Közeledik az úgynevezett becsület napja. Kemény rendőri fellépésre számítanak azok a hungarista és neonáci szervezetek, amelyek a hatósági tiltás ellenére megemlékezést szeretnének tartani.

A tömegközlekedés javítása közügy, ami nemcsak kényelmes utazást, de tisztább környezetet és munkahelyeket is jelent, mégsem frissül a hazai buszpark. Ám nem csak itthon nincs pénz új járművekre, azok a gyártók sem állnak jobban, melyek elsősorban exportra termelnek.

Ben Ali tunéziai elnök egyedül vezeti az autóját Tuniszban. A piros lámpánál megállítja egy rendőr, mire ő elmagyarázza, hogy Ben Alinak hívják, és Tunézia elnöke. „Sosem hallottam magáról” – mondja a rendőr, és beviszi az őrsre. Ott a rendőrfőnök megvizsgálja a papírjait, és közli: „Elengedhetik. A Trabelsi család rokona.”

Az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) támogatja, a kormány viszont egyelőre „nem veszi a nevére” az újabb dunai vízlépcsők felépítését. A beruházás megítélése a jelek szerint a Fideszt is megosztja.

Könyveket kiállítani nehéz. Antik kiadványokat még nehezebb. A féltett ritkaságok természetesen nem lapozhatók, csak a borítójukat vagy egy-egy érdekesebb oldalukat, metszetüket tudják megmutatni az érdeklődőknek a zárt vitrinek üvegei mögött.

Mit mutatnak a tények? A tények a valóságot mutatják. És mi a valóság? A valóság az, hogy Magyarországon rend van, béke van és kétharmad van. Ágálhatnak e valóság ellen a mindenféle vélemények, acsaroghatnak és hisztériázhatnak a véleményvezérek, véleménykufárok, véleménydiktátorok, a tény tény marad.

Nagyanyám nem volt egy kifejezetten lázadó típus, de voltak dolgok, amelyekben egyszerűen nem volt hajlandó követni a világ változását. A boltokra például a szocializmus idején is úgy tekintett, mint olyan helyekre, amelyeket kifejezetten a vásárlók kiszolgálására teremtett az Úr. Így történhetett, hogy a hetvenes évek végén egyszer emelt hangon kikérte magának a bánásmódot a sarki közértben, és a következő felkiáltással hagyta ott az üzletet: „Én ide soha többé nem teszem be a lábamat”.

Veszélyben a nyugdíjak! Most takarékoskodj, hogy aztán élvezhesd az időskort – figyelmeztetik a fejlett világban élőket nap mint nap. De miből spóroljunk, hogyan és mennyit? Tudósítóink annak jártak utána, hogy Kelet- illetve Nyugat-Európában, illetve a tengerentúlon mennyire vannak tudatában az emberek annak, hogy ők (is) felelősek a nyugdíjukért. Tökéletes modell nincs, de két dolog biztos: az állam sehol sem tud teljesen kivonulni az ellátásból, viszont mindenhol egyre tovább kell dolgozni. A nyugat-európaiak főként az életszínvonal-eséstől tartanak, Kelet-Európában azonban valódi időzített bombaként ketyeg a nyugdíjkérdés. De még az öngondoskodásra nevelt amerikaiak is lebecsülik az időskor költségeit, így van, aki 103 éves koráig dolgozik.

John le Carré: A mi emberünk Agave, 278 oldal, 2680 forint

Orbán Viktor pár nappal ezelőtt még úgy látta, hogy Egyiptom kulcsszerepet játszik a közel-keleti térség stabilitásában. Ez indíthatta arra a meglehetősen optimista fantáziálásra, hogy a magyarok acélt fognak gyártani a piramisok országában. Acél ilyen hamar még nem vált köddé.

Ayhan Gökhan: Fotelapa JAK+PRAE.HU, 84 oldal, 1490 forint

Több éve vizsgálják a kutatók, köztük magyarok is, hogy a viking hajósok felhős, ködös időben tudtak-e „napkövekkel” tájékozódni. A legendákban emlegetett kristályt eddig egyetlen viking lelőhelyen sem találták meg.

Farkas János, Kajdi János, Gedó György –a legnagyobbak közé tartoznak a magyar sport történetében. Mindannyian romák. De hol vannak a mai klasszis cigány sportolók? Sokak meggyőződése szerint a romák társadalmi befogadását nagyban segítené, ha lennének roma sztársportolóink, ugyanakkor ma roma sportolók inkább csak az időről időre felbukkanó labdarúgó „cigányválogatottban” láthatók.

Hajnali negyed négy lehet, mikor a laptopom megzizzen és saját akaratából lejátszik nekem egy változó minőségű videofelvételt, néhol csúnya beletörlésekkel, és vágásokkal.

Alaposan meglepték az egyiptomi események Tüske Lászlót, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem arab- és iszlámkutató tanárát. „Az világos volt, hogy nagy az elégedetlenség, különösen a tavalyi választások után. Az akkori visszaélések kiszorították az ellenzéket a parlamentből, emiatt tüntetések is voltak. Látszott, hogy bajok vannak a rendszerrel, s a hatalom átörökítése nem megy simán. De ekkora tömegmozgalomra nem számítottam volna.”

Keszthelyi Rezső: Öntalálkozó Fekete Sas, 178 oldal, 1800 forint

A január 11-i lapszámukban megjelent Egységes parkolás, erőnek erejével című cikkben foglaltakat a következőkkel szeretném kiegészíteni, illetve a szövegben előforduló tévedéseket kijavítani.

Hogy kit tisztelhetünk a most hetvenéves Végel László Kossuth-díjas íróban, szerkesztőben, esszéistában, publicistában, a vajdasági magyar szellemi élet legjelentősebb személyiségeinek egyikében? Először is azt az embert, akinek nem kellenek evidenciák, nem kellenek a biztonság garanciái ahhoz, hogy biztosnak tudja magát. Annak, aki. Mondjuk: rendíthetetlenül kisebbséginek, magyarnak Szerbiában, és szerbiainak akkor is, ha Magyarországon, Svájcban vagy Németországban tartózkodik.

Kis utcákban baktatott a hegyen a bukott belga miniszterelnök, majd a lakása irányába fordult. Kerülte az embereket. Azok is őt. Sokan, akik korábban előre köszöntek az ifjú politikai tehetségnek, most, amikor tehetségét már bizonyította, utánaköptek.