Több mint tízezer ember regisztrálta magát a szocialisták mai politikai nagygyűlésére, de a szervezők úgy készülnek: az utcán is tömegek fogják figyelemmel követni Mesterházy Attila beszédét. Az eseményre Gyurcsány Ferenc volt kormányfő is ellátogat, sőt platformjának tagjait is részvételre kéri.

Továbbra is bizonytalanság övezi a közszolgálati médiumok jövőjét. A négy közmédium, a Magyar Televízió, a Duna TV, a Magyar Rádió és az őket kiszolgáló Magyar Távirati Iroda új vezetői egyelőre óvatosan nyilatkoznak a tervezett átalakításokról, az intézményeknél pedig továbbra is feszült légkörben várják, mi lesz az összevonásból.

Lednekéknél mindig ínycsiklandók az illatok, de az ízlelőbimbóim hamar közömbössé váltak a jó falatok iránt, mert a vacsora olyasmi lett, amin leginkább csak túlesni akartam. Evés közben minden idegszálammal ugrásra készen kellett figyelnem, hogy mikor és mi miatt tör ki a szokásos vihar.

Az országos önkormányzati érdekszövetségek szerint elfogadható a települések jövő évre tervezett finanszírozása – közölte a Belügyminisztérium pénteken.

Görögország után Írország is bedőlt, az eruóövezet fenntartásának ára immár több százmilliárd euróra rúg. Pedig a kelta tigris volt a neoliberális és EU-konform gazdaságpolitika mintaképe. Olyannyira, hogy az írországi és más országbeli kutatók korábbi kritikus elemzéseit a tudományos közeg és a média jószerével elhallgatta. Ahogyan most háttérbe szorítja az euróövezet belső, önfelemésztő mechanizmusaira figyelmeztetők hangját is. Az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy is önmaga korrigálására kényszerült, hiszen két nappal azután, hogy az euró válságáról szólt, már „általában egészségesnek” nyilvánította az övezetet.

Hároméves „száműzetésének” vége felé közeledik a Royal Shakespeare Company (RSC), melynek vezetése a napokban mutatta be a sajtónak stratford-upon-avoni bázisa új épületét. A történet hőse alighanem az igazgató, Michael Boyd, aki hét évvel ezelőtti kinevezésekor a tönk széléről rángatta vissza a világszerte oly nagyra becsült társulatot.

Az általunk járatott Népszabadságban is a legtöbb hozzászóló zsigerből köpködi meg Orbán Viktort, a Fideszt, veszélyeztetve a mégoly alapos kritikák hitelességét is.

„A megszűnő mozgókép közalapítvány után a legtöbb filmpénzt a Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztérium költheti el. Csak azt nem tudni még, mire” – írják a lap november 3-i számában (Forradalmi változás a filmfinanszírozásban).

A magyar nyelvben még nincs olyan jelző, amellyel kellőképpen el lehetne marasztalni a magánnyugdíjpénztárakat halálra ítélő kormánydöntést. Matolcsy György a közelmúltban még arról beszélt, hogy meg kell adni a magánnyugdíjpénztár-tagok számára a lehetőséget, hogy az állami nyugdíjrendszerbe lépjenek át 2011. december 31-ig. Sajnos az Európában egyedülálló, kapkodó gazdaságpolitikának ilyen következményei vannak.

Az erkölcs nem az izgága hatalmat szolgálja, hanem a stabilitást, kaotikusan törvénykező időszakokban az erkölcsös viselkedés visszaszorul, és az ima itt már nem segít. Idősebb polgárok emlékeznek még, hallották a papájuktól, hogy azokban a „régi időkben” az emberek erkölcsösek voltak, sokszor írott szerződések se léteztek, csak egy kézszorítás, kimondott szó. És a szóbeli egyezségeket jobban megtartották, mint ma a törvényeket. Régi szép idők...

Hajnalban, mint rendesen, fölébredek, s akár valami szmogzsírba dermedt pályaudvar, lassan beindul az agyam. E gyér és nehézkes bioforgalomtól akár még az álomba is visszautazhatnék, csakhogy épp onnan űzött ki ide, ezekre a féléber peronokra valami szorongató esemény, történetdarab, hogy elvesztem, hogy elvesztettem, nem tudom pontosan, valami kongó és süket vége-érzés, ami nem halálfélelem, de rövid úton azzá válhat. Nagyon ismerem ezeket a rövid utakat.

November 16-án egy kis létszámú szélsőjobboldali csoport demonstrációt szervezett a Kossuth téren, amikor is Novák Előd, a Jobbik országgyűlési képviselője Károlyi Mihály szobrára egy táblát akasztott, amelyen „Én felelek Trianonért” szöveg volt olvasható.

Utolsó utáni „koncertjét” adta a Kispál és a Borz szerda este. Igaz, nem élőben, hanem filmen: a zenekarnak az idei Sziget nyitónapján adott búcsúkoncertjét rögzítő, Naphoz holddal című mű első és utolsó nyilvános bemutatóját tartották aznap, az ország huszonhárom helyszínén, egy időben.

A teljes magyar sajtó rabja lett a szómágiának. Az elmúlt hónapokban lezajlott és most folytatódó médiatörvénykezésnek az a lényege, hogy az addig legalább formálisan közszolgálati médiumokat közvetlen állami irányítás alá helyezte, a sajtó mégis átveszi a hatalmi játszmákat űzők porhintését, s továbbra is közmédiumokról cikkez.

A középkorú, fess férfia színpad közepén áll, messzire néz, és arról beszél, hogy két-háromszáz év múlva az élet fantasztikusan szép lesz a földön. A körülötte állók elbűvölten hallgatják. Nem hallják meg, amit mond, csak a látványát isszák. Amiről beszél, távoli, mégis megnyugtató. Versinyin ezredes a Három nővérben azzal a hittel tölti el a rajongóit, hogy a jövőért semmit sem kell tenniük, az eljön magától. Igaz, iszonyúan messze van még, így aztán föl sem merül, hogy saját erőből megpróbálják közelebb hozni.

Izraeli szellem maKőbányai János interjúi Múlt és Jövő, 215 oldal, 2500 forint

Átlagosan két héttel rövidülne a szállítási idő Ázsia és Amerika között, ha megvalósulna a Bering-szorost áthidaló, világraszóló építkezés. A tervezett beruházás költsége, a nagy távolság – mintegy kilencven kilométer –, valamint az extrém körülmények miatt ugyancsak szélsőséges: mai áron mintegy 50 milliárd euró. A feladat műszakilag is egyedülálló, már az ötlettervek is sosem próbált módszerek és megoldások kidolgozására ösztönözték a világ mérnökirodáit.

Lassan az általános műveltség részévé válik a „felhő” szó technikai jelentése: a felhasználó számára meg nem határozott technológia és készülékhalmaz által nyújtott digitális szolgáltatás. Ugye mennyivel rövidebb?

Van gáz, mint Zsanán! Mond még valaki ilyet? Az biztos, hogy a nyolcvanas években az ehhez hasonló mondások mindennaposak voltak. Zsanának, ennek a dél-alföldi kis falunak a nevét mindenki megismerte „a nagy magyar gázkitörés” kapcsán. Ha mindez nem Magyarországon történik, akkor az 1979-ben felrobbanó gázkút és annak háromhetes oltási története már régen kasszasiker lenne a mozikban. Hollywoodban csináltak volna belőle egy látványos, nagy költségvetésű filmet, a helytállás-hősiesség-hazafiság hármasával nyakon öntve.