Borünnep bordalokkal Baranyában

Szeptember 25. és 27. között Pécsett és Villányban rendezik meg a műfajában egyedülállónak számító 14. Európai Bordalfesztivált.

Ezernyi jó móri korty

Vajon tartogat-e más érdekességet a turista számára Mór az ezerjón kívül? Természetesen igen.

Márton-nap: az újbor és a libasült ünnepe

November 11. dologtiltó nap: a munka helyett a vigasság ideje. Ehhez ajánlunk néhány programot a gazdag kínálatból, többfogásos lakomától a skanzenek programjáig.

Borcsatát vesztett elzászi város

Franciaország elzászi térségében található egy igazi kis középkori borváros, Riquewihr. Itt állították elő mintegy kétszáz éven keresztül a Tokay nevű bort, amíg a borvidékük védelmében kiálló magyar borosgazdák az uniós csatlakozás után el nem érték, hogy a tokaji bor márkanevet ne használhassák más országok.

Megmutatjuk, mire képes Tokaj

A Tarcal szívében található Királyudvar Pincészet évszázadok óta a magyar borászat fellegvára. A hagyomány szerint már a XI. században innen került bor a király asztalára, később pedig egyike volt azon kiemelkedő birtokoknak, amelyek megalapozták Tokaj jó hírnevét és a tokaji bor legendáját.

 

Kalandra fel - „Winecaching” a Mátrai borvidéken

Ismerik a „Geocaching” elnevezésű turisztikai társasjátékot? Az egyre népszerűbb szabadidős tevékenység az Amerikai Egyesült Államokból indult hódító útjára, és ma már hatalmas tábora van. A játék lényege annyi, hogy egy felfedezésre, megismerésre érdemes helyen valaki elrejt egy ládikát, amibe előzőleg apró ajándékot zárt.

Aztán megadja a rejtekhely GPS-koordinátáit és vár, hogy valaki rábukkanjon a kincsre. A szerencsés megtaláló magával viheti az ajándékot – feltéve, hogy ott hagy helyette valami mást –, nem mellesleg túrázik egy jót, s olyan tájakat fedezhet fel, ahová a játék nélkül talán el sem jutott volna.

A borvidéki turizmus egyre élénkebb Magyarországon, nem csoda hát, hogy valakinek az agyából kipattant a zseniális ötlet: a gyönyörű környezetben található, természeti kincsekben, látnivalókban gazdag borvidékeken szerencsés volna ötvözni a túrázás és a borkóstolás élményét. Ki tudja, talán a természetjárók között is sokan akadnak, akik az egész napos séta után szívesen pihennék ki fáradalmaikat valamelyik környékbeli borospince nyugalmas hűvösében. Vagy éppen fordítva: a bor kedvéért érkezők is felkapaszkodnának néhány csúcsra, felkutatnának egy-két ládát csak azért, hogy kedvenc italukat később személyesen a borász kezéből vehessék át, mint jól megérdemelt ajándékot. Merthogy a játék lényege éppen ez.

A Mátrai borvidék a legideálisabb terep a borászati kincskereső túra, a „winecaching” elindítására. Természeti szépség, meghódításra váró magaslat, felfedezni való hely van éppen elég, és friss, gyümölcsös, jó mátrai bort kínáló pincészet is akad a környéken szép számmal. A borkedvelő családapák álma egy ilyen program.

A www.winecaching.hu weboldal szerint még csak néhány ládát helyeztek ki a szervezők, a kezdeményezés azonban máris megtetszett a borvidék főszereplőinek, így hamarosan megindulhat az igazi kincsvadászat. A szervezők elképzelései szerint a legtöbb mátrai borászat közelében lesznek majd titkos információkat rejtő ládikák, s a szerencsés megtaláló az adott pince vendége egy palack borra vagy egy kóstolásra. Ennek időpontját azonban ajánlatos egyeztetni az érintett mesterrel.

A honlap arról is informálja az olvasót, hogy a Borpalota Borászat egy palack bort is elhelyezett a ládájába, figyelmes ajándékként az első megtalálónak. Ki ne akarna ilyet találni?

Lelkes kis csapatunk úgy döntött, hogy mi nagyon is akarunk, így aztán felkerekedtünk, és meglátogattuk a Mátrai borvidéket.

