A vak férfi mellett vagy tucatnyian álltak a Thököly úton, de ügyet sem vetettek rá. Senki sem segített neki átkelni a zebrán. Brandt Viktor nézte egy darabig a jelenetet, majd bezárta a 72-es troli vezetőfülkéjének ajtaját, és átkísérte a férfit a túloldalra. Amikor visszaszállt a trolira, tapsvihar fogadta.

Ifjúsági magyar bajnok volt, az év ifjúsági kenusa 1977-ben, bekerült a junior válogatottba, olimpiai kerettag is volt. Mégsem lett belőle világraszóló eredményeket halmozó felnőtt versenyző, mert a tanulás fontosabb volt egy olimpiai éremnél. – Egyébként sem valószínű, hogy olimpiai bajnok lehettem volna. A lényeg: 1985-ben letettem a lapátot – idéz emlékeiből Härtlein Károly, vagy ahogy a tanítványai ismerik, „Magic” Karcsi.

1943 augusztusa, New York. A hőség szinte elviselhetetlen, az Empire State Building olvadozó acélóriásként magasodik a város fölé. Üvegablakain darabokra törik a napfény, izzadságcseppekként gurul végig Bronx, Queens, Brooklyn utcáin. A Staten Islanden hot dog árusok unatkoznak, Little Italyben a genovaiak összevesznek a szicíliaiakkal.

686 pótunokája van Mórucz Lajosnénak. A Gólyahír Egyesület elnöke éjjel-nappal bárhová útnak indul, ha egy gyermek életét kell megmenteni.

– Hazamegyek, és elkezdek romákkal biokertészkedni – fakadt ki tanácstalanságában egy hollandiai egyetem végzős hallgatójaként Feldmár Nóra. Nem tudta ugyanis, miből írja a diplomamunkáját.

Túl balos. Túl tapasztalatlan. Nem elég ismert. Sőt, közel két méterével Bill de Blasio egyszerűen túl magas ahhoz, hogy megválasszák New York polgármesterének – szóltak hónapokon át, nyár végéig az ellenérvek. A több mint nyolcmillió lakosú város ombudsmanjaként dolgozó demokrata párti politikust mégis óriási többséggel, a szavazatok több mint 73 százalékával választották polgármesterré.

Rákos gyermekeknek segít megbirkózni a betegséggel Rizviné Lehoczky Katalin. Tudja, hogy a halálfélelemre a túlélők között is oda kell figyelnie.

Húszéves lehetett, amikor moszkvai egyetemi professzora azt mondta Ljudmila Sarginának, hogy egy szalonban tudná őt elképzelni. Regényhősnőként, hosszú selyemruhában. Amikor az 1970-es években Varsóban Németi Józsefnéként, a magyar nagykövet feleségeként járt a fogadásokra, mindig a sztálini diktatúra alatt bebörtönzött egykori tanárára gondolt. – A semmiért adtak öt évet – mondja a magyar baráti körében csak Ludának szólított Ljuda. Ő csak tudja, arisztokrata apja és proletár mostohaapja is évtizedekig ült börtönben. Magyar férje, aki meggyőződéses kommunista volt, később mondta is neki, „könnyű neked Luda, neked nem voltak illúzióid”.

Ma már biztos benne, hogy nem büntette őt a sors – inkább ajándékot kapott az élettől. Kisari Károly, a Down Egyesület elnöke tapasztalatból mondja: a Down-szindrómás emberekre szükség van.

„Nagyon rossz a nyelvérzékem, seggelnem kell, hogy előrehaladjak a nyelveimben”: ekkorra már előkészítettem a kárörömöt, hogy mikor jutunk el a beszélgetésben oda, Mestyán Ádámnál sem minden teljesen gömbölyű. Mert azért a legtöbb dolog persze stimmel: elismert, több egzotikus nyelvben is jártas arabista és Kelet-kutató, kétszeres doktor, ismert tánckritikus, poéta, valamint kamasz- és fiatalkorunk egyik legkarakteresebb zenekara, a Vágtázó Halottkémek basszusgitárosa. Még egy kárörömpontot begyűjtök: „egészen amatőr maratonfutó vagyok”. Kész szerencse...

Rátalált saját magára Mondok Árpád, aki elismert reklámszakemberből hirtelen terapeuta lett. Azaz nem is olyan hirtelen. Révbe ért, vagy kijutott a révből?

Mindketten állították már ki festményeiket a Közel-Keleten, mindketten vonzódnak az emberi hús és a csupasz bőr látványához. Mindketten képzőművészek. A Verebics nővérek, Kati (balra) és Ági (jobbra) mégis végtelenül különböznek egymástól.

Volt olyan kliens, aki szó szerint szívgyógyszert kért Jobaházi Andrástól. Pedig tudta, órásmesterrel áll szemben. De másvalakinek is nagy szüksége lett volna az orvosságra, amikor megtudta, 800 ezer forintos Breitling órája helyett csak húszezret érő másolatot hord a kezén. Olyan úr is akadt, akinek nem merte megmondani, mivel is rendelkezik a csuklón büszkén villanó Rolex helyett. Inkább márkaszervizbe tanácsolta el. „Ez majdnem húsz éve történt. Akkor még nem volt jellemző a hamisítvány”. Ma már az. Vannak hű és strapabíró másolatok, a legtöbb azonban silány.

A pilisi állomáson leszállt a vonatról Aba Attila, és elszaladt a büfébe. Szép őszi vasárnap délután volt 1984-ben. Barátai még látták, ahogy felugrik a mozgó szerelvényre. Felhúzták az ablakot, s megnyugodva visszaültek a helyükre.