Délkelet Svájca: Baranya
Gyakran jött Evelyne is, természetesen férje társaságában. Szép volt a hely, megragadta őket az öreg szőlőültetvények semmihez sem hasonlítható hangulata, így végül ők is vettek egy kis területet. Mindketten rajonganak a jó borért, de Erhard, a férj különösen nagy ínyenc és szenvedélyes borbarát. Járja a világot, mindenhol kóstolja a helyi borokat, olvas, figyel, tanul rendületlenül.
1999-ben készült el az első boruk. Mindössze egyetlen hordónyi, de az annyira ígéretesnek tűnt, hogy úgy gondolták, érdemes tovább próbálkozni. Béreltek még egy kis földet, ahol az öreg tőkék kiváló szőlőt adtak, így az abból készült bor már nem csupán ígéretes volt, hanem kifejezetten jó.
Evelyne bátor asszony, kényelmes zürichi otthonukat elhagyva Siklósra költözött, hogy megvalósítsa a közös álmot. Élete legnagyobb kihívása volt ez. Nem beszélt magyarul, mégis hangot talált a helyiekkel, megvívta harcait a hivatalokkal, és teljesítette a vállalást: megteremtette a borászat alapjait. Innen már gyors volt a felemelkedés. A pincészet borai (különösen a Terra Tartaro névre hallgató nagy testű bordeaux-i cuvée és a Népszabadság tesztjén is kiválóan szereplő Cabernet Franc) egyre jobb eredményeket produkálnak a versenyeken, s az évi 25 000 palack zömére vevő a svájci piac.
Mit szólnak Svájcban az önök boraihoz?
Ha azzal kezdenénk, hol terem, elképzelhető, hogy senki nem kérne belőle. Sajnos a szocializmus éveinek mennyiségi termelése miatt Svájcban nagyon rossz a magyar borok megítélése. A tokaji talán kivétel, de vörössel ma nem érdemes megjelenni odakint. Ez rendkívül sajnálatos, mert a magyar borok között nagyon sok kiváló akad.
A magyar piaccal nem is próbálkoztak?
De igen, csak éppen rosszkor. A válság miatt az emberekben most nem olyan erős a borvásárlási kedv, nekünk pedig nincs nagy nevünk, nem vagyunk híresek – legalábbis egyelőre –, de azért reméljük, hogy a jövőben utat találunk a magyar borfogyasztókhoz is.
A szőlőfajtákkal, a borokkal kapcsolatban ki hoz döntéseket a pincészetnél?
A férjem irányít minden folyamatot, de nagyon értékes segítségre bukkantunk néhány évvel ezelőtt. Csatlakozott hozzánk egy magyar borászlány, Speidl Lídia, aki iskolái befejezése után külföldön, főként Németországban szerzett borászati tapasztalatokat. Nagyon jó munkatárs, tökéletesen meg tudja valósítani a férjem elképzeléseit. Ha tetszik, a férjem a tervező, Lídia pedig a mérnök.
Milyen szőlőfajtákból készítik a boraikat?
Leginkább nemzetközi fajtákkal dolgozunk. Fehérből rajnai rizlingünk van, vörösből cabernet franc, merlot, kékfrankos és egy kevés cabernet sauvignon, de készítünk bort kékoportóból és az idei évtől syrahból is.
Nem nehéz egy idegen országban kézben tartani egy ekkora vállalkozást?
De igen, viszont egyelőre nincs más út. Sok értékes segítséget kaptam Heimann Zoltán szekszárdi borásztól, amiért nagyon hálás vagyok. Ha minden jól megy, a férjem egy év múlva nyugdíjba mehet, és akkor ő is Siklósra költözik. A fiunk is borászatot tanul. Ki tudja, lehet, hogy egyszer kedvet kap, és csatlakozik hozzánk.
És akkor tovább növekedhet a vállalkozás?
Amikor ezt a pincészetet építettük, nem értettem a férjemet. Minek nekünk ilyen hatalmas üzem? Most veri a falba a fejét, hogy miért csak ekkorát építettünk. Bővülünk, de semmiképpen nem szeretnénk 40 000 palacknál több bort készíteni évente. Szeretem, hogy nem nagy ez a pincészet, hogy látom a szőlőt a tőkén, látom a szüretet, figyelhetem, ahogy erjed a bor, ahogy elkészül, ahogy palackba kerül. Szinte minden palackhoz személyesen van közöm. Ha már elvész ez a közvetlenség, elvész a munka öröme is.
