Fiús római leánynak kinéző lányos római fiú áll a mészkőlapon – tehát nem camilla, hanem camillus –, egy szolgasorsú fiatal, aki a halotti lakomákon szokott volt ételt-italt szervírozni a búsongó gyásznépnek. Nemi hovatartozását azért lehet pontosan belőni, mert rövid tunikát visel: a mini az ő idejében a férifiak divatja volt. Igaz, a maxi is.

Mondandója éppenséggel nem volt a pesti Köztársaság térről az 1956 nyarán kiadott Budapesti tájékoztató szerkesztőjének, de egy fotó azért befért róla a karcsú kis kiadvány 45. oldalára. Rajta szépen gondozott park, mely mögött két épület meredezik az ég felé: az SZTK felhőkarcolójának csipkés tornya és az egykori OTI-kórház, mely ekkor már Koltói Anna nevét viselte.

1905. december 14-én Romlaky Zalán átrándult Abbáziából Fiumébe, hogy vegyen egypár gatyát. A régiek tudniillik olyannyira elrongyolódtak, hogy azokat már mosásba beadni nem volt lehető.

„Cipőmben ott az üzenet, az hajtja összes léptemet, visznek szárnyas bokák, minden lépésnél van tovább.” (Bereményi Géza: Megyek az utcán lefelé)

„A Marslakó egy szép nap szerencsésen megérkezett Pestre, szobát vett ki a Bristolban, lekefélte ruhájáról a csillagok porát és telefonált nekem, hogy megbeszélésünk értelmében mutassam meg neki a Várost” – így kezdi 1935-ben megjelent Budapesti Kalauz Marslakók számára címmel írt kötetét Szerb Antal. A Világok harcának írója, H. G.Wells a Mars-lakókat tintahalhoz hasonló lényeknek ábrázolja, akik nemtelenek, egyedül is képesek a szaporodásra.

Mi jut eszünkbe a kekszről? Süteményreceptek másodvonalbeli összetevője? Az édességbirodalom hányatott sorsú mostohagyereke? Egy rágcsálnivaló, amely önállóan még sosem vívta ki ízlelőbimbóink elismerését? A vesszőfutásnak vége: a La Deliziában, Magyarország első és eddig egyetlen kekszmanufaktúrájában főszerephez jut a korábbi statiszta.

Nem kell hozzá sok minden. A vastag, égő vörös kaliforniai paprikát bedobjuk a sütőbe, és amikor pirosra pörkölődött, a héját gyorsan lehántjuk, a szárát magházastul kihúzzuk, a húsát felkockázva mély tálba tesszük. Aztán felvágjuk a kecskesajtot is. Legyen friss, enyhén sós, hófehér. Dobjuk a paprikára kevés dióbél kíséretében! És most jön a lényeg: a fekete olajbogyó. Az étel lelke, a kecskesajt tökéletes párja. Mindehhez csipetnyi római kömény és egy kevés olívaolaj.

Megalázó, értelmetlen, pazarló és versenyellenes – így jellemezte röviden Németh István gyöngyfai őstermelő a kormány Start munkaprogramjának azt a részét, amely az állástalanságtól erősen sújtott településeken állami forrásból fenntartott kertészetekben dolgoztatja a közmunkásokat.

Egyre több a belső villongás, pártcsata és megoszlás, miközben mind több szó esik a nemzet összetartozásáról. A „sikertörténetek” szaporodnak, de a tények aggasztóak. A népszámlálási adatok hivatalos közzététele után, illetve a becslések szerint biztosra vehető tény: a magyar kisebbségek száma az elmúlt évtizedben vészesen csökkent, tapasztalható ez a vajdasági magyar közösségben is. Nota bene: a kisebbségi pártok száma növekszik, a kisebbségi polgárok száma viszont csökken.

