Ismerik a „Geocaching” elnevezésű turisztikai társasjátékot? Az egyre népszerűbb szabadidős tevékenység az Amerikai Egyesült Államokból indult hódító útjára, és ma már hatalmas tábora van. A játék lényege annyi, hogy egy felfedezésre, megismerésre érdemes helyen valaki elrejt egy ládikát, amibe előzőleg apró ajándékot zárt.

A Tarcal szívében található Királyudvar Pincészet évszázadok óta a magyar borászat fellegvára. A hagyomány szerint már a XI. században innen került bor a király asztalára, később pedig egyike volt azon kiemelkedő birtokoknak, amelyek megalapozták Tokaj jó hírnevét és a tokaji bor legendáját.

Állítólag a nők többsége az édesebb, illatosabb fehérborokat kedveli. Nos, Pelsőczy Réka rácáfol erre a vélekedésre. A Katona József Színház művésznője ugyanis a száraz vörösre esküszik. A borokról tisztelettel, szépen és érzékletesen beszél. Nem csoda! Saját bevallása szerint alig van nap, hogy ne kóstolná valamelyik borász remekét.

Demeter Zoltán, a tokaj-hegyaljai borásztársadalom egyik meghatározó alakja több nagy birtok arculatának kialakításában játszott fontos szerepet.

Bárdos Sarolta a Kertészeti Egyetem szőlész szakán kapott diplomát, épp akkor, amikor férje a doktori címét védte ugyanott. Együtt kerestek állást, és mivel Hegyalján akkoriban sok új borászat alakult, egyértelmű volt, hogy Tokaj környékén próbálnak letelepedni.

A Csallóközben nőtt fel, Bősön, de a főiskolát már Mosonmagyaróváron végezte. Soha nem jutott eszébe, hogy valaha borász lesz. Csak annyit tudott, hogy nem akar megkeseredett felnőtt lenni, aki egész nap egy irodában ül.

Békésben szinte minden családnak van saját pálinkája. Adamik Anikó is a nagyapjáét kóstolta először. Ahogy az öregek mondják, jó kis „hangos” pálinka volt, magas alkoholtartalommal, erőteljes illatokkal. Aki abból felhajtott egy kupicával, egy napig borzongott utána.

A vendéglátó-ipari szakközépiskola mellett a Légrádi testvérek vendéglőjében gyakornokoskodott, ahol Pusztai Ferenc vette szárnyai alá.

A Cezar Pincészet tulajdonosa, Császár István a minőség megszállottja. Vendéglátós szakemberként vallja, hogy minden étel és ital titka a kiváló alapanyag, s az emberi szaktudás csupán a szükséges pluszt adja mindahhoz, amit a természet már megalkotott. Ez az utolsó simítás teszi azonban egyedivé, különlegessé, utolérhetetlenné és utánozhatatlanná a gasztromágusok műveit. Mert ételt és italt a természettel összhangban megalkotni, az már-már varázslat.

A gyönyörű kóstolóterem falán az ősök fotói, szép, mosolygó emberek, akiknek életében a szőlő és a bor meghatározó szerepet játszott. Eszterbauer János családja múltjával vette körül magát, s a hagyományok vértjébe bújva vívja jelenkori harcait.

Győztesek – bajnok vörösek, fehérek és desszertborok – versengtek, hogy megtalálják a helyüket Magyarország legjobb borainak listáján – így alakult ki a „Top 100” mezőnye. Erre az újbóli megmérettetésre a hazai termelők azon borait hívtuk meg, amelyek az alábbi hazai és nemzetközi versenyeken már aranyérmet – illetve „csúcsbor” minősítést – nyertek 2009-ben.

Csernus doktor arról faggat, melyik bor lett az első a Top 100 teszten. A magazin megjelenéséig a hítitkos. Na jó, azt megmondom, hogy aszú. Minden évben aszú nyer. Erre a szemembe néz és megkérdezi: Royal Tokaji? Honnan tudja! 2003-as Betsek 6 puttonyos? Nem hiszek a fülemnek. Tényleg: honnan tudja? Onnan, hogy szerintem is az a legjobb – mondja magától értetődő természetességgel. Ja, hát ha ez ennyire egyszerű!

A A Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet jellegzetes épületegyüttese mára a tokaji borvidék egyik jelképévé vált.

Melyik a harminchárom legszebb virág? Az utca embere nyilván úgy felelne: attól függ… Mezőn vagy gondozott parkban keressük, esetleg virágkertészetek nemesített büszkeségei közül válogassunk? És nem mindegy, hová szánjuk: hétköznap tennénk a komód tetején álló vázába, vagy születésnapi asztal dísze volna, esküvői csokorba vagy temetői koszorúba kötnénk. Ilyen fontos dolgok eldöntésénél az is sokat számít, milyen az idő, és épp ma milyen kedvemben vagyok – tehetné még hozzá az utca híres embere. Szerencsés esetben mutatóujjával egy ágyásra bökne, és azt mondaná: most épp ez tetszik…

Ünnepelni jó. Olyankor együtt vagyunk, beszélgetünk, csupa finomság kerül az asztalra, jó ital a poharakba, és ha kicsit ügyelünk a mennyiségre, még a következő napok diétájának réme se rontja el az ünnepi hangulatot. A közös étkezés öröm, s ebben az örömben ünnepek táján gyakrabban részesülünk.

Evelyne Heumann édesapja kandallókészítő mester volt Svájcban. Tizenhat évvel ezelőtt acélt vásárolni érkezett Magyarországra, de egy kis baranyai birtok kulcsával a zsebében tért haza. Hogy vett-e mellesleg acélt is, arról nem szól a fáma, a villányi borvidéken található telek viszont a család egyik legkedveltebb pihenőhelyévé vált.

Ragyogó kék az ég, szikrázik a nap, és ha nem dübörögnének teli szőlősládákkal megrakott teherautók Somló-hegy keskeny útjain, az ember el se hinné, hogy ősz van. Pedig október elején járunk, a szüret javában zajlik, és ahogy a kavicsos ösvényen a csúcs felé baktatunk, kiderül, hogy a füge is beérett már. Mézédes illata ott remeg a levegőben, az ízét pedig még akkor is érezzük, amikor a bazaltorgonák árnyékában lefelé araszolunk a lejtőn.

A Gyöngyös központjában álló patinás épület, a Borpalota falai között 1906 óta zajlik borkészítés. A pincében található öreg hordók a régmúltat idézik, ám mindez csak látszat. Az ódon dongák modern acéltartályokat rejtenek, s a 2001 óta működő Borpalota jelentős lépéseket tett a minőségi borkészítés irányába.

Nyári László, a távközlési iparban jól ismert vállalkozó csodálkozva figyelte, hogyan szippantja be legközelebbi barátait a bor világa. Az addig higgadtságukról és fegyelmezett üzleti magatartásukról híres emberek egymás után vásároltak szőlőterületeket országszerte, s kezdtek meglepő módon időjárásról, borról, évjáratról beszélgetni.