Az íz, ami álmaimban él

Óda a furmintról

A furmint kegyetlenül nehéz fajta. Rengeteget kell vele fáradni a szőlőben, és hihetetlenül pontosan kell megválasztani a szüret időpontját, mert ha zöld egy kicsit, nagyon savas, ha túlérett, akkor meg lágy. Furmintot szüretelni nagyjából olyan, mint amikor a kártyaasztalnál valaki 19-re lapot húz. A 2007-es évjárat különösen a száraz boroknak kedvezett. Szép, érett, egészséges szőlőt szüreteltünk, magas, 22-23-as mustfokkal. Éreztük, hogy nagy bor lehet belőle.

Féltettük, óvtuk, dédelgettük, aztán megkóstoltuk. Ez a Birtok furmint nagyon jól mutatja, milyen gazdag lehet egy száraz bor Hegyalján. Mindenből nagyon sok van benne, valahogy mégsem „kiabál” semmi. Az alkoholtartalma 15%, de egyáltalán nem érezzük, akkora test van mögötte, és kifejezetten jól áll neki az a 4-5 gramm cukor, ami benne maradt. Csupán minimális édességérzetet ad, éppen annyit, hogy a bor könnyebben ihatóvá váljék. Ha nem lenne ott, nem lenne a borban harmónia. A furmintnak jót tesz egy pici cukor. Olyan ez, mint a főzés. Ha egy ízt ki szeretnénk emelni, bele kell csempésznünk az ellenkezőjét. Szép bor, karakteres, és nagyon meglepő. Tapasztalt kóstolókkal játszom néha. Végigkóstoljuk a sort, aztán egy aszúeszencia után visszakóstoltatom a 2007-es furmintot. És állja a próbát. Fantasztikus értékei vannak.

Óda a dűlőszelektált furmintról

Ha hittérítői szerepet akarnak vállalni, és valakit rá szeretnének szoktatni a borra, nehogy furminttal kezdjék! Dűlőszelektált furminttal meg végképp ne próbálkozzanak! Válaszszanak valami kedvesebbet, hárslevelűt vagy sárgamuskotályt. A dűlőszelektált furmint nem játék. Aki életében ezt kóstolja először, megeshet, hogy többé bor közelébe nem megy. Nehéz ésszel és érzékekkel felfogni azt a teltséget, amit egy ilyen ital képvisel.

Ahhoz már jártasság kell, azt már tudni kell megérteni. Gondolkodtató bor. De csak a gondolkodtató borok a nagy borok. Ezekből soha nem készül 1-2 ezer palacknál több.

Van egy szőlőfajta, amivel naponta dolgozom, látom a vesszőjét, a virágját, figyelem, ahogy növekszik, kóstolom a bogyóját, amikor még savanyú, amikor érett, amikor túlérett, kóstolom a mustját, a borát, amikor éppen forrni kezd, tudom, hogy milyen aszú lesz belőle, de van bennem valami megmagyarázhatatlan hiányérzet. Az ösztöneim azt súgják, hogy lennie kell egy olyan íznek, amit ez az alapanyag tud, csak még senki nem hozta ki belőle, és naponta izgat a kérdés, hogy vajon hogyan lehet előcsalogatni. És akkor megkóstolom Szepsy István 2006-os Urbán furmintját, és érzem, hogy ez az, hogy megtaláltam, amit kerestem, hogy ott van benne az az íz, ami eddig csak álmaimban élt.

Nem lehet véletlen, hogy ezt a bort éppen Szepsy készítette el, róla csak a legnagyobb elismerés hangján lehet nyilatkozni, nélküle ez a borvidék nem tartana ott, ahol most tart. Az Urbán furmint óta megvan a cél, már tudom, mi a dolgom.

Szeretném elkészíteni életem legjobb száraz furmintját, mégpedig a Szent Tamásdűlőben szüretelt szőlőből. Szeretném, ha végre a világ is észrevenné, hogy ebben a tenyérnyi régióban kőkemény eredetvédett munka folyik, és ha Tokaj végre megkapná az őt megillető rangot a világ borvidékei között.