autót, vonatot, hajót mintázó figuradíszek is. A tulajdonos nem lakott messze, a Sziget utca 23.-ban, tehát a szemközt lévő hatalmas, a többinél régebbi, eklektikus, szép bérházban. Hiába, akkoriban még nem utazgattak annyit az emberek.

Mind a négy épület egyébként teli van magyaros-szecessziós motívumokkal - a szállítmányozási házra Kozma Lajos tette azokat föl utólag. Számos ilyes ház található a húszas, harmincas években épültek között. Ezek a virágminták, liliomok, szegfűk, tulipánok, rózsák az újlipót házakon a pesti zsidóság afféle utolsó, "dafke" hűségüzenetei... (Jövő héten a helyi gettóról, a "nemzetközi gettóról" szándékozom szót ejteni.)

Szemközt a fehér, egyemeletes, mostanság ruhaboltként funkcionáló épületben, a Pannónia utca 32. szám alatt Blumenthal Lipót és társának cérna- és harisnyagyára működött.

Mellette, a Gergely Győző utca sarkán egy garzonház, amelyből Újlipótvárosban számos épült; ebben emeletenként tizenhét darab egyszobás, fürdőszobás lakás van.

Szemközt a garázs, melyben az Államvédelmi Hatóság, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt fejeseinek autói álltak, most pedig rendőrségi garázsként szolgál.

A Pannónia utca 36-os számú hatalmas bérház a Balzac - egykor Korall - utca sarkán elsősorban arról nevezetes, hogy itt élt és dolgozott Mácsai István festőművész. No meg itt van az a megbízható kimérés, ahol a bort veszem a fröccshöz.

Odébb egy furcsa alacsony épület, az alapítványi zeneiskola. Az volt már a háború előtt is. Kadosa Pál zeneszerző nevelőszüleié volt, az ő nevüket vette föl a kis Weisz Pali.

A Pannónia 44. alatt üzemelt Tevan Margit műterme. Az ötvös-iparművész a Csanády utca 18. szám alatt lévő lakásából sétált át ide naponta.

A 46-os számú ház udvarában egykori nyomdának bújik meg jókora épülete - ez a háztömb keretezi egyébként Újlipótváros egyik legnagyobb és legvadregényesebb udvarát. Újlipótvárosban a betévedő idegen azt hihetné, hogy ebben a negyedben nincsenek fák; pedig nagyon is vannak, csak nem az utcán, hanem a háztömbök ölében; itt platánok, hársfák, százados gesztenyék között akad bőségesen termő cseresznye- és almafa is, a lombok között pedig rigók, meggyvágók fütyölnek, mókusok ugrálnak, fakopácsok szorgoskodnak, állítólag már láttak itt őzet is. De Újlipótváros címerállata kétségkívül a galamb, mely ellen a helyi lakosság ádáz és engesztelhetetlen harcot folytat szüntelen. Nemrégiben egy házmesterre lettem figyelmes, aki hevesen lövöldözött légpuskájával az udvaron, kérdeztem, mire vadászik, mondta, hogy hol a galambokra, hol a galambetetőkre.

A Csanády utca közelében, az egyik házban megőrződött és szépen helyreállíttatott az egykori háztulajdonos különleges, egész emeletet elfoglaló lakása és annak eredeti art deco berendezése: megvan a faburkolatú, ovális alakú nappali, beépített bárszekrénnyel, márványkandallóval, megmaradt a fürdőszoba fekete-fehér márványa és eredeti mosdója, tükre.

Aztán a Victor Hugo után már betérünk a hatvanas, majd a kilencvenes évekbe, ott már nincsen sok keresnivalónk. A Kleopátra-házban lévő uszoda, azt beszélik, az jó, na jó.

Még annyit megjegyezhetünk, hogy a Pannónia utca 83. szám alatt található a kerület legrégebbi, 1911-ben alapított könyvtára. Megjegyeztük.