Aki valamely érzékszervét nélkülözni kénytelen, sokkal élesebben és érzékenyebben használja a többit. Mátyás András kicsi gyerekkorában halláskárosodást szenvedett. Születése után tüdőgyulladást kapott, a gyógyszerek megmentették, de a gyógyulás tönkretette a hallóidegeit, „vámot szedve az életben maradásért” – ahogy később megfogalmazta. Szerinte a nagyothallás is közrejátszott abban, hogy érdeklődése egészen korán a vizualitás felé fordult.

Számít, hogy honnan jön? Számít, hogy kicsoda? Nem csak az, hogy tudni lehessen róla, mit csinál? Mit várhat, aki meg fogja nézni-hallgatni? Azt meg onnan tudni, hova érkezik.

Aprócska, néhány négyzetméteres parcella városi foghíjtelken, szorgos kertészekkel: egyre népszerűbbek a közösségi kertek. Idén várhatóan egy tucat új kert nyílik országszerte – a várólisták egyre hosszabbak, a parcellához jutott szerencsések gyakran különlegességeket termelnek és közösséget építenek.

Egyszer csak eltűnt az MTV. Nem a közszolgálati, pedig annak biztosan örülnének néhányan. De még az ő kedvükért sincs kedvünk megtippelni, hány lélegeztetőgépet és vak komondort lehetne venni a köztévé egyhavi költségvetéséből, ennél fontosabb dolgunk van most.

A nemzetállamnak leáldozott – vélik többen Romániában. A nézetet cáfolni látszik a bukaresti politikusok görcsös ragaszkodása az országot nemzetállamként meghatározó alkotmányos kitételhez, de egyes vélemények szerint ezen a téren is változás állhat be. A hírhedt 1. cikkely módosításának a szükségességét Cristian Parvulescu politológus, az Alkotmányozó Fórum koordinátora vetette fel.

„A hallgatóság gyakorlatilag miszlikbe aprította, ledarálta, megrágta és kivetette magából a hivatalos kormányzati koncepciót” – írta Bardóczy Sándor az Építészfórumon a MúzeumLiget koncepció bemutatkozása kapcsán, mely eseményt a Magyar Urbanisztikai Társaságnál rendezték április közepén.

Nyilvános, egyfordulós pályázaton hirdette meg ismét a hadrendből kivont MiG–29-es vadászgépeket a magyar honvédség, illetve a HM egyik cége.

Ezen a héten Szebeni András: LGT etűdök kamerára és három helyszínre, Presser Gábor jegyzeteivel címmel nemrég megjelent kötetébe tekinthet be az olvasó. Ez a fotóalbum az LGT februári koncertjeire készült.

Hogy ki nevet a végén, azt tudjuk, de hogy ki nevet az elején, amikor a gyerek társasjátékozni tanul, arra válaszul rövid lehet a névsor. Hisztérikus zokogás, tombolás, csapkodás, bármi előfordulhat, és elő is fordul, veszíteni csak hosszú évek kemény munkájával tanul meg az ember. Vagy akkor sem.

Egy hétköznapi, félértelmiségi házaspár kilátástalan mindennapjaiés legjobb szülői szándékaik teszik rommá tizenhat éves fiuk létét. Tamási Zoltán A bagoly című darabja a családon belüli lelki erőszakról szól groteszk módon, és igazi keleteurópai abszurdként önmagát is idézőjelbe teszi.

Magyarországon sok a múlt idő. Itt ez volt, ott az volt. Ez sincs ma, az sincs ma. Volt kismalactúrás, három tenger, Erdély, és… egyszer volt, hol nem volt, bányászat, bányaipar. „Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás”, mondogatta egy régi és tekintélyes hazafi (Kossuth Lajos), ám hogy a nemzet bánya nélkül miféle, azt eddig nem leltem fel sehol.

A függetlenek is szeretnek tartozni valahová. A függetlenek is szeretik, ha tető van a fejük fölött. Virtuális és valós is. Ez valósult meg a Jurányi Inkubátorházban.

Személyesen még nem találkoztak, eddig csak olvasva futottak össze. A pontosan megírt történetek írója, Vathy Zsuzsa és a magánszínházat kezdetben kulturális szövetkezetnek álcázó Karinthy Márton beszélgetett.

Éljenek a házassági tanácsadók, bármennyit hazudjanak is a jó házasság cölöpjeiről. Bizalom, megértés, szenvedélyes szerelem hatja át e szférát. A család biztonsága megfizethetetlen üzlet.

Nobel-díjat nem kapott, noha nyu godtan megtisztelhették volna vele az ötven éve, 1963. május 7-én (egyes források harmadikát, ötödikét, mások hatodikát említik) elhunyt Kármán Tódort. A lényeg nem a dátum, hanem az, ahogy élt és alkotott.

Sajátos ötletet eszeltek ki az utóbbi évtizedek legmélyebb válságát élő portugál nyomtatott sajtó megmentésére: arra szeretnék rávenni a Google-t, hogy fizessen a keresések során megjelenő – eredetileg nyomtatott lapokból, illetve online-mutációikból származó – hírtartalmakért.

„… látom, semmit se tudhatunk mi!” – fakad ki a tudós Faust Goethénél. De tudja, mit tegyen: mágiára adja fejét, hogy „ne kelljen izzadván beszélnem arról, amit nem értek én sem.” Sokat tanultunk tőle, meg is lett mindenre a válasz: bűnös népek uralkodnak rajtunk. És Isten megteremté Hitlert.

Egyszerre számolhatunk le a művészettörténészekkel és a nyelvészekkel. A budapesti könyvfesztiválra jelent meg a szerb és a norvég szerző erre irányuló kötete.

Ha Ibrahim Maalouf eddigi életét csak címszavakban felsoroljuk, úgy érezhetjük, egy regény lapjait is meg lehetne tölteni az eseményekkel. Libanoni művészcsaládban született, ám az ottani polgárháború miatt Párizsba menekültek a szülei. Matematikusnak készült, a híres francia trombitás, Maurice André biztatása kellett ahhoz, hogy végleg a muzsika mellett tegye le a voksát.

Barabás Lőrinccel mindig történik valami. A trombitás pályafutását valamelyest is ismerőket nem lepi meg a tényközlés, hiszen nyilván éppen azért is bírják a muzsikust, mert állandóan meglepetéseket szerez hallgatóinak. Nem lesz ez másként május 11-én este sem: az artista ekkor mutatja be új lemezét az A38-on.