A téli–tavaszi politikai szezon, már ami a mozgalmakat s ellenállási fantáziáikat illeti, nyárra véget ért. Három alapkérdés megválaszolatlan maradt: hogyan lehet egyedi akciókból mozgalmakat összerakni?; hogyan lehet ideológiai szembenállás idején ideológiahiányos tiltakozásokat szervezni?; végül, hogyan lehet az általános elégedetlenségből a közvéleményben politikai fordulatot gerjeszteni?

Vajon hányan ismerik Kamenyec-Podolszkij nevét? Ennek az ukrajnai kisvárosnak a határában, 71 éve, augusztus végén pár nap leforgása alatt 23 600 zsidó embert, köztük 10 ezernél is több magyarországit mészároltak le az SS halálosztagosai.

A holokausztról sokak szerint azért nem kell ma tanítani Magyarországon, mert meg sem történt. Mások – tanulmányaikba épp belefáradt középiskolások és egyetemisták – gyakran kikérik maguknak, hogy a tanárok már megint „ezzel” jöjjenek nekik. Hallottak róla eleget, mit lehet még erről mondani?

Öt évvel ezelőtt történt a rendszerváltás utáni politikatörténet egyik legszomorúbb és következményeit tekintve talán legsúlyosabb eseménye: megalakult a Magyar Gárda, amellyel a szélsőjobboldal reneszánsza vette kezdetét. Bár Európa- és világszerte is együtt kell élni azzal a jelenséggel, hogy a szélsőséges szubkultúrák sokasága részese a politikai térnek, de ez nem jelenti azt, hogy politikailag nem kell küzdeni ellenük.

Segíteni szeretnénk Görögországon, de nem szórhatjuk a pénzt egy feneketlen kútba. Jobb lenne, ha Athén önszántából kilépne az eurózónából, e döntés hatása kezelhető lenne, bár nagyon sokba kerülne, és súlyos zavarokat okozna. Szerencsésebb lenne ugyanakkor, ha a görög kormány tartaná magát az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) programjához, és a valutaövezeti tagság megtartása mellett törne lándzsát, habár jó volna közben kialakítani a tagság megszüntetésének mechanizmusát, s felkészülni az eurózóna immár küszöbönálló felbomlására.

– Este kettős látásom volt, és zsibbadt egy kicsit a lábam. Reggel arra ébredtem, hogy nem tudok lábra állni. Ennek a betegségnek máig nem tudják az okát. Bárki ébredhet így – mondta Újkígyóson a most harmincéves Katona Nóra. Tizenhat éves volt, amikor megállapították, hogy sclerosis multiplexben szenved.

Ez évtől sok SM-beteg rokkantnyugdíja megszűnik, és havi néhány tízezer forint összegű rokkantjáradékot kaphatnak helyette. Nadabánné Benyik Éva, a Magyar Sclerosis Multiplexes Betegekért Alapítvány ügyvezetője szerint ennyi pénzből nem lehet megélni.

Valamikor 2009 első felében riportot készítettem a Békés megyei Sarkadon. Arról kérdezősködtem, hogy milyen hatást váltott ki a gazdasági válság. Egyik interjúalanyom tömören annyit mondott: semmilyet! Amikor kérdőn néztem rá, hozzátette: itt egyfolytában válság van, amióta szétverték a téeszt és bezárták a cukorgyárat!

Mintegy 25-26 ezer doboz olyan szívgyógyszer került a hazai patikákba, amelynek más volt a neve a dobozon és más a belső buborékcsomagoláson. A Nebacop nevű szer kibontás után Nebivolol Heumann 5 mg Tablettenre változott.

Vannak, akiknél életformává vált a tangófesztiválozás: városról városra járnak, egyetlen alkalmat sem hagynak ki, hogy táncolhassanak. Már maratonokat is rendeznek, a leghíresebb ilyen buli több mint húsz éve indult. Hollandiában, egy padlástérben kezdődött, ahol a fáradtabbak a parkett szélén, hálózsákban aludtak a táncok között. Jövő héten Budapestre érkezik a tangóőrület.