Kincskeresés

Semmit sem bíztunk a véletlenre. Először is felkerestük Gyöngyösön Hordós Attilát, a Mátrai Hegyközségi Tanács titkárát, hogy lásson el bennünket információkkal, és adja kölcsön a térképét meg a GPS-ét, mert azok nélkül aligha „bordogulnánk”. Kivételes helyzetünket erősítendő még a bekötőútig is elfuvarozott bennünket, megmutatta a térképen a titkos helyet, megtanított a GPS használatára, aztán sok szerencsét kívánt.

Fotós kollégám mellett elkísér Farkas Zoltán is, aki igen jól ismeri a régiót és az itteni borászokat. Amíg a szőlőtőkék között felfelé kaptatunk, elmeséli, hogy a mátrai – a maga 7815 hektárnyi beültetett szőlőterületével – a második legkiterjedtebb az ország 22 borvidéke közül, a hegyvidékiek között pedig nem akad nála nagyobb. Állítólag már a honfoglalás előtt itt élő népek is foglalkoztak szőlőtermesztéssel, de 1040 óta biztosan hajlik itt a szőlővessző, az ekkor keletkezett írásos emlék szerint ugyanis „Saár határában zárdát építettek, mihez szőlőbirtok is tartozik.”

A Sárhegyen felfelé futó turistaút először lassan emelkedik. A lankás lejtőkön hétvégi házak sorakoznak és gondozott, szép telkek, látszik, hogy szeretnek ide kijárogatni az emberek. Piroslik a galagonya, kék a kökény (recece), de még mindkettő élvezhetetlen.

Az ösvényt szegélyező szederbokrokon azonban találunk néhány ép szemet. Ahogy egyre meredekebben kapaszkodunk, egyre gyakrabban kell megállnunk szedret szedni és gyönyörködni a kilátásban. Fotósunk „túrafelszerelése” legalább nyolc kiló.

Csodaszép magaslatra érkezünk, ahol a fák már nem zavarják a kilátást. A GPS szerint még 10 méterre van a láda, de le kell térnünk az útról. Távolabb, a ligetes rész legmagasabb pontján kisebb kőrakás, a láda elrejtéséhez ideális. Máshol aligha lehet, a GPS is azt mondja, közeledünk. Még két méter.

Még egy. Itt vagyunk. De hol a láda? Megbúvik a kövek között. Felnyitjuk. Egy palack a Borpalota prémium kategóriás Sauvignon Blancjából. A zsákmány a miénk! Kár, hogy párás a levegő, nem tudjuk megmutatni, milyen pazar kilátás nyílik innen a városra és a környező hegyekre. Ha nem várnának ránk a pincészetek, sétálhatnánk tovább a hegyen, fel egészen a csúcsig, aztán a Szent Anna-tó és a kápolna érintésével Mátrafüredig, ahonnan visszahoz a kisvonat. Egy ilyen túra átlagos tempóban öt órát vesz igénybe. Ha csak a ládát keressük meg, 2-3 óra alatt vissza is érhetünk a városba.

Bortúra

A Mátrai borvidéken rengeteg a pince, közel 450 termelő számára jelenti itt a szőlő a megélhetést. Ezek között találunk olyan óriásgazdaságokat, ahol 80-100 ezer hektoliter bort állítanak elő évente, és olyan kis családi birtokokat is, ahol a kézműves bor készítésének hagyománya és féltve őrzött titka apáról fiúra száll.

A Borpalota ládáját, s benne az ő borukat találtuk meg a Sárhegyen, hozzájuk nézünk be először. Elvégre az ajándékot illik megköszönni.

A pincészet Gyöngyös szívében, egy csodálatos régi épületben található. Javában zajlik a munka, szüret idején minden dolgos kézre szükség van. Teherautó gördül be a kapun, billenője telerakva zamatos szőlővel, a fürtök nagy garatba zuhannak, s eltűnnek a pince gyomrában. Édes must illata száll. A kóstolóteremben Dunai György Sándorné ügyvezető igazgató fogad. A falakon oklevelek hirdetik, hogy bár a megtermelt bor többségét még mindig folyóborként értékesítik, a Borpalota a minőségi borkészítés útján is hatalmas lépéseket tett az utóbbi években.

