A bor életelixír

A borokkal való kapcsolatom akkor kezdődött, amikor megismertem azt a férfit, aki ma is része az életemnek. 24 éves voltam, nyitott mindenre, jött is a minőségi váltás. Megtanultam értékelni a jó bort, és azóta nem is tudok rosszat inni. Sem enni, sem olvasni… Ezek valószínűleg összefüggenek! Azóta sok bort iszom, sok bort iszunk…

Megadod a módját?

Természetesen. Például műanyag vagy vizes pohárból egyáltalán nem esik jól. Ha egyedül vagyok, sokszor gyújtok gyertyát is. Ha kettesben iszunk, annak is megvan a maga meghitt hangulata. Szép lassan gyűjtöttem össze a boros tárgyakat. Emlékszem a napra, amikor megvettem az első igazán nagy vörösboros poharamat. Azután megkérdeztem az anyukámat, van-e otthon dekantálónk. Volt, és nekem adta. Nagyon szép tárgy, gyönyörű üveggömbbel a tetején. És van üveges, világító, csodaszép borhűtőm is. A színháztól kaptam, amikor a Bikinivonal című előadásért megszavazták nekem a Vastaps-díjat. Sajnos nálam nem férne el, a barátom lakásában landolt, cserébe megkaptam a bortartóját, és szeretem, ha ebben mindig vár rám néhány palack.

Vannak olyan borok, amiket valamilyen alkalomra tartogatsz? Például „barátnős” estére vagy családi ünnepre?

Tartogatni bort nem szoktunk, könnyen nyílik, ha meg kinyílt, el is fogy. Kibontott bort különben is csak speciális feltételek mellett lehet tárolni. Be kellene szereznem egy vákuumdugót. Szirtes Ági kolléganőmnél láttam, nagyon jó találmány. Akkor igen, akkor biztos volna olyan bor, amiből csak különleges alkalmakkor töltenék egy-egy pohárkával. Hogy mikor mit iszom, többnyire a hangulatomtól függ. Rezes Judit vagy Szamosi Zsófibarátnőmmel szeretek borozgatni, de vannak a baráti körömben olyanok, akik nem nagyon szeretik az alkoholt. Ha mégis italozásra adjuk a fejünket, igyekszünk a megfizethető kategóriából választani. Vannak finom dél-amerikai borok, de a portugiesert is szeretem. Az igazán komoly italokat sajnos nem engedhetjük meg magunknak mindennap. A családi összejöveteleken fel se merül, hogy kinyissunk egy palackot, apu egyáltalán nem iszik, anyu is csak nagyritkán, ezért ha velük vagyok, valahogy eszembe se jut.

Ezek szerint igazán jóízűen borozgatni olyanok társaságában lehet, akik maguk is értékelni tudják?

Ezen még nem is gondolkodtam, de valóban ez lehet a magyarázat. Gyakran járunk olyan társaságba, ahol nemes italokat kóstolgatunk, azokat az estéket nagyon élvezem, odafigyelek a bor zamatára, aromájára. Viszont ha csak azért iszom, hogy feszültséget oldjak, még az ízek is mások.

Milyen borokat szeretsz?

Hétköznapi estéken a könnyebb, száraz vöröseket iszogatjuk, portugiesert, néha merlot-t, komolyabb alkalomra viszont általában testesebb bort választunk, mint ahogyan a sültek mellé általában. Szívesen rozézom. Vigyáznom kell, csak jót ihatok, könnyen megfájdul a fejem. Nemrég felfedeztük a Sauska Pincészet rozéját, ami nagyon ízlik, régebben pedig Bock József rozéját tartottam igen nagyra. Taklertől, Günzertől vörös vagy rozé egyaránt jöhet, de tetszenek a Vylyan és a St. Andrea pincészet borai is. Mind közül a legkedvesebb a Gál Tibor Pincészet Pinot noir-ja, abból is a 2003-as évjáratú, ha jól emlékszem. Nem tudom, van-e még belőle… Azt mondják, az igazi borkedvelők fehérbort isznak. Az egyik kedvenc helyemen nagyon finom fehérbor van, és mostanában már előfordult, hogy a meleg napokon csak azt kívántam. Jó hűvösen, ahogy kell. Lehet, hogy ez a fejlődés?

Lehet! Viszont a fejlődéshez az is kell, hogy minél többféle bort megkóstoljon az ember. Hol tudsz új fajtákkal ismerkedni?

Szerencsére egyre több olyan hely van Budapesten, ahol valóban minőségi borokat lehet rendelni, de járunk borkóstolókra, fesztiválokra is, amit nagyon élvezek. Szeretem az ilyen kulturális-társadalmi eseményeket, és ilyenkor jó érezni, hogy magyar vagyok. Jó látni, hogy a borászok össze tudtak fogni, és felélesztették ezt a majdnem halott magyar borgazdálkodást. Szeretem, ha valami színvonalas, szeretem, amikor jól ki van találva, és megadják a módját. Jó, hogy mi is tudjuk ezt, ha kicsit odafigyelünk. Bár ez látszana más területeken is! A boroknak ma már esztétikus a megjelenése, ízléses a címkéje, ami azért jó, mert csúnya bort akkor sem veszek, ha egyébként finom. Fordítva működik, az már előfordult, hogy a megjelenése miatt vásároltam meg egy palackot. Lehangolt, amikor azt hallottam, hogy műanyag palackokra szeretne áttérni a borágazat. Természetvédőként sem tartom ezt jó ötletnek, borimádóként pedig egyenesen szentségtörés számomra. Imádom az üveget, szeretem, ahogy csillog benne az ital, ahogy játszik rajta a fény.

Ha külföldön jársz, ott is kóstolsz bort?

Bárhol járok a világban, megízlelem a helyi borokat. Főleg Franciaországban szoktunk nagyon finomakat inni, de azért meg kell jegyeznem, az éttermekben kapható asztali borok – nemcsak a franciáknál, de az olaszoknál is – sokszor kimondottan rosszak, akárcsak itthon. Az a baj, hogy külföldön nem tudjuk, mit kell rendelni, ezért leginkább az ára alapján választunk. Hazai terepen az ismert pincészetek neve mindig garancia.

Ha ízlik egy ital, szeretnél többet tudni a hátteréről?

Mindig vonz, ha valaki jól csinál valamit. Egy bor mögött – talán mert a pincészetek többsége a borászról van elnevezve – nekem mindig ott áll az ember is. Egy karizmatikus egyéniség. Természetes, hogy érdekel, ki az, aki ilyen csodát tud teremteni! Egyébként is nagyon férfiasnak találom ezt a szakmát, és izgat ez az életmód. De az is tetszik, hogy az új generációban már egyre több a nő.

Minden vonz, ami a borral és a borkultúrával kapcsolatos. Imádom a borújságokat, amelyekben gyönyörű fényképek vannak, és ahogy ezeket nézegetem, a számban érzem az italok zamatát. És szeretem a borokkal kapcsolatos filmeket is. Vonzanak azok a férfiak és nők, akik ezzel foglalkoznak. Egyszerűen irigykedem rájuk. Tudom, ez is üzlet, de van valami romantika benne. És sajnálom, hogy nem értek jobban, nem értek igazán a borokhoz. Szívesen elmélyülnék ebben a szép tudományban, nagyon tetszik az a vidéki élet, ami a fantáziámban a borászattal párosul. Biztos kemény munka, mégis árad belőle a nyugalom… A nap, a pince, a föld, ahogy érik a szőlő… Nekem azt senki nem tudná bemagyarázni, hogy a bor egészségtelen! Ha tehetném, komoly vagyonokat költenék borra! Gyűjteném a ritkaságokat. Mert a bor számomra kincs. Egyfajta életelixír…!