A markazi Hadobás Pince központi épülete
A markazi Hadobás Pince központi épülete

Kinyílik egy palack, s a pincetúrára már a díjnyertes, 2008-as évjáratú, késői szüretelésű hárslevelűvel a poharunkban indulunk. A szépen faragott öreg hordók büszkén hirdetik, melyik család borát érlelték a dongák az 1900-as évek elején. Ma már mindegyik acéltartályt rejt.

A pince homályában a kóstolás valóságos szentélye, itt vár ránk Varga Péter főborász. Kóstolgatunk, beszélgetünk, és kiderül, az üde, illatos mátrai bor iránt külföldön is egyre komolyabb az érdeklődés. A cél tehát a világpiac meghódítása.

A csapat gasztronómiában is erős, beszélgetésünk végén szüreti gulyásra invitálnak az asszonyok. A hosszú asztalnál mindenkinek jut hely bőven, a kenyér friss, a gulyás fenséges. Kár, hogy ebben a különleges élvezetben nem lehet része minden kincskeresőnek.

Gyöngyös határában, a Mátra felé vezető útról alig letérve találjuk Farkasmály XVIII. századi műemlék pincesorát és présházait. A farkasmályi borfalu valamikor a város mulatónegyede volt, ide jártak szórakozni, kirándulni a családok. Néhány éve újjáéledt ez a terület, több pince működik vendéglátóhelyként, és egyre gyakrabban látogatják őket a mindenre nyitott, kíváncsi borkedvelők. Könynyű idetalálni, a bekötőútnál megáll a kisvonat, és alig néhány perces gyaloglás után már pörgethetünk is valamit a poharunkban.

Az öreg pincesoron álló, szépen felújított épületben találjuk a környék egyik legismertebb kézműves pincészete, a Bárdos és Fia Pincészet kóstolótermét és hordós érlelőjét. Az 1997-ben alakult családi vállalkozás mára komoly hírnévre tett szert a borkedvelők körében. Az apa, Bárdos Benjámin főállásban évtizedek óta a Nagyrédei Szövetkezet – ma Szőlőskert Zrt. – borászati igazgatója, a fiú, Tamás viszont 2000 óta minden idejét a családi gazdaság felvirágoztatásának szenteli.

Bárdosékhoz, úgy tűnik, minden évszakban érdemes betérni. Igaz, magam csak nyáron és ősszel voltam, de a kettőből kettő volt telitalálat, és valószínűleg a téllel és a tavasszal se nagyon lőnék mellé. Nyáron, a muskátlis udvaron, ernyők alatt üldögélve kortyolgattam egy pohár hűsítő rozét, most pedig sillerrel tetézem az élményt. Bárdos Benjámin pogácsával kínál, és olyan szeretettel és hittel beszél a pincészet borairól, hogy kedvem támad megkóstolni a nagyobb testű vörösek közül is egyet-kettőt. Tehetem nyugodtan, Farkas Zoltán vállalta a sofőr hálátlan szerepét. Nagyon jó hangulatú ez a pince.

Érdemes társasággal visszatérni. Ha előre egyeztetjük az időpontot, akár meleg ételt is kínálnak a pincészet kitűnő borai mellé. A horgászat szerelmesei bizonyára jól ismerik a Markazi-tavat, azt viszont kevesen tudják, hogy a tó fölött, a faluban több kiváló pincészet is működik. Ha már eleget ázott a zsinór a vízben, lehet áztatni kicsit a torkot is.

A szőlőültetvények ölelésében található Hadobás Pincészet olyan, mint egy francia chateau. A korszerűen felszerelt borászati üzem békességet árasztó épületét tíz éve húzták fel zöldmezős beruházásként. Ahol hajdan öreg tőkék sorakoztak, ma a Mátrai borvidék egyik legjelentősebb középüzemét találjuk. A borászatot Marozsán Judit, a környék egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkező borásza vezeti. Előre bejelentkeztünk, ezért ő kalauzol végig az üzemen. A korszerű borászatban minden a helyén van, de bevallom, nincs rám akkora hatással, mint a borászat két régi pincéje és a kóstolóterem öreg lábas órája, amire minduntalan rátéved az ember tekintete.

A Hadobás Pincészet borkínálata meglehetősen egyedi. Visszahoztak a köztudatba néhány méltatlanul elfelejtett, tradicionális fajtát, így a nagy óra árnyékában Abasári olaszrizlinget, Domoszlói muskotályt vagy Gyöngyösi fűszeres traminit kóstolhatunk. Aki szereti a különlegességeket, megízlelheti, milyen bort ad a Turán nevű régi magyar szőlő vagy a későn szüretelt szürkebarát, a valódi kuriózumra vágyók pedig kérjék a cabernet sauvignon szőlőből készült édes rozét. Meghökkentő ital, de nagyon izgalmas.

Markaz határát érinti a Mátrai Tájvédelmi Körzet, amelynek állat- és növényvilága védett és rendkívül gazdag. A túrázni vágyók a falu központjában csatlakozhatnak az országos kéktúra vonalára, de van kifejezetten bortúrázóknak szánt útvonal is, ha valaki a könnyebb utat választaná. A falu érdekessége a Melegvíz-forrás, amely télen sem fagy be, és mindössze másfél kilométeres sétát kell tennünk, hogy megtaláljuk a régi vár maradványait a Várbérc déli lejtőjén. Innen gyönyörű kilátás nyílik a környékre.

Szívesen ennénk néhány falatot, s hozzá kóstolnánk még egy kis markazi bort, felkeressük hát a Kovács Pincét is. A családi vállalkozást Kovács Ferenc és fia, Péter alapította 1996-ban. A család öt generáció óta foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, biztosak lehetünk hát benne, hogy jó kezekben vagyunk. A családfő szaktudását a környékbeli borászok is igen nagyra tartják, nem véletlen, hogy 2005-ben ő nyerte el a borvidéken az „Év Borásza” címet. A jelenlegi borkínálat és a pincészet stílusának kialakításához azonban a szőlész-borász szakmérnöki képesítéssel rendelkező ifjabbik Kovács is hozzátette a magáét. Fiatalos lendülete nem csupán a modern borászati technológia kialakításában érhető tetten. Az új stílust a bírák is nagyra értékelik, a Kovács Pincészet borait ugyanis rendszeresen aranyés ezüstérmekkel jutalmazzák különböző versenyeken.

Dunai György Sándorné és Varga Péter Borpalota
Dunai György Sándorné és Varga Péter Borpalota

Szinte minden borásztól azt hallom, hogy a Mátra alapvetően fehérboros borvidék, és hogy az illatos fajták teremnek itt a legszebben. Meséltek egy fiatalemberről, aki zsenge kora ellenére meglehetősen tapasztalt borász, ugyanis 2007-ben ő készítette el Gyöngyös legjobb illatos borát, a Nyárest fantázianévre keresztelt rozéja pedig nem csupán Heves megye bora lett, de az Országos Rozé Borversenyen is aranyéremmel és különdíjjal jutalmazták. Visszamegyünk hát Gyöngyösre, hogy találkozzunk Holló Ákossal, az Ákos Pince tulajdonosával.

Az Ákos Pince családi vállalkozás a javából. A fiatalember gyakorlatilag minden munkát egyedül végez, és csak akkor kér segítséget, ha elengedhetetlenül szükséges. Lépésről lépésre, tégláról téglára építi a borászatot, minden fillér nyereséget évről évre visszaforgatva, valóban heroikus küzdelemmel. Mindez azonban láthatóan nem vette el a kedvét az élettől. Ellenkezőleg. Boraiból sugárzik az optimizmus, a derű, az életigenlés. Egyszerűen boldogítóak. Én leginkább a Nyárestet kóstolgatom, megfog benne az a leheletnyi édesség, ami nagyon szokatlan egy rozénál, de ennek a bornak valahogy jól áll, nevetős leszek tőle. Fotós kollégám azt hiszi, a mennyiség teszi, de nem. Mélységesen tisztelem ezt a fiatalembert és azt a hitet, amivel minden reggel elkezdi a napját. Menjenek el hozzá, megértik.

Ha a borkincskeresés rendesen beindul, Gyöngyöstarján közelében feltűnően nagy lesz a ládasűrűség. Ezen a Gyöngyöstől alig tízpercnyire található településen ugyanis valósággal hemzsegnek a kiváló borászatok. Mind közül a legkülönlegesebb pince az Euronix Kft.-é. A borászat kereskedelmi igazgatója, Bóka Csaba megfogalmazásával élve az igényes borfogyasztók hétköznapi borait zárják Mark ’O Pince márkanévvel megjelenő palackjaikba. Ha bejelentkezünk hozzájuk, elérhető árú, tiszta, fajtajelleges borokat kóstolhatunk, amelyek elsősorban könnyedségükkel hódítanak. És megnézhetjük a Haller Pincét is, amely a maga 542 méterével Közép-Európa leghosszabb egyenes ágú pincéje. A hozzá tartozó Bacchus Borkápolnában újabb legekre bukkanhatunk,

itt van ugyanis az ország két leggazdagabban díszített fahordója. A borkóstolóra a kápolnában kerül sor, így a mindennapok borainak kortyolgatása közben nyugodtan tanulmányozhatjuk a hordók valóban nem mindennapi faragványait.

Szüret idején a borászok még az átlagosnál is elfoglaltabbak. A szőlő nem vár, sokszor a család apraja-nagyja megfogja a munka végét. Így megy ez a Ludányi Pincénél is.

A 15 éve működő családi vállalkozás hat saját és három bérelt hektárja első osztályú terület, kiváló szőlőt terem. A túlnyomóan fehér, elenyésző részben kék szőlőt reduktív technológiával dolgozza fel Ludányi József, a családfő – ezért boraira a frissesség, üdeség, gyümölcsösség jellemző. Hat éve felújított 120 éves parasztházukba vendégeket is várnak, ahol a borbarátok kulturált körülmények között kóstolgathatják a ház borait és remek ételeit.

Pincészetének tornácán lefegyverző mosollyal fogad minket a borvidék ifjú titánja, Benedek Péter. Ízléses kóstolóterme most üres, csak ránk várt. Különben ücsöröghetne ott negyven ember is, elférnek kényelmesen, bor is, jó falat is akad. A Benedek Pince – mondanunk sem kell – szintén hagyományokon alapuló családi vállalkozás. Régen az ment csodaszámba, ha valakinek nem volt saját bora ezen a vidéken. Volt Benedekéknek is, néha több, néha kevesebb, a dédpapa pincéjében mindenesetre most is forr a bor, az a vállalkozás egyik fő színtere, a hagyomány része. Ami modern, azt meg az ifjúság tette hozzá. Péter szőlészborász szakmérnökként úgy döntött, kirándul egyet, s megnézi, hogyan csinálják mindezt Kaliforniában. A Napa-völgyben tett féléves látogatása során kötött életre szóló barátságot a chardonnay fajtával, és minden vágya, hogy izgalmas bort készítsen belőle a Mátrai borvidéken.

Benedek Péter szíves házigazda, és olyan ember, aki borairól nem az érett borászok megfellebbezhetetlen bölcsességével, hanem a kalandvágyó fiatalok nyitottságával és kíváncsiságával beszél. Élmény vele kóstolni, ki ne hagyják, ha arra járnak! Sötétedik, mégpedig erőteljesen. Hiába, így októberben már rövidek a nappalok.

Szőke Mátyás vár még ránk, ballagunk hát a pincéje felé. Üdítő látvány fogad. A pince udvarán ott áll a nagy mester, feje búbjára sildes sapka csapva hetykén, s a világ legtermészetesebb módján kavargatja a készülő pincepörköltet egy mérhetetlen nagy fakanállal. Többen állnak körülötte, jó lehet a hangulat is, nevetnek a vendégek, kezükben pohár. Megyünk is a pincébe, vendéglátónk szemében csibészes fény villan, na, most megmutatja, amit még nem láttunk, na, most jön a csoda. És jön is, először a pince, csodálatos hordók végeláthatatlan sora, hogy elfárad a szem, mire végigpásztázza. Aztán a bor. Az a mély, sűrű, intenzíven fűszeres cabernet sauvignon, amitől az ember földig hajol – csak mert nincs tovább –, a bor íze meg velünk marad Pestig, néha csokis, néha aszalt szilvás, tele valami méltóságteljes huncutsággal, éppen úgy, mint aki készítette, és olyan, de olyan fűszeres, hogy csuda!

Pestig – mondom, merthogy a borvidék nagy öregjénél tett látogatásunk volt mátrai túránk utolsó állomása. Figyeljék a honlapot, és ha megvan a ládák helyszíne, ne habozzanak. Induljanak rögvest, a kincs ott hever a szemük előtt, töltsék a poharukba!

Kalandra fel!

Markaz
Markaz
Top cikkek
Top cikkek